Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - HÍREK - KOMLÓSI-GERA ZSÓFIA-SZERÉNYI ILDIKÓ: Európai levéltári vezetők tanácskozása Budapesten

H írek Thomas Aigner (ICARUS - International Centre for Archival Research) előadásában a St. Pölteni Püspöki Levéltár középkori okleveleinek digitalizálásával elindult Monasteriumprojektex mutat­ta be, ami 17 ország tudományos intézeteit, egyetemeit, levéltáros egyesületeit összefogó majdnem 100 tagú koordinációs szervezetté nőtte ki magát. 2001-ben, amikor a projekt megszületett, Ausztriában és a szomszédos országokban csak el­szórtan folyt digitalizációs tevékenység. A szükséges jogi és pénzügyi háttér megalapozását követően megkezdődött az oklevelek digitalizálása, és ez folytatódott tovább a szomszédos országok törté­nelmi forrásainak digitális egyesítésével. Az elkövetkező években 12 ország 70 intézménye csatlako­zott a projekthez. A Monasterium nemcsak a hatékonyság, hanem a tapasztalatszerzés tekintetében is lenyűgöző eredménnyel zárult: Aigner ezt nevezte „Monasterium-experience"-nek (Monasterium­élménynek), amelynek sikere további folytatásra ösztökélte a szervezőket. Az ICARUS-t 2009 júniu­sában, Pozsonyban alapították meg. Alapelvei a kölcsönös kiegészítés és az összhang („complementarity and synergy"). Aigner előadásában azt is tisztázta, hogy az ICARUS csak olyan tevékenységeket végez el, amelyek valódi hozzáadott értéket képviselnek, kerülve az átfedést más, hasonló összeurópai projektekkel: ajánlata a „cooperation instead of competition" (konkurencia he­lyett együttműködés). A jelenleg négy megnyert EU-projekttel és majdnem három millió euróval 2015-ig biztosított a szervezet működése. Állományvédelmi szekció A konferenciasorozat második napja az Állományvédelmi szekció ülésével kezdődött. Az első elő­adást Angelika Menne-Haritz (Németország) tartotta „Raktárépítés - A passzívház" címmel. Az elő­adó olyan raktárak építését jelölte meg célként, amelyekben a levéltári anyag a klimatikus változások ellenére jól megőrizhető, eközben a tárolási költségeket is lehet csökkenteni. Törekedni kell tehát a hőmérsékletingadozás minimalizálására, hiszen ez az igazi veszélyforrás. A passzívház koncepció öt­vözi a korábban szerzett tapasztalatokat az új technológiákkal. A passzívház típusú levéltárakba nem építenek be klímaberendezéseket, és elkülönülnek egymástól az irodák és a raktárépületek. A pasz­szívház gondolata egy egyszerű megfigyelésből született: régi kastélyok pincéiből rendkívül jó állapo­tú iratok kerültek elő, mert a vastag falak ideális körülményeket biztosítottak a papír számára. Az 1980-as években, Svédországban és Németországban lefektették a passzívházzal kapcsolatos köve­telményrendszert, 1996-ban pedig Darmstadtban megalapították a Passzívház Intézetet. A koncep­ció vezérgondolata az energia lehető leghatékonyabb felhasználása a nedvesség szinten tartása mel­lett, de a penészképződést el kell kerülni. A követelményrendszer szigorúan meghatározza az ener­giafelhasználási határértéket: egy épületet csak akkor lehet passzívháznak minősíteni, ha minden szempontból megfelel az előírt követelményeknek és kritériumoknak. Angelika Menne-Haritz ezután kitért a hamarosan megnyíló új berlini központi levéltár bemutatására, melyet számos fényképpel, adattal illusztrált. Ezúttal nem alakítanak ki földalatti raktárakat, az épület teljes egészében a föld fel­színe felett található. Az éves energiafelhasználás valamivel magasabb az előírtnál, ezért az épület nem kapta meg a passzívház minősítést. Szükséghelyzetre klímaberendezést is beépítettek. Látogató­csoportok fogadása a raktárakban nem engedélyezett, így kívánják elkerülni, hogy egyszerre nagyobb létszámú társaság tartózkodjon ugyanabban a helyiségben. Zárszavában a német küldött elmondta, hogy ebben az épületben nem kell már félniük az esedeges technikai problémáktól, hiszen nincsenek kiszolgáltatva a modern kor vívmányainak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a klimatikus körülmé­nyek alakulása problémákat vet fel, mivel nem lehet előre megjósolni az elkövetkezendő években várható klímaváltozás körülményeit. Jussi Nuorteva (Finnország) röviden ismertette a finn levéltárak helyzetét. A jelenlegi levéltári épületek többsége a 19. század végén, a 20. század elején épült, a későbbiekben többször is bővítet­ték őket. Finnországban növekszik az igény a levéltárak kapacitásának növelésére, ezért 2009-ben át­adtak egy új területi levéltárat, a következő levéltári épület befejezése 2012-ben várható. Terveik kö­zött szerepel egy új, központi levéltár felépítése Mikkeliben. Itt gyűjtenék össze a Nemzeti Levéltár és a hét területi levéltár kevésbé kutatott iratait. Ez az épület lenne a gyűjtőhelye a digitális levéltári 55

Next

/
Thumbnails
Contents