Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - HÍREK - KOMLÓSI-GERA ZSÓFIA-SZERÉNYI ILDIKÓ: Európai levéltári vezetők tanácskozása Budapesten

H írek kisebb, nem nemzeti levéltárak irányába. Hervé Lemoin rámutatott az Europeana

8 és Franciaország jogi hátterének különbözőségére is a dokumentumok szabad felhasználását illetően.

9 Svájc képviseletében Andreas Kellerhals elmondta, hogy sok döntéshozó szervezetnek még mindig csupán a CO2 kibocsátás (a kutatók nem terhelik a környezetet közlekedéssel) csökkenése jut eszébe az online levéltári szolgáltatásokról. Éppen ezért tartotta sajnálatosnak, hogy a levéltáraknak nem sikerült igazolniuk saját szerepük fontosságát. Svájc viszont mindent megtesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa mennyire fontos a levéltári anyag a társadalom számára. Rethinking Access A ho%%áférés a levéltári anyagokhoz szekció fő- és három korreferátuma a nyitottság és az ádáthatóság követelményének köszönhetően a levéltárak átértékelődött hozzáférési politikájával foglalkozott. A változások megkövetelték, hogy a levéltárak Európa-szerte alkalmazkodjanak az új feltételekhez. így az elmúlt évtizedekben a közadatok egyre mélyebb és szélesebb hozzáférésével párhuzamosan a magánadatok védelme is szigorodott. A témakör első előadójaként Hervé Lemoine (Franciaország) a 2008-ban, Franciaországban életbe léptetett új levéltári törvényről beszélt. A törvény - eleget téve az erős társadalmi nyomásnak — megkönnyíti és gyorsítja a hozzáférést az adatokhoz, tehát harmonizál az információ szabadságának elvével. Előadásában azt is ismertette, hogy Franciaországban a személyes adatok ugyanolyan védelem alá esnek, mint az állambiztonsági adatok, ami különlegesnek számít más országok gyakorlatához képest. Rámutatott az online hozzáférhető dokumentumok kutatásával összefüggő etikai problémára: egyrészt hangsúlyozta, hogy a világhálón elektronikusan elérhető iratok nagyon gyakran szenzitív információt is tartalmaznak, másrészt az ily módon közzétett anyag minőségileg más típusú kutatást jelent, mint a kutatótermi iratolvasás, hiszen egy gombnyomásra összefüggésbe hozhatók az egymáshoz képest elszórtan található adatok. Székely Iván (Open Society Archives, Central European University) eredeti szemszögből közelítette meg a kulturális örökség digitalizálása és terjesztése kapcsán felvetődött kérdéskört. Szerinte a levéltárak történetében négy paradigmaváltást különböztethetünk meg (1. „Jogosultság-tanúsítvány" [Kr. e. 3000-]; 2. „Nemzeti" [18. század-]; 3. „Nyilvános" [a második világháborútól] 4. „Globális" [2000?—]). Az utolsó, globális paradigma víziójában az elsődleges cél a korládan hozzájutás az anyaghoz, a digitalizálás és a minden információ megőrzése szerepel. Ma - a „Nyilvános" és „Globális" paradigma határmezsgyéjén — azt kell megfontolni, hogy melyik princípiumot vesszük alapul: a válogatást, amely megkívánja az értékelés képességét, a szakértelem és felelősség meglétét vag}' a minden megőrzésének elvét. Mindeddig a felejtés volt a fő szabály, és az emlékezés a kivétel. A 21. században az emlékezés monopóliuma az informatikáé lesz. A levéltáraknak - az előadó szerint - nem szabad elveszteniük eredeti szerepüket és értékrendjüket, és az egyszerűen járható út választása (minden megőrzése elve) helyett a jövőben is folytatniuk kell a levéltári anyag válogatását, feldolgozását, valamint a segédletek készítését: Székely az igény szerinti digitalizálás mellett tette le a voksát. Dórin Dobrincu (Románia) az iratokhoz való hozzáférés ellenőrzését elemezte az 1989 előtti és az 1989 utáni időszakban. Elmondta, hogy a kommunista rendszer összeomlását követően a levéltárak törvényi szabályozása sokáig váratott magára. Az 1996-os levéltári törvény jogilag modernizálta ugyan a levéltárügyet, de nagy teret hagyott a dokumentumok hozzáféréséről alkotott különböző elképzeléseknek. A NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csadakozás előkészületeként Románia felülvizsgálta törvénykezését, ennek eredményeként született meg a 2002-es törvény, amely szűkítette az államtitok törvényi fogalmát. Három éve készült el, és bocsátották vitára azt az új törvényjavaslatot, amely 25 évre csökkenti a védelmi időt, és teljes kutatási szabadságot biztosít a történelmi iratokban. A törvényjavaslat parlamenti elfogadása azonban még várat magára. 8 Még mindig Franciaország az első számú adatfeltöltő az Europeana-ban, bár a németek is jelentős előrelépést tettek ezen a téren. 9 Az Europeana gyűjteményének gerincét régebbi, szerzői jogvédelem alá nem eső tételek alkotják. 54