Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - SIMON ISTVÁN: Cseh kiegyezési kísérlet a korabeli források alapján

Simon István názásra: „[...] E törvény a király koronázási esküje oltalma alá helyeztetik. A jelen törvény azon kívül minden módosításra nézve mint tartományi alaptörvény tekintendő. [...]" A cseh sajtóreagálások ujjongó írásaikban már megelőlegezték az állami önállóság elismerését: „[...] Az európai történelem új lapja kezdődik. Új hatalmi tényező lép fel: a cseh korona önállása! És óhajtja, hogy a lebegő kérdések minél előbb oldassanak meg, hogy a csehek minél elébb a dicső cseh koronát feltehessék a császár fejére. A leirat Ausztriának új alapokon való felépítését jelenti." „Nag)' jelentőségű, hogy a sok tartományi gyűlés közül csak a cseh tiszteltetett meg leirattal. [...] A korona el van határozva a korábbi századok bűneit jóvá tenni." Egy fontos megállapítást érdemes közelebbről körül járni a fenti sajtószemelvényekből. Ausztria új alapokon való felépítéséről beszél. Ez elvezet 1871 történeti, eszmei előzményeihez. Az Osztrák-Magyar Monarchia államszervezeti kereteinek átalakítását nemzetközi tényezők, realitások indukálták, biztosítva ennek a több nemzetből álló közép-európai államnak a védő, szervező feladatát az európai hatalmi átrendeződéseknél. „[...] Ha Austria illy saját nemzetiségeken alapult országokból s nemzetekből álló s rokon érdekek s közös uralkodójuk iránti buzgóság által anyagilag s szellemileg összeforrott alkotmányos hatalom lenne: azon keblébeni sok idegen elem, melly közt van, mi veszéllyel fenyegeti -biztos frigyesévé s ereje mindannyi tényezőjévé válnék. — Az orosz befolyás szláv népességére megszűnnék. — A forradalmi törekvések mérge sem működhetnék, mert bírnák a nemzetek [...] a nemzetiségükön alapuló alkotmányos létet."

3 E gondolatok szerzője Wesselényi Miklós szintén az Osztrák birodalom alkotmányos megújítását tartotta elérendő ideának. Ennek előnyéről így vélekedett: „Az említett alkotmányossá válandó országok közti kereskedési viszony, kölcsönös engedést és kíméletet tartva szem előtt, megfejthetetlen feladat bizonnyal nem lenne. S annyival inkább nem lenne, mert ha illy álladalmi szövetség léteznék, mellynek tagjait alkotmányos rokonság s tehát közös érdek s életfeltételek csatolnák össze, bizonnyal kölcsönös áldozatokkal is készen lennének - egyik a másik érdeke iránt szintúgy tekintettel lenni, mint a közös álladalom nagy egésze javát előmozdítani." Wesselényi gondolatai összecsengenek Palacky

4 elképzeléseivel a Habsburg Monarchia föderatív alapon, etnográfiai elven nyugvó átrendezéséről. Palacky 1848—1849 folyamán két föderációs tervezetet

5 terjesztett elő. A nemzeti-etnikai föderációs program elvi alapjait két évvel a dualizmus létrejötte előtt szintén kifejtette Az osztrák állameszme c. munkájában. Ebben a dualizmus altenatívájaként a birodalom olyan felosztását javasolta, amely történelmi, földrajzi, néprajzi elvek alapján csoportokra tagolta volna a Habsburg Birodalmat. Az egyes tartománycsoportok országgyűlésein két vagy három nemzet küldöttei vettek volna részt, akik saját nyelvüket használva juthattak volna egyezségre. Ezzel minden nemzet képviselőinek egyforma lehetősége nyílna az alkotmányos jogok gyakorlására. Az úgynevezett ausztroszlavizmus programjának legfontosabb tétele a kis nemzetek szövetkezése abból kiindulva, hogy egyedül ilyen föderatív egységbe (önkéntesen?) tömörülve képesek önmaguk védelmére a legerősebb szomszédokkal szemben is. „Bizonyosan, hogyha régóta nem létezne Ausztria, Európa és a humanitás érdekében törekednünk kellene, hogy minél előbb megvalósuljon " — írta egyik leghíresebb politikai 3 WESSELÉNYI, 1843. 4 Palacky. Dualizmus helyett az ideális osztrák állameszmének, a nemzetek egyenjogúságán alapuló föderalizmust tartotta. 5 Mindkettő cseh nyelven megtalálható a Minulost naseho státu v dokumentech (Praha, 1971) c. kiadványban. 43