Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - MÉRLEG - In labore fructus. Jubileumi tanulmányok Győregyházmegye történetéből (MÓZESSY GERGELY)

Mérleg város egykori levéltárnokai az egyesületi kérdésekben szakelőadóként álltak a polgármesterek rendelkezésére. Általánosabb, ám nélkülözheteden bevezető után elsősorban a szorosabban vett vallási egyletekre koncentrál. A legkorábbi az 1737-es alapítású izraelita önszerveződés (ChevraKadisa). A szabadságharc és a kiegyezés között szűk két évtizedben bejegyzett 20 egyletből öt katolikus hitbuzgalmi vagy jótékonysági szerveződés volt. 1950-ig összesen 413 egyesület jött létre a városban, ebből 47 volt hitbuzgalmi jellegű. A szerző a két alapvető forrása egyházi vonatkozású részének lajstromát is közli, bíztatva a kutatásra. Utróbbi két társadalomtörténeti írást egyben helytörténeti publikációnak is felfoghatjuk. Ez esetben mindenképpen Horváth László írásával kell folytatnunk a tanulmányok ismertetését. A szerző Fertőszentmiklós anyaegyházközségének és filiáinak történetét követi két és fél évszázadon át. Mivel a történetet - némi 15. századi előzmény után — 1576-ban indítja, messze nem egy szokványos, „tucat-plébániatörténettel" van dolgunk. Örvendetes, hogy két iskolatórténeti publikáció is helyet kapott a kötetben. Hudi József pápai levéltárigazgató a vaszari katolikus népiskola történetét dolgozza fel, Kelemen István soproni történész pedig a csepregi esperes-kerület tanügyi viszonyait elemzi az 1840-es években. Mindkét írást rendkívül informatív táblázatok egészítik ki, kitérve természetesen a tanítók személyére, archontológiájára is. A rendkívül alapos írások kapcsán elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy iskolatörténetet írni igazán az Eötvös-féle népiskolai törvényt követő időszakban könnyű, hiszen az iskolai vonatkozású irattermelés az után emelkedik meg jelentősen - a korábbi időszakra vonatkozóan ilyen kutatást csak a legfelkészültebb szakemberek szoktak végezni. Két, választott korszakuk miatt összefűzhető íráspár maradt hátra. Fazekas István, bécsi levéltári delegátus a katolikus megújhodás — avagy más nézőpontból megfogalmazva ellenreformáció — győregyházmegyei kezdeteiről szól, a tőle megszokott alapossággal. Részletesen ismerteti a 16-17. századi püspökök lépéseit, lehetőségeit. Ez utóbbiakat ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mert hiába elkötelezett reformer valaki, ha időközben meg kell küzdenie a püspöki birtokokért, vagy ha országos teendői miatt alig tartózkodott a városban. A tanulmány részletesen elemzi Draskovich György buzgóságát, illetve a 17. század eleji lendületet, melyet az egyházmegyében Naprághy Demeter, Lépes Bálint, majd Dallas Miklós fellépése mutat. Kádár Zsófia tanulmánya részleteiben fejti ki a korszak egyik mérföldkövének, a jezsuiták győri megtelepedésének körülményeit. A rend 1626-ban érkezett a városba. Dallos püspöknek a belső egyházi ellenérdekeltségekkel, a káptalannal is meg kellett küzdenie a szokásos problémákon túl. Tekintettel arra, hogy az iskolatörténeti munkák következetesen a gimnázium 1630-ban történt megnyitásától tárgyalták részletesen a jezsuiták helyi működését, az ezt megelőző évekre koncentráló írás sok érdekességet rejt. Két 20. század közepére koncentráló írást is találunk a kötetben. Soós Viktor Attila, a Magyar Országos Levéltár főosztályvezetője Minds^enty József és Apor Vilmos életútjának kapcsolódási pontjait elemzi. Nem plutharkoszi párhuzamos életrajzokkal van dolgunk, hiszen gyakorlatilag egyidőben - ám roppant rövid időben — működhettek együtt. A kor legjelentősebb társadalmi problémákról, így a zsidókérdésről is hasonlóan gondolkodtak, egyaránt próbálták a Serédi jusztinián prímást nagyobb aktivitásra bírni a kormányzattal folytatott, a zsidóságot védeni akaró tárgyalásaiban. A kettejük és Shvoy Lajos fehérvári püspök, valamint Kelemen Krizpszjom pannonhalmi főapát által jegyzett memorandummal rá kívánták venni Szálasi Ferencet, hogy ne hagyja harcok színterévé válni a Dunántúlt. Válaszul a nyilasok letartóztatták Mindszentyt, később Shvoyt is. Apor hasztalan interveniált érdekükben. A győri püspök tragikus halála után Mindszenty sürgette boldoggá avatását. A tények bemutatása kiváló, de talán érdemes lett volna arra is választ keresnie a szerzőnek, hogy az eltérő családi hátterű és szocializációjú főpapok miként jutnak közös nevezőre a kulcskérdésekben. Balogh Margit, az MTA TKI vezetőjének írása az iskolák államosítása előtti másfél év egyház és állam közötti titkos tárgyalásaiba kalauzol el minket. Mindszenty prímás beleegyezésével C^apik Gyula egri érsek és Papp Kálmán győri püspök próbált az MDP vezetőivel egyezkedni. E tárgyalások során, melyek végül zsákutcába futottak, 39