Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - „Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában” konferencia előadásaiból” - NAGY GYÖRGY: A levéltári értékek használata a médiában, avagy a betű tisztelete

„Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában" Disputa Tisztelt Résztvevők! A magyar gazdaság előtti hatalmas kihívások állnak, ami az önkormányzatok pénzügyi kereteit is nagyban átszabja majd, ez pedig természetesen hat a levéltárak életére is. A keretek kialakítása még folyamatban van, de fel kell készülni a várható változásokra. Az államadósság csökkentése érdekében az önkormányzati szférában 2012-től jó nem csak a működési hiány nem lesz kívánatos, hanem a fejlesztési célú eladósodást is kemény korlátok közé szorítják majd. Szükséges lesz ebből adódóan továbbgondolni a helyi adórendszer egyszerűsítését, a működési és beruházási költségvetés szétválasztását, a működési hiány megtiltását. Meg kell teremteni az eredményszemléletű számvitel bevezetésének feltételeit a hatékony működés érdekében. Tágítani kell a helyi fejlesztésfinanszírozás pénzügyi lehetőségeit, át kell tekinteni a strukturált finanszírozás megoldási alternatíváit, ide értve a projekt-társaságok alapítását. Az önkormányzati rendszer komoly átalakulás előtt áll, de az bizton állítható, hogy a levéltárak, az általuk ellátott feladatok és betöltött funkciók a struktúrától függedenül elengedhetetlenek maradnak majd. A levéltárak ugyanis a történelem, a kultúra, a közművelődés és az ország-szervezés alapegységei, így nélkülük Magyarország nem léphet túl jelenlegi gondjain és problémáin. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! *** NAGY GYÖRGY A LEVÉLTÁRI ÉRTÉKEK HASZNÁLATA A MÉDIÁBAN, AVAGY A BETŰ TISZTELETE Először is már előre a mélyen tisztelt megjelentek jóindulatára és méltányosságára kell apellálnom, hogy televíziós csizmaként ide merészkedtem a tudomány asztalára; és ebben nincsen semmiféle megjátszott álszerénység. Ha hiszik, ha nem, nekem sokezer órányi televíziós szereplés után is gombóc van most a torkomban, mert azért mégiscsak más egy stúdióban beszélgetni, mint a tudomány palotájában. De természetesen nem veszem a bátorságot levéltári tudományos kérdésekről értekezni, mindössze arról - és talán ebben tudhatok önöknek újdonsággal szolgálni, vagy olyasmit elmesélni, ami a médiával való kapcsolatukban hasznos lehet, - hogy nekem, a televíziós újságírónak hogyan segítették a munkámat a Magyarország története című sorozat elkészítésében a levéltárak, de a könyvtárak, a múzeumok is. Hát először is a személyes találkozás, a kézbevétel, a közelről megtapasztalás élménye révén. Az újságíró ugyanis nem szakember. Ezért miközben lehetőséget kap arra, hogy kézbe vegyen, mondjuk egy armálist, ami a levéltáros számára csak egy okirat, nekem rögtön eszembe jutnak azok a civil kérdések, amelyeket vélhetőleg a nézők is feltesznek, mondjuk, hogy akkor ez tényleg kutyabőrből van? Ilyet normális levéltáros nyilván nem tesz fel — viszont a néző igen, ezért nekem is fel kell tenni! És akkor a kutyabőr kapcsán mindjárt módunkban van megbeszélni a hétszilvafás-, meg a bocskoros, meg a kuriális jelzők mibenlétét is - vagyis csupa olyan dolgot, amikről már hallott a néző, talán valamikor tudta is, hogy mit jelentett az armális szó, de most a meglévő emlékeihez, netán valami jó kis Jókai- vagy Mikszáth-idézethez társítjuk, és úgy már rögtön megkötődik az ismeret. Tehát az a dolgunk nekünk tévés ismeretterjesztőknek, hogy 12