Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - MÉRLEG - In labore fructus. Jubileumi tanulmányok Győregyházmegye történetéből (MÓZESSY GERGELY)

Mérleg Az archontológia tárgykörét a kötetben C. Tóth Norbert lényegre törő írása képviseli. A 14— 15. századi győri káptalan nagy- és kisprépostjaira vonatkozó adatokat (és természetesen ezek forrásait) gyűjtötte össze. Mivel a középkori káptalanok világával foglalkozó hazai szakirodalom sajnos igen könnyen áttekinthető, minden új közleménynek örülnünk kell. Johann Karall köpcsényi plébános írása a győri káptalan horvát anyanyelvű kanonokjait mutatja be a 18. századtól kezdve (— jelezve néhány korábbi elődjüket). A rövid, ám következetes szerkezű, lehetőség szerint a kanonokok irodalmi munkásságra is kitérő, századonkénti bontásban közölt 23 életrajz alkalmas lesz egy későbbi mélyebb, pro^ppográfiai elemzésre is. Erénye a munkának, hogy — a „tegnap már történelem" francia történetírói elv szellemében - a 21. század kanonokjaira is kitér. Két kérdést azonban nyitva hagy az írás: mi alapján tekint valakit a szerző horvát anyanyelvűnek (egyáltalán: evidens-e és mindig megragadható-e a nemzeti identitás); illetve vajon milyen százalékban alkották a káptalant horvát kanonokok? Jóval részletesebb biográfiákkal.életrajzokkal is találkozhatunk a kötetben. Vajk Ádám levéltárigazgató a 14. század első harmadában Győrött püspöki méltóságot viselő Miklós püspök életútját tekinti át. Miklós püspök Kőszegi nemzetséghez kötése nem újkeletű, de a szerző továbblépve igyekszik felmenői kilétét is megállapítani. Életútjának megrajzolása során mind a korabeli párt- mind családi viszályok mélységéről és eszköztáráról is sok információt nyerünk. A püspök Károly Róberttel szembekerülve két ízben is elveszítette a győri püspöki javadalmakat (1318-ban és 1335-ben); s képes volt saját unokaöccsének exkommunikálására is. A cikk a birtok- és egyházigazgatására vonatkozó adatokat is kiválóan összegzi. Frederik Federmayer pozsonyi professzor egy 16—17. század fordulóján élő győri káptalani jegyző, Nováki Andreasich Mátyás életútját idézi meg, elsősorban karrierjének állomásaira koncentrálva. Katona Csaba, az MTA TTI munkatársa Fi ben höch Ferenc, 19. századi győri kanonok (levéltáros, archeológus) életútját idézi meg — sajátos szemszögből. Egy életmódtörténeti aspektusra koncentrál: rokonságával, a Mária nővére lévén vele sógorságba kerülő Jéhn családdal való kapcsolatára. Más oldalról közelít az életmódtörténethez Horváth Sándor szombathelyi néprajzkutató. A 18. századi vidéki alsópapság életének fizikai kereteit, tárgyi kultúráját elemzi a győri és szombathelyi egyházmegyében keletkezett inventáriumok segítségével. A szövegekben megelevenedik a plébánia épülete, bútorzata, a konyhafelszerelés, a gazdaság kellékei, a pap ruházata, személyes kegytárgyainak és könyveinek sora. A szerző maga is kijelöli a kutatás folytatásának irányát: mivel aránylag kisszámú, magyar nyelvű szöveget elemzett, szélesítenie kell forrásbázisát. Legfontosabb megállapítását — ti. a papság (a kisnemesekhez hasonlóan) kétarcú tárgykultúrával rendelkezett, mely legalább annyira volt paraszti, mint nemesi — bizonyítottnak látjuk. S ha már könyvkultúráról és 18. századról esett szó az imént, akkor mindenképp Horváth József könyvtárigazgató elemzésével kell folytatnunk a sort, aki Milkovics János kanonok, pápoci prépost könyvhagyatékának összetételét elemzi. Megrajzolja az egykori birtokos életútját is, akinek hajdan birtokolt kötetei érdeklődéséről tanúskodnak, mintegy szellemi portrét rajzolva. Az ilyen jellegű kutatások módszertanát a könyvtártudomány régen megalkotta, de hazánkban a 18. századot eddig alig-alig érintették az effajta kutatások, így e tanulmány kifejezetten előremutató. A szerző jelzi, hogy a kérdéses könyvanyag nagy része idővel a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtárba került, ami lehetőséget ad a kutatás folytatására, hiszen az eredeti kötetek kézbevételével akár az adatokat gazdagító marginális jegyzetekre is bukkanhatunk. Vannak kifejezetten társadalomtörténeti természetű elemzések a tanulmánykötetben. Dominkovits Péter soproni levéltárigazgató a soproni beneficiumok adományozásáról, a javadalmasok kapcsolatrendszeréről, a patrónusaik és a város viszonyrendszeréről szól. Zárszavában maga is „sűrűn adatoknak" nevezi munkáját - teljes joggal. Aki nem szakértője e korszaknak, szinte beleszédül az írásba, miközben osztjuk a szerző nézetét, hogy a beneficiumok világa még ennél is komplexebb elemzésnek is adhat teret. B

ana József, a győri városi levéltár igazgatója a Győrben egykor működött egyesületekről ad áttekintést. Fő forrása az egyesületek katasztere, illetve alapszabályaik gyűjteménye. Sajátos ízt ad a kérdés tárgyalásának, hogy hivatali elődei, a 38