Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MÉRLEG - KOVÁCS TAMÁS: K. FARKAS KLAUDIA: Jogok nélkül. A zsidó lét Magyarországon, 1920-1944.

Mérleg „jó zsidó" vs. „rossz zsidó" — sem hozott eredményt az immár évtizedek óta lappangó „zsidókérdés" rendezésében. A szerző külön alfejezetet szán a magyarországi zsidóság szociológiai elemzésének. Ez már csak azért is fontos, hogy valóban el tudjuk helyezni a hazai társadalomban a zsidóságot, és hogy belássuk: a zsidótörvények vitája során a szélsőjobboldalról gyakran elhangoztatott „elzsidósodás", „zsidó túlsúly", illetve „őrségváltás" kifejezéseknek mennyi alapja volt... A megbomlott egyensúly helyreállítása című fejezet tér rá a kötet lényegére, vagyis: a zsidókérdésre, amiről Darányi Kálmán szavaival élve: „mindenki tudja, hogy varí\ S így gyakorlatilag 1937 tavaszától a kormánypárton belül ez lett az egyik legfontosabb beszédtéma. A szerző remekül érzékelteti, a kormánypárton belül hogyan lett egyre meghatározóbb és már-már mindent elsöprő kérdés ez.'37 tavaszához képest alig tellett el egy év, és már az I. zsidótörvény parlamenti vitájától volt hangos a közbeszéd és a sajtó. K. Farkas Claudia számos idézettel támasztja alá, hog}' a magyar országgyűlésben a kormánypárt (annak jobboldala) és a szélsőjobb egymást túllicitálva akart egy szigorú zsidótörvényt, de egyesek — például Csilléry András — már ekkor faji alapon szerették volna meghozni a törvényt. Sajnálatos, hogy a — liberális és baloldali képviselők kivételével — a törvényt mindenki óhajtotta, és egyesek egyenesen a keresztény társadalom védelmét és egyenjogúsítását (!) látták benne. A szerző viszonylag nag}' terjedelemben foglalkozik nem csak az egyes pártok reakcióival, hanem — a talán legérintettebbekével — a zsidó közösséggel, vagy inkább közösségekkel. Világosan kiderül, hogy a zsidó közösség, annak vezetői a végtelenségig bíztak a mérsékelten jobboldali politikusokban (Horthyban is...), de a magyar közvéleményben is, hog}' elutasítja ezt a kirekesztő jogszabály, amely teljesen ellentmondott a korábbi, „aranykori" együttélés hagyományának, bár a törvény bizonyos esetekben biztosított mentességet. A legmarkánsabb, és a mainstreammal leginkább szembemenő álláspontot a zsidó közösségen belül a kisebbségben lévő cionisták képviselték, de hangjuk nem hallatszott a '30-as évek végének zajában, amikor az eviani konferencia eredménytelensége tartotta lázban az európai — s így a magyarországi — zsidóságot. A Küzdelmek és eredmények már a II. zsidótörvényről szól. A szerző ügyesen érzékelteti, hogy milyen gyorsan változott, pontosabban hogyan radikalizálódott a magyar politikai élet, és azon belül maga a kormánypárt. Imrédy Béla kaposvári beszéde már előrevetítette, hogy a magyar kormány minden korábbinál jobban megértette a „korszellem"-et, és alkalmazkodik ahhoz. Ennek egyik megjelenítődése volt, hogy az I. zsidótörvényt (amely paragrafusainak teljes körű bevezetése csak 1943-ban történt volna meg) tovább szigorították. Magát a törvényt 1938. december 23-án (!) terjesztette be a T. Ház elé Tasnádi Nagy András, alig több mint fél évvel az I. zsidótörvény elfogadása után. Ez a gyorsaság meglepte a hazai zsidóságot is, míg a hazai szélsőjobb üdvözölte az újabb törvénytervezetet. A nyíltan antiszemita és sok szempontból már faji alapon álló törvénytervezet vitájában a legvadabb kijelentések hangzottak el. A kérdés most sem az volt, hogy a törvényt elfogadja-e a magyar országgyűlés, hanem az, hogy a törvény mennyire lesz szigorúbb az előzőnél, a szélsőjobb el tudja-e érni a numerus nullust. S újfent fellángolt a vita: ki zsidó? Ki tekinthető zsidónak? Hiszen sokan váltottak vallást már a 19. században, de 1918—1919-ben, vagy a '20-as években is sokan választották a kitérést, gondolván, hogy így ők vagy a családjuk könnyebben tud érvényesülni a keresztény—keresztyén magyar társadalomban. De tekintettel a viharos első világháború utáni évekre, messze nem volt mindegy, hogy pontosan mikor (1919. augusztus 1 -je előtt vagy után) történt az áttérés. Ugyanakkor komoly vitákat váltott ki újfent az, hogy kik kaphatnak mentességet, milyen alapon, milyen 83