Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - HÍREK - KOMLÓSI-GERA ZSÓFIA-SZERÉNYI ILDIKÓ: Európai levéltári vezetők tanácskozása Budapesten

H írek Thomas Aigner (ICARUS - International Centre for Archival Research) előadásában a St. Pölteni Püspöki Levéltár középkori okleveleinek digitalizálásával elindult Monasteriumprojektex mutatta be, ami 17 ország tudományos intézeteit, egyetemeit, levéltáros egyesületeit összefogó majdnem 100 tagú koordinációs szervezetté nőtte ki magát. 2001-ben, amikor a projekt megszületett, Ausztriában és a szomszédos országokban csak elszórtan folyt digitalizációs tevékenység. A szükséges jogi és pénzügyi háttér megalapozását követően megkezdődött az oklevelek digitalizálása, és ez folytatódott tovább a szomszédos országok történelmi forrásainak digitális egyesítésével. Az elkövetkező években 12 ország 70 intézménye csatlakozott a projekthez. A Monasterium nemcsak a hatékonyság, hanem a tapasztalatszerzés tekintetében is lenyűgöző eredménnyel zárult: Aigner ezt nevezte „Monasterium-experience"-nek (Monasteriumélménynek), amelynek sikere további folytatásra ösztökélte a szervezőket. Az ICARUS-t 2009 júniusában, Pozsonyban alapították meg. Alapelvei a kölcsönös kiegészítés és az összhang („complementarity and synergy"). Aigner előadásában azt is tisztázta, hogy az ICARUS csak olyan tevékenységeket végez el, amelyek valódi hozzáadott értéket képviselnek, kerülve az átfedést más, hasonló összeurópai projektekkel: ajánlata a „cooperation instead of competition" (konkurencia helyett együttműködés). A jelenleg négy megnyert EU-projekttel és majdnem három millió euróval 2015-ig biztosított a szervezet működése. Állományvédelmi szekció A konferenciasorozat második napja az Állományvédelmi szekció ülésével kezdődött. Az első előadást Angelika Menne-Haritz (Németország) tartotta „Raktárépítés - A passzívház" címmel. Az előadó olyan raktárak építését jelölte meg célként, amelyekben a levéltári anyag a klimatikus változások ellenére jól megőrizhető, eközben a tárolási költségeket is lehet csökkenteni. Törekedni kell tehát a hőmérsékletingadozás minimalizálására, hiszen ez az igazi veszélyforrás. A passzívház koncepció ötvözi a korábban szerzett tapasztalatokat az új technológiákkal. A passzívház típusú levéltárakba nem építenek be klímaberendezéseket, és elkülönülnek egymástól az irodák és a raktárépületek. A paszszívház gondolata egy egyszerű megfigyelésből született: régi kastélyok pincéiből rendkívül jó állapotú iratok kerültek elő, mert a vastag falak ideális körülményeket biztosítottak a papír számára. Az 1980-as években, Svédországban és Németországban lefektették a passzívházzal kapcsolatos követelményrendszert, 1996-ban pedig Darmstadtban megalapították a Passzívház Intézetet. A koncepció vezérgondolata az energia lehető leghatékonyabb felhasználása a nedvesség szinten tartása mellett, de a penészképződést el kell kerülni. A követelményrendszer szigorúan meghatározza az energiafelhasználási határértéket: egy épületet csak akkor lehet passzívháznak minősíteni, ha minden szempontból megfelel az előírt követelményeknek és kritériumoknak. Angelika Menne-Haritz ezután kitért a hamarosan megnyíló új berlini központi levéltár bemutatására, melyet számos fényképpel, adattal illusztrált. Ezúttal nem alakítanak ki földalatti raktárakat, az épület teljes egészében a föld felszíne felett található. Az éves energiafelhasználás valamivel magasabb az előírtnál, ezért az épület nem kapta meg a passzívház minősítést. Szükséghelyzetre klímaberendezést is beépítettek. Látogatócsoportok fogadása a raktárakban nem engedélyezett, így kívánják elkerülni, hogy egyszerre nagyobb létszámú társaság tartózkodjon ugyanabban a helyiségben. Zárszavában a német küldött elmondta, hogy ebben az épületben nem kell már félniük az esedeges technikai problémáktól, hiszen nincsenek kiszolgáltatva a modern kor vívmányainak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a klimatikus körülmények alakulása problémákat vet fel, mivel nem lehet előre megjósolni az elkövetkezendő években várható klímaváltozás körülményeit. Jussi Nuorteva (Finnország) röviden ismertette a finn levéltárak helyzetét. A jelenlegi levéltári épületek többsége a 19. század végén, a 20. század elején épült, a későbbiekben többször is bővítették őket. Finnországban növekszik az igény a levéltárak kapacitásának növelésére, ezért 2009-ben átadtak egy új területi levéltárat, a következő levéltári épület befejezése 2012-ben várható. Terveik között szerepel egy új, központi levéltár felépítése Mikkeliben. Itt gyűjtenék össze a Nemzeti Levéltár és a hét területi levéltár kevésbé kutatott iratait. Ez az épület lenne a gyűjtőhelye a digitális levéltári 55