Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - IN MEMORIAM - DOMINKOVITS PÉTER: DR. HORVÁTH ZOLTÁN

IN MEMÓRIÁM létszáma jelentősen gyarapodott, intézményvezetőként mindent elkövetett Sopron város és az egykori vármegye történetivé érett iratanyagának a megmentéséért, levéltári őrizetbe kerüléséért. A raktárkapacitás 1983-ban, a Lackner Kristóf utcai volt moziépület megszerzésével bővült. A szűkös pénzügyi lehetőségek közepette infrastrukturális fejlesztések történtek. így vezetői évei során, 1973—1975 között filmlaboratóriumot és könyvkötő műhelyt szerelt fel. Horváth Zoltán igazgatóként mindig elkötelezetten szállt síkra a helyi identitás, a történeti tudat megerősítéséért. Ennek elérése végett a Soproni Levéltár egyedi gazdagságú iratanyagát mind a város nagyközönsége, mind diáksága számára kiállítások, speciális foglalkozások keretében ismertette meg. E tevékenység egyik első eleme a még 1962-ben megrendezett megyetörténeti kiállítás volt. 1970-ben kezdődött el a megyeháza első emeletén az állandó kiállítási részleg kialakítása, ami 1973. július l-jén nyílt meg, akkoriban évi 2500-3000 látogatót fogadott. Horváth Zoltán fontosnak tartotta a helytörténeti ismeretek iskolai oktatásba integrálását. 1973-tól közel két évtizeden keresztül heti 2-2 órában helytörténeti szakkört vezetett általánosés középiskolások számára. Ugyancsak fontosnak tartotta a szakszerű várostörténeti alapokon nyugvó turisztikát. Ezért a levéltári könyvtárban idegenvezető klub számára foglalkozásokat tartott. Aktív, tevékeny résztvevője volt Sopron város közéletének; legismertebb talán a városcímer vitájában való határozott részvétele, állásfoglalása volt. Horváth Zoltán történetkutatói munkássága döntően a polgárosodás kori Sopronhoz, és a történeti vármegyéhez kapcsolódott. 1957-től publikált szaktanulmányokat országos és helyi szakmai folyóiratokban, tagja volt a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának. A város és társadalma polgárosodásáról szóló adatgazdag tanulmányainak jelentős része e folyóirat hasábjain jelent meg. Tudományos eredményei nyomán doktori, majd kandidátusi fokozatot szerzett. „A községi önkormányzat és a parasztság" témakörében írt egyetemi doktori disszertációját 1960 végén védte meg, 1964-ben a Szabó István szerkesztette országos tanulmánykötetben publikálta. Három évtizeddel később, 1992-ben, kandidátusi disszertációját védte meg, amely 1993-ban „A soproni és sopronbánfalvi molnárcsaládok és malmaik története (1767—1950)" címmel jelent meg. Tudományos eredményei közül ki kell emelni: 1971-ben, a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként az elsők között foglalkozott bécsi források alapján az 1921-es soproni népszavazás történetével. Legismertebb, máig kézikönyvként használt kötetei, az 1964-ben megjelent „Sopron és a megye múltja egykorú iratok tükrében" című, mára már klasszikusnak számító olvasókönyv, az 1976-ban napvilágot látott „A jobbágyvilág alkonya Sopron vármegyében", valamint a címervita állásfoglalásának várostörténeti monográfiává érlelt kötetei: „Sopron város címerei" (1991), „Sopron önkormányzatának jogai és címerei. Várostörténet (1277—2002) (2002). 2000-ben Sopron M. J. Város „Millennium 2000" díjában részesült (268/2000. (VI. 29.). Várostörténettel kapcsolatos szakmai eredményei mára egyaránt beépültek a város identitás-képzésbe, a városi ünnepi kommunikációba. Betegágyán Sopron vagyonos polgársága régóta tervezett nagymonográfiáját készítette. Horváth Zoltán történettudományi szakcikkeit, monográfiáit egyszerre jellemezte a források tisztelete, a filológusok precízsége, és Sopron, illetve a történeti Sopron vármegye iránti mély elkötelezettség. Ezen erények révén szakcikkei és kötetet az elkövetkező generációk számára is megkerülhetetlenek. Horváth Zoltán munkássága, életpályája példaként szolgálhat a ma nemzedékének is. Emlékét tisztelettel, szeretettel őrizzük. Dominkovits Péter 100