Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - IN MEMORIAM - DOMINKOVITS PÉTER: DR. HORVÁTH ZOLTÁN

IN MEMÓRIÁM Miután 2002-ben, 80 éves korában nyugdíjba ment, nem szakadt el a Pest Megyei Levéltártól, ahol közel négy évtizedet eltöltött, és ahol nagyon szerették és tisztelték. Még évekig bejárt kutatni, regesztát készíteni. Később ezek a bejárások egyre ritkultak, majd egy-egy kávéra, egy kis anekdotázásra redukálódtak, mert az időt még az ő sokat átélt szervezete sem tudta megállítani. A karácsonyt már nem érte meg. 2012. január 2-án helyezték végső nyugalomba a Belvárosi Szent Mihály templom altemplomában. Munkái és vidám történetei azonban továbbra is közöttünk maradnak, és emlékét hűen megőrzik. Héjjas Pál *** DR. HORVÁTH ZOLTÁN 1931-2012 2012. január 13-án méltósággal viselt betegség után, életének 81. évében, családja körében elhunyt a leghűségesebb város fáradhatatlan szolgája, a történettudományok kandidátusa, a Soproni Levéltár egykori igazgatója, dr. Horváth Zoltán. Horváth Zoltán 1931. május 6-án született Somlószőlősön. Apja Horváth Gyula, jómódú gazdálkodó, anyja Molnár Gizella. Horváth Zoltán apja 1942. évi halálával - szülei egyeden gyermekeként - korán árvaságra jutott. Szeretett városával iskoláztatása révén - amelynek érdekében családja jelentős anyagi áldozatokat hozott — kezdte meg intézményes kapcsolatát. 1943. november l-jén a soproni Evangélikus Líceum diákja lett. A fiatalembert a nagy múltú iskola oly' híres pedagógusai tam'tották, mint pl. Prőhle Jenő, Peéry Rezső, Kamondy Zoltán, avagy Kozák Lajos. 1952-ben sikerrel felvételizett a Közgazdasági Egyetemre, de onnan hamar átiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, egyszakos történésznek. Tanárai közül Sinkovits István, Gyóni Mátyás, Léderer Emma és kiváltképpen Szabad György professzorok egyéniségét, oktatói munkáját idős korában is meghatározónak tartotta. 1956-ban kitűnő minősítéssel diplomázott. A levéltár szakot 1958-1961 között, már munka mellett végezte el. Első és egyeden munkahelye a Soproni Levéltár volt, amelyben 1956tól 1992-ig dolgozott, és valamivel több, mint három évtizedig annak az igazgatója volt. Az egyetemi tanulmányok után, 1956 novemberében, a Levéltárak Országos Központja Sopronba, az akkori Soproni Állami Levéltárba helyezte segédlevéltárosként. 1961. november l-jén kinevezték a Soproni Levéltár igazgatójának. Ez az esztendő magánéletében is jelentős fordulatot hozott: 1961-ben megnősült, feleségül vette a csallóközi családi gyökerekkel is rendelkező hű társát, Nagy Anna tanítónőt. Két gyermekük pályaorientációját meghatározta a szülői minta; az 1962-ben született Zoltán ma informatikus, tanszékvezető egyetemi docens, míg az 1967-ben született László klasszika-filológus. Horváth Zoltán levéltárosi, intézményvezetői időszaka a folyamatosan raktári gondokkal, gyakran létszámhiánnyal küzdő Soproni Levéltár életében a szakhivatalból tudományos intézménnyé válás periódusa volt. Erről az időszakról, a közel három évtized szakmai munkájáról, Horváth Zoltán nyugdíjba vonulása alkalmával, a Soproni Szemle 1992. évfolyamában részletesen beszámolt. Egy interjúban úgy emlékezett vissza, hogy az intézmény ún. aranykora 1968tól, a tanácsi fenntartásba kerüléstől kezdődött el. A levéltár 1976-ig Győr-Sopron megyei 2. sz. Levéltár néven teljességgel önállóan, ez évtől pedig pénzügyi önállóságát elveszítve, de szervezetileg önállóan működött 1983. január 1-jéig, a megyei Levéltári Igazgatóság szervezeti keretébe integrálásig. Horváth Zoltán intézményvezetősége idején a levéltár iratállománya, dolgozói 99