Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - Egyetemes Nyilatkozat a levéltárakról (Ford. SÍPOS ANDRÁS
EGYETEMES NYILATKOZAT A LEVÉLTÁRAKRÓL A Nemzetközi Levéltári Tanács 2010. évi oslói közgyűlésén elfogadott Egyetemes Nyilatkozat előzménye és ihletője a 2006. évi Quebeá Deklaráció volt fwww.archivistes.qc.ca/declaration), mely a soks^ektorú és sokszereplős levéltárüggyel rendelkező kanadai tartományban működő különféle levéltáros és informááókezelési szakembereket tömörítő egyesületek közös munkája. A deklaráció tömör, kiáltványszerűformában hangsúlyozta, hog/ a levéltári anyag megőrzése az egész társadalom felelőssége - a levéltárosoknak ugyanakkor szintén a társadalmat, a polgárokat (tehát nem csak munkaadóikat, fenntartóikat, az anyagok tulajdonosait) kell szolgálniuk. Az iratok, levéltári anyagok a társadalom emlékezetét, a polgárok jogainak érvényesítését, a kormányzás és igazgatás átláthatóságát, a tudás bővítését, az életminőségjavítását szolgálják. A kiáltvány célközönsége nem annyira a szakma volt — melynek számára ezek a tételek természetesen nem újak —, hanem a közvélemény és a döntéshozók. A dokumentum népszerűsítésére, a benne foglaltak megismertetésére és tudatosítására széles körű kampányt szerveztek (média, poszterek, lógók bevetésével'), közéleti személyiségeket, települési önkormányzatokat hívtak fel csatlakozásra, sok esetben sikerrel. A Nemzetközi l-evélt ári Tanács (ICA) programjának is egyik sarokpontja a levéltárak jelentőségének széles körű tudatosítása, ezért a 2007. évi Nemzetközi Tevéitári Kerekasztal Konferenáa (CITRA) alkalmával megismerve a sikeres kampányt, megbízta a Szakmai Egyesületek Szekcióját (ICAISVA) azz a'k hogy a Quebeá Deklaráción alapuló Egyetemes Nyilatkozatot készítsen elő, melynek szövegét az ICA-hoz tartozó egyesületeknek is alkalmuk volt véleményezni. Az Egyetemes Nyilatkozat célja olyan egyetemes jelentőségű alapelvek tömör megfogalmazása, melyek társadalmi és politikai berendezkedéstől, kulturális miliőtől és helyi hagyományoktól, levéltári rendszerektől függetlenül bármely típusú és bármilyen módon, bármilyen adathordozóra rögzített iratra, irategyüttesre, levéltári anyagra érvényesek, átlépve a szakmán belüli határvonalakat is. Egyúttal megmutatja a levéltári és iratkezelési szakterület szpros kapcsolatát a jó kormányzás, az átlátható igazgatás, az emberi és polgári jogok, a demokrácia, a személyes és közösségi emlékezet problémaköreivel. A Nemzetközi Tevéitári Tanács is nagyszabású nemzetközi kampánnyal, csatlakozási felhívással kívánja terjeszteni és népszerűsíteni a Nyilatkozatot, melynek csúcspontja a 2012-re tervezett, aláírási ceremóniák sorával övezett Grand Tour lesz iránya Brisbane, a Tevéitári Világkongresszus (2012. augusztus 20— 24.) helyszíne. Egyben felhívta a levéltáros egyesületeket, hogy maguk is szervezzenek kampányokat (aláírásgyűjtés, figyelemfelhívó alkalmak, on-line csatlakozás lehetősége, brosúra, e-képeslap, web 2.0 alkalmazások stb.), ehhez aZ ICA honlapján „promóciós útmutató" található (http:// uww.ica.org/746/ professionalresources/ spa-resources.html). Az UNESCO 36. Altalános Konferenáája 2011. november 10-én elfogadta az Egyetemes Nyilatkozatot, ezáltal a világszervezet hivatalos állásfoglalásává emelte azt. Érdemes megemlíteni, hogy az Egyetemes Nyilatkozat szövegét bizonyos fokig a Magyar Tevéltárosok Egyesületének állásfoglalása is formálta. A szöveg véleményezése során az MTE kezdeményezte az „Ennélfogva köZÖs munkára kötelezzük el magunkat annak érdekében, hogy ..." kezdetű részbe egy újabb pont beiktatását: „hogy a levéltáros szakma megbecsülése világszerte növekedjen, a köz- és magánszférához tartozó összes levéltárfenntartók gondoskodjanak megfelelő anyagi forrásokról a szakképzett levéltárosok alkalmazásához" A szövegező munkacsoport a javaslatot részben vette figyelembe. Azt a szövegrész}, hogy, „a levéltári anyagok és a levéltárak megfelelő kezeléséhez biztosítsák a szükséges erőforrásokat" kiegészítette: „beleértve képzett szakemberek alkalmazását is. "A társadalmi megbecsülés erősítésére vonatkozó kitételről az volt az állásponjuk, hogy ez a gondolat — más megfogalmazjisban — kellő súllyal megjelenik a szöveg egyéb helyein. 3
