Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - SIMON ISTVÁN: Cseh kiegyezési kísérlet a korabeli források alapján

Simon István oda, hogy kokettáljanak egy távoli keleti állammal, hanem, hogy üdvözöljék a vérségi kötelékben és származásban közeli nemzeteket és lefektessék minden szláv törzs kölcsönösségének alapját" írta a Národní Noviny május 8-án. Egy másik cseh sajtóorgánum hűen tükrözte azokat a felfűtött várakozásokat, melyek eltöltötték a cseh küldötteket a pétervári audiencián tapasztalt cári megnyilatkozás hatására. II. Sándor ugyanis édestestvéreinek nevezte a megjelenteket a (szláv testvéri földön: „A nemzet mindenfelől elnyomottan nemrég még elhagyatottként egyszerre szövetséges barátra, testvérre talált. Szívélyes és forró ölelésben, ezzel egy hatalmas barátra, aki saját dicsőséges jövőjének és biztonságának védelmezője."

8 Ezzel felvetődött az Orosz Birodalom súlyának, szerepének felértékelődése Közép-Európa szláv népei támogatásában a német egységtörekvésekkel szemben. (Ne feledjük, egy évvel vagyunk túl a porosz—osztrák rivalizálást eldöntő königgrátzi csatán.) Ez a „pánszláv" kísérlet erős kötődést jelentett volna ahhoz a cári Oroszországhoz, melynek belső társadalmi szerkezetét, viszonyait egyes cseh gondolkodók idealizáltak, így pl. Julius Grégr

9 Frichez írott levelében a következőket írta: „Kívánom a szláv államok szövetségét, amelyben kifejlődik a politikai, társadalmi szabadságunk a demokratikus nézetek alapján. [...] az orosz nemzetben olyan nagyszerű demokratikus és liberális elemekre találtam, hogy nagy szimpátiával lobbantam lángra e nemzet iránt." Az úthoz fűzött reményeket nem váltotta be az oroszországi út, mert IL Sándor fontosnak tartotta a jó kapcsolatokat Ausztriával. Ilyen kitérő után született meg az a memorandum, amely közvetlenül a porosz-francia összeütközés, illetve a német egység megteremtése előtt a cseh államjogi program támogatásában látta az osztrák birodalom közép-európai hatalmi szerepének biztosítékát. Ugyanis a cseh-kérdés rendezése belső szilárdságot, biztonságot jelentett az Osztrák-Magyar Monarchia számára, így az hatékony támogatója lehetett Franciaországnak az erősödő Poroszországgal szemben. „Ha Franciaország meg akarja tartani az osztrák császárságot mint európai hatalmat, akkor nem szabad a dualista Monarchiával szövetkezni, amely elkerülhetedenül széthullik, és ha nem kívánja Poroszország hatalmának növekedését, akkor nem szabad a német pártok csehországi kizárólagos uralmát kívánnia" írta Rieger III. Napóleonnak írott memorandumában. E memorandum fő motívuma az a gondolat volt, hogy Franciaország helyzetét erősíthetné eg)' Poroszországgal támadó konfliktus esetén egy belsőleg, föderatív elrendeződéssel megszilárdult Habsburg Monarchia. És ezzel visszatérhetünk kiindulási pontunkhoz, 1871 szeptemberéhez, ugyanis ez utóbbi lehetőség megvalósulását, illetve az ehhez vezető folyamatokat erősítették a korábban említett, leirat formájában nyilvánosságra került törvények. Az 1871. szeptember 12-ei császári leirat felszólította a cseh tartománygyűlést (Landtag), hogy vegye a cseh királyság államjogi viszonyainak időszerű rendezését. A tartománygyűlés úgynevezett 30-as bizottsága kidolgozta a leiratra adandó javaslatát, amit október 9-én tárgyalt a cseh tartománygyűlés. A cseh kiegyezési kísérlet ezzel a mozzanattal került a nyilvánosság elé, és a korabeli magyar sajtó is megkülönböztetett figyelemmel kísérte e folyamat rezdüléseit. Október 6-ai számában „A hon" így írt a döntő napok eseményeiről, utalva a cseh és osztrák visszhangokra is. „A csehországi Landtag mai ülésében került a fölirat tárgyalás alá s így nem csoda, ha most a figyelem Csehország fővárosa felé fordul. A Bécsből Prágába vitt föliratot a Landtag 30-as bizottsága szó nélkül fogadta el s azt ma a plénum terjesztette. Ezzel leesett a titok a cseh kiegyezésről." „A cseh országgyűlés 30-as bizottsága, mely a királyi leiratra adandó javaslatok kidolgozásával volt megbízva [...] azt 8 Národni Listy, 1867. szeptember 14. 9 Julius Grégr (1831-1896) újságíró. Palackyval és Riegerrel a prágai Národni Listy alapítója. 45