Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - SIMON ISTVÁN: Cseh kiegyezési kísérlet a korabeli források alapján

Cseh kiegyezési kísérlet a korabeli források alapján programjában az úgynevezett Frankfurti levélben

6 1848 áprilisában. Elsősorban az esetleges (a kis szláv nemzetek létét, fejlődését veszélyeztető) birodalmi (orosz, illetve német) középeurópai fennhatóság elutasítása motiválta Palacky ausztroszláv koncepcióját, egyeden megoldásként az Osztrák birodalom alkotmányos föderatív államszövetségének védőernyőjét tartva lehetségesnek. „Nemzetek eme szükséges szövetségének a Duna a gyűjtőere. Hatalmi központjának soha nem szabad eltérnie, elmozdulnia ettől a folyótól" - indokolta geopolitikailag elgondolását a Frankfurti levélben. A korábban már említett hatvanas évek közepén megjelent munkájában gyönyörűen összefoglalta elvi indokait a nemzetek egyenjogúságának természetjogi alapjáról: „A cseh, a lengyel, a magyar, a német stb. nemzet eleven valóság, a maga egészében valamennyi különálló és létező, valamennyinek megvan a maga nemzeti tudata és akarata, megvannak a közös érdekei s így a kötelességei és jogai is: vagyis valóságos erkölcsi és jogi személyek. [...] Ha felállítjuk a következő premisszákat: (először) az osztrák államban jognak és törvényességnek vagyis államakaratnak kell uralkodnia, nem pedig az erőszaknak és egyesek önkényének mások felett; (másodszor) az osztrák nemzetet különböző nemzetek alkotják; (harmadszor) egyeden nemzetnek sincs rendelkezési joga más nemzetek felett." (Ez utóbbi megállapítása más szavakkal már a Frankfurti levélben megfogalmazódott: „A természet nem ismer sem uralkodó, sem szolgáló nemzeteket"). „Ha merőben lehetetlen, hogy Ausztria valamennyi nemzete a birodalmi gyűléseken a saját nyelvét használja, nem lehetne-e ezt a szerencséden helyzetet másként megoldani; mint hogy az egyik nemzet sértő módon előnyben részesül a többi rovására? Nem lenne-e kívánatos, hogy tanácskozásaik tárgyában különbséget tegyenek, s elválasszák a közös ügyeket — melyek nélkül az állam egysége elképzelheteden s ezért róluk feltétlenül közös akarattal kell dönteni — azoktól, amelyek nem kívánnak, sőt talán nem is tűrnek el egységes és közös megoldást? Ausztria nagyszámú nemzetiségeinek országgyűlési képviselői egynemű csoportokban tanácskozzanak, ha kell akár három nyelven is, pl. Erdélyben magyarul, németül és románul, a délszláv csoportban valamely szláv nyelven, németül és olaszul, Csehországban csehül és németül, Galíciában lengyelül és ruszinul stb." 1848 és 1865 között mindazon politikai, filozófiai, történeti elvi alapok megfogalmazódtak, amelyek érlelték, és fontos pilléreit jelentették a cseh kiegyezési kísérletnek, és e kísérlet lelkének, az úgynevezett fundamentális cikkelyeknek. Az 1860-as évek második felében a német egységet Poroszország teremtette meg, ami a nagyhatalmi politika oldaláról erősítette az osztrák birodalom Palacky által kívánt közép-európai szerepvállalásának létjogosultságát. Ennek egyik érdekes mozzanata az úgynevezett Rieger-memorandum

7 volt 1869 nyarán. Ezt megelőzte felelős cseh politikai tényezők ösztönös reagálása a küszöbön álló osztrákmagyar kiegyezésre 1867 májusában, amely moszkvai út vagy oroszországi út (pout do Moskvy, pout na Rus) megjelöléssel került a cseh történeti közgondolkodásba. Látványos tiltakozási gesztus cseh részről a dualizmusra, a szláv kölcsönösség, összetartozás, a pánszláv eszme jegyében. Az oroszországi út díszlete egy tudományos néprajzi kiállítás volt, melyet Moszkvában rendeztek, és ahol a legtöbb szláv etnikum képviseltette magát. „Nem szándékozunk titkolni, hogy a moszkvai kiállításnak számunkra nem tisztán filológiai vagy etnográfiai, hanem mélyen politikai céljai vannak. [...] Szlávok nem azért utaznak 6 Megjelent a Národní novinjbzn 1848. április 18-án. A levél cseh nyelvű szövege megtalálható a Nase národny minulost v dokumentech c. munkában (Praha, 1962). 7 Yrantisek Ladislav Ríeger (1818—1905) újságíró, közgazdász. Palacky munkatársa, az 1868-ik évi cseh államjogi deklaráció szerzője. A cseh kiegyezési tárgyalásokon a cseh delegáció vezető képviselője. 44