Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - „Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában” konferencia előadásaiból” - DOMOKOS LÁSZLÓ: Válság és/vagy megújulás

„Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában" Disputa kapcsolatban több mintaprojekt fut ma Magyarországon. Az idő rövidsége miatt csak egyetlen példát emelnék ki, a Békés Megyei Levéltár előremutató és követésre méltó példáját. A Békés Megyei Önkormányzat 2010. és 2011. években is pályázatot hirdetett a megyei kulturális élet élénkítésére, az egészségmegőrzés, egészséges életmód szemléletének erősítésére, a megyei kiemelt rendezvények támogatására, a megyei turizmus erősítésére. Fontos kitétel volt, hogy a pályázatok rögzítették: a sikeres pályázathoz szükséges a megyei fenntartású intézmények szolgáltatásainak bevonása is. A pályázati lehetőségeket látva a levéltár szolgáltatási csomagokat alakított ki. Ezekre összesen 85 szervezet pályázott. Látható volt, hogy a civil szervezetek nagyon aktívan vettek részt ezekben a programokban, ami azt jelentette, hogy a civil szférában a levéltárak közművelődési szerepvállalásának számos potenciális partnere van. A 85 pályázó érintettjeinek száma közel 45 ezer fő. Érdekes az életkor szerinti megoszlás is: a tíz év alattiak, valamint a 10 és 18 év közöttiek voltak a legnagyobb igénnyel jelentkező célcsoportok, ami azt jelenti, hogy a levéltár meg tudta találni az utat a fiatalokhoz. Ez azért fontos, mert arra utal, hogy a levéltáraknak komoly szerepe lehet a jövő generációk nevelésében és képzésében. A mintaprojektek hasznos tapasztalatokkal szolgálnak, de látni kell, hogy mivel a levéltárak közpénzből működő intézmények, így nem tudják függetleníteni magukat fenntartójuk, illetve az ország gazdasági helyzetétől. Ezért indokolt áttekinteni, hog)' a levéltárak nagy részét fenntartó önkormányzati középszint milyen gazdasági és pénzügyi helyzetben van, és mire számíthatnak a közművelődési terület intézményei. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország gazdasági nehézségei nagy részben a korábbi időszakok rendezetlen közpénzügyeire vezethetőek vissza. A 2010-es év megmutatta, hogy a kockázatok egy része nem a központi költségvetéshez, hanem az államháztartás helyi szintjéhez kötődik. Az önkormányzati rendszert gazdálkodási nehézségek, a pénzforgalmi hiány növekedése, valamint az eladósodásból adódó veszélyek jellemezték. Emiatt a Számvevőszék a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetének ellenőrzéséről döntött. Kockázatelemzésünk azt mutatta, hogy elsőként a megyei, valamint a megyei jogú városi önkormányzatok ellenőrzése indokolt. Az ellenőrzött kör kiegészült a Fővárosi Önkormányzattal. Budapest átfogó ellenőrzése több mint két évtizede váratott magára, bár gazdálkodásának minőségével kapcsolatban egyre több kétely merült fel. A 2007 és 2010 közötti időszak pénzügyi helyzetét vizsgáltuk, és úgy döntöttünk, hog}' az egyes önkormányzatokról szóló jelentéseken kívül a középszint egészéről szóló összegzést is készítünk. Engedjék meg, hog}' most röviden ismertessem ezeket a rendszerszintű megállapításainkat. Az önkormányzatok adóssága jelentős mértékben nőtt az ellenőrzött időszakban. Az adósságállomány 2007 és 2010 között 491 milliárd forintról 1247 milliárd forintra, azaz közel két és félszeresére emelkedett. Az adósság megugrásának több oka volt, amelyek közül ki kell emelni az állami források csökkentését, a térségi ellátást nyújtó intézmények átvételi kötelezettségéből adódó többletterheket, a gazdasági válságot, illetve az európai uniós támogatásokkal ösztönzött fejlesztések önerő-igényét. Mindez az önkormányzatok részéről nagyfokú alkalmazkodást, külső források bevonását és belső tartalékok feltárását igényelte. A megyei és a megyei jogú városi önkormányzatok 95 százaléka bocsátott ki deviza alapú kötvényt 2007-2008-ban. Az önkormányzati középszint egy speciális szereplője, a Fővárosi Önkormányzat pedig a külső beruházási forrásokat hitelek felvételével biztosította. A kötvénykibocsátásból befolyó bevételt részben korábbi előnytelen hitelek kiváltására, fejlesztések és részben működési hiány finanszírozására használták fel, de közel felét tartalékolták. Az önkormányzatok eladósodásának egyik jellegzetessége, hogy arra kezdetben nem a fejlesztési hiány miatt volt szükség, hanem a későbbi fejlesztések finanszírozása és egyfajta pénz10