Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - MÉRLEG - PÁLMÁNY BÉLA: a reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja 1825-1848.I—II. kötet (KECSKEMÉTI KÁROLY)

Mérleg néhány üveg borral támasztja alá a kérését. Szerencsére a detektívregények írói, pl. Eric Ambler kiváló szakembereket lát bennünk, és dicséri segítőkészségünket. Pálmánv Béla tudományosan felvértezett és tudományt szolgáló levéltáros. Az Almanachhoz alig elképzelhető mennyiségű forrást kellet „átbúvárlania" Magyarországon és a szomszédos országokban, nemzeti, megyei, városi és egyházi levéltárakban és könyvtárakban, hogy keresztülvigye a mindeddig senki által nem vállalt feladatot: az arisztokratikus világ normáinak megfelelő káderlapot készíteni arról a mintegy 3100 személyről, akik részt vettek az 1825 és 1848 közötti hat országgyűlésen. És itt szólni kell néhány szót a magyar diétáról, ]ean Bérenger szerint, Európában egyedülálló intézményről. Miközben a régi parlamentáris intézmények Európa legnagyobb részében elsorvadtak, a magyar diéta, noha időnként hosszú szünetelésekre kényszerült, meg tudta őrizni kétkamarás összetételét, törvényhozási jogkörét, törvény-előkészítési bizottsági mechanizmusát és azt a jogát, hogy szót emeljen, amennyiben a végrehajtó hatalom megsérti a törvényességet. Az ún. sérelmi politika nem egyszerűen az ellenzékiség taktikája, hanem a rendi parlamentarizmus végrehajtó hatalmat ellenőrző technikája. Adrién Letfay Marnesia 1802-ben tanulmányozta Napóleon számára a magyarországi helyzetet. Zseniális megfigyelő volt, jelentéseit nem lehet bámulat nélkül olvasni. A diétáról írja: „Láttam más országokban országgyűléseket, amelyekből a főtisztviselők és mindazok, akik a közügyeket intézik, ki vannak zárva. Olyan emberek hivatottak az ügyek rendezésére, akik, mivel tapasztalat nélküliek, általános elvekből kiindulva a valóságos helyzetet ignoráló törvényeket hoznak. Itt viszont, hivataluk alapján jelen vannak a vallási, törvénykezési és közigazgatási vezetők, mintegy az} biztosítandó, hogy a tanácskozások a valóságos helyzetre koncentráljanak, és ne térjenek fölösleges és veszélyes tárgyak tévút)ára?' Lezaynek ez a két mondata akár az Almanach mottójául is szolgálhatna. Az Almanach, a diéta hivatalos rendi összetételének megfelelően, 19 fejezetre osztva mutatja be a két Táblán résztvevő személyeket: Főpapok, Választott püspökök, Apátságok, Görög főpapok, Zászlósurak, Koronaőrök, Főispánok, Horvát-szlavón főispánok, Horvátország követei, Fiume kormányzói, Jelen levő mágnások, Ablegátusok által képviselt meghívott mágnások, Királyi tábla, Horvát alsótáblai követek, Egyházi rend követei, Vármegyék követei, Szabad kerületek követei, Szabad királyi városok követei és távol levő mágnások képviselői. Az Almanach módszerét a szerző dolgozta ki. Idézem a Bevezetőből. „Hangsúlyoztuk, hogy almanachunk a lehetetlenségre vállalkozott volna, ha a szereplők politikusi életpályájának teljesebb bemutatására tenne kísérletet. Még az országgyűlési szereplés részletes bemutatása is megoldhatatlan, hiszen jól tudott, hogy mostanáig a hat reformkori diéta egyikéről sem született monografikus feldolgozás. Emellett kevés olyan korabeli politikus akad, akinek kellő alaposságú életrajza állna rendelkezésre. Tisztelet azon történészeknek, akik erre sikerrel vállalkoztak. Ezért a névcikkek anyagának összegyűjtésekor csak arra vállalkozhattunk, hogy a lexikális jellegű alapot teremtsünk a további kutatásokhoz" Ezt a programot maradéktalanul valósította meg Pálmány Béla. A közügyekben résztvevő személyekről a névcikk részletes, ismerteti a tanulmányokat és a közéleti tevékenységet, a politikai súly nélküli statisztákról csak a személyt azonosító adatokat tartalmazza. Ezek a mindenkiről feltüntetett személyazonossági adatok avatják azonban az Almanachot a reformkori prozopográfia kézikönyvévé. Fontos szabály: a neveket feltünteti nem csak a magyar, hanem a szlovák, szerb vagy horvát változatban is. A könyvet kilenc országban fogják a történészek használni. A forradalmi újítás abban áll, hogy minden személyről három generációs az identifikáció, névvel és előnévvel, születési és elhalálozási hellyel és dátummal. A névcikkben szerepelnek tehát: — a szülők; — a testvérek és a testvérek házastársai; 32