Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MÉRLEG - KOVÁCS TAMÁS: K. FARKAS KLAUDIA: Jogok nélkül. A zsidó lét Magyarországon, 1920-1944.

Mérleg vagy a nyilas rémuralomról - bár tagadhatatlan, hogy ezekben a témákban is van még bőven kutatni való. De vajon mit tudunk az 1944. március 19. előtti időszakról? Általában sokat: zsidótörvények (még 1920-ban numerus clausus is), munkaszolgálat, Kamenyec Podolszkij-i deportálás Ezek közül utóbbi két témát a magyar történelemtudomány néhány jeles képviselője (Karsai Elek, Szita Szabolcs, Majsai Tamás) már alaposan feldolgozta, eredményeiket publikálták. Azonban a magyarországi zsidóság egyre inkább kiterjedő jogi kirekesztésének történetének átfogó megírására a keresztény-keresztyén magyar társadalomból még senki nem vállalkozott. K. Farkas Claudia azonban megtette az első lépést: az un. I. és II. zsidótörvény történetének igen alapos és részletes megírásával, elemzésével. A feladat összetettségét nem kell ecsetelni: a téma messze túlmegy a hagyományos történeti elemzésen és módszerek használatán. Szükségesek még szociológiai és jogi ismeretek is. Maga a szerző évek óta foglalkozik a témával, számos publikációja erre a példa (A „kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938), Egyháztörténeti Szemle, 2001/1, 112127; Ravasz László és a magyarországi zsidótörvények, Száz

adok, 1999/4, 795-822), valamint doktori disszertációjának is ez volt a témája a Pécsi Tudományegyetemen. Érdemes megjegyezni K. Farkas Claudiáról, hogy nem csak a magyarországi, hanem az olaszországi zsidótörvényekről is publikált (Az 1938-as olaszországi zsidótörvényekről, Holocaust Füzetek, 1996/5, 47-56). Mindezek fényében örvendetes döntés volt, hogy K. Farkas Claudia vállalkozott arra, hogy ismereteit és kutatási eredményeit önálló kötetben is a nagyközönség elé tárja. Annak a mai ínséges világban külön örülhetünk, hog}' kötet kiadására az anyagiak is rendelkezésre álltak. A recenzens egyik rossz szokása, hogy minden szakkönyvet a végén kezd el olvasni, hisz itt derül ki, hogy a szerző mennyi és milyen forrást, illetve szakirodalmat használt fel munkája elkészítéséhez. Nos, jelen esetben a kötet utolsó húsz lapján lehet áttekinteni a felhasznált primer és szekunder forrásokat. Külön kiemelném, hogy nem csak állami, hanem több egyházi levéltárban (Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Evangélikus Országos Levéltár, Esztergomi Prímási Levéltár, Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára) is folytatott kutatásokat a szerző. Ezek mellett — s ez önmagában is komoly teljesítmény — 32 korabeli napilap és folyóirat anyagának átnézése és elemzése segített a zsidótörvényekkel kapcsolatos írások sokaságát feltárni. A felhasznált irodalmak közül örvendetesen sok a korban íródott, köztük naplók is. Azonban mindemellett tán érdemes lett volna átfutni Randolph L. Braham bibliográfiáját (A magyarországi holokausz} bibliográfiája. I—II. köt, Bp., 2010.), ahol külön fejezetek foglalkoznak az I. és II. zsidótörvénnyel, megemlítve a korban kiadott magyarázó brosúrákat is, amelyek különösen a II. zsidótörvény kapcsán tucatjával jelentek meg (elsősorban Pongrácz Jenő és Székely Sándor István tollából). Maga a könyv öt nagyobb fejezetben tárgyalja a „zsidó lét"-et Magyarországon, elsősorban a jogszabályi környezet fényében. A szerző a történetet az 1867. évi kiegyezéstől számított „aranykor"-nál kezdi. A szerző nem rejti véka alá, hogy a magyar—zsidó együttélés és együttműködés még ebben az időszakban sem volt zökkenőmentes. Az „aranykor" nagyszerűségét nyílván a 20. századi megpróbáltatások még inkább megerősítették, sőt: erősen idealizálták. A szerző tömören, de lényegre törően írja le a magyar-zsidó együttélésben 1919— 1920-ban bekövetkezett törés főbb okait és következményeit. Ennek a meg-, vagy inkább végezetesen elromlott viszonynak a mélypontja a numerus clausus törvény elfogadása volt 1920-ban. Bár a törvényt később alapjaiban módosították, de ami egyszer elromlott, azt már nem lehetett többé jóvátenni... A '30-as évek gömbösi politikája, illetve annak kettőssége — 82