Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - HÍREK - KENYERES ISTVÁN: Beszámoló a 8. európai digitális archiválási konferenciáról

Hírek A Preservation Planning folyamat keretében az AlP-okat a szükséges időpontokban migráltatják az olvashatóság fenntarthatóságának érdekében, ilyenkor AIP1 és AIP2 keletkezik, és a migrációt külön dokumentálják, valamint az eredeti AIP-ot is tovább őrzik. Ami a relációs adatbázisok archiválását illeti, két kvázi standard létezik: a Svájci Szövetségi Levéltár (BAR) SIARD-ja és a Baden-Würtenbergi Állami Levéltár IngestList-je. Az előző nem csupán kinyeri az adatokat xml-ben, hanem képes kiolvasni a táblák kapcsolatait és azt is xml-sémában tárolja, az utóbbi viszont nagyon hatékonyan valamennyi, vagy csak a szükséges táblák adatait olvassa ki, és CSV fájlt hoz létre. Az előadó szerint a két rendszert kellene ötvözni. A BA éppen ezért saját megoldáson dolgozik (MySQL és PostGres OpenSource alapokon.). A projekt során kifejlesztettelek egy Dissemiantion Information Package (DIP), azaz kutatói példány előállítására alkalmas szoftverkomponenst is. Az előadó felvetette, hogy a hosszútávű archiválás eszközrendszere igen drága dolog, elképzelésük szerint annak fenntartásában az iratképzők is közreműködhetnének, mivel az ő feladatuk az levéltári átadásig a dokumentumok olvashatóságának fenntartása. A BA egyfajta Shared Service szolgáltatásban gondolkodik, amit ők nyújtanának fizetség ellenében - ezeknek az iratképzőknek egyfajta digitális átmeneti levéltárként. Michel Jacobson és Jean-Franfois Moufflet (Francia nemzeti levéltár) „Mettre en oeuvre l'archivage électronique: le róle structurant des normes" című előadásában a franciaországi elevéltári szabályozásokról adott áttekintést. A francia kormány 2000-ben hozott törvényt arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie egy digitális dokumentumnak jogi értelemben: az eirat eszerint akkor alkalmas joghatás kiváltására, amennyiben a szerzője azonosított (autentikus) és a tárolása olyan módon van megoldva, hogy az biztosítja az integritását. 2001 -ben hoztak törvényt az e-aláírásról, 2005-től rendeletet hoztak az e-köziratok átadását és időszakos tárolását biztosító e-szolgáltatásról. E rendelet két fő szempontja az interoperabilitás és a biztonság biztosítása volt. Ennek érdekében két ajánlást adtak ki: az előbbire az RGI-t 2009 végén, míg az utóbbira pedig az RGS-t 2010 februárjában. Az előbbiben szerepelt az xml, csv, odf pdf/a alkalmazása. 2006-an kidolgozták a SEDA-t, amely a nemzeti adatcsere ás átadási szabvány szerepét tölti be. Ezt az OAIS-re alapozták, levéltári közreműködést írtak elő az adatok átadására és tárolására. Minden metaadatot xml-ben kell átadni, amelyet csatolni kell az átadandó állományhoz (fájlhoz). A SEDA az alábbi szabványokra épít: folyamatok tekintetében az OAIS-ra, formátuma az XML (W3C), EAD-ot írnak elő a levéltári leíráshoz, IANA a MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions) — e-mail archiválás — leírásához, PRONOM-ot a fájl formátumok leírásához, ISO 639-et a nyelvek megadásához. Elkészült az első implementáció is a SEDA alapján, amelynek használatával számos problémára derült fény a szabvány kapcsán (pl. szükségtelen metaadatok létrehozása, ugyanakkor nem volt előírás a hozzáférhetőségre stb.), ezért 2010 januárjában módosították a szabványt. A módosítás főként az ellenőrzésre, a sémák egyszerűsítésére, a szabványnak az üzleti életben használt megoldásokhoz közelítésére, a szabályok pontosítására koncentrált. Ugyanakkor az EAD-dal való megfeleltetés még csak a tervek között szerepel. Vlatka hemic (Horvát Nemzeti Levéltár) „Managing digital records in the ARHiNET system" című előadásában a horvát ArchiNet levéltári rendszert mutatta be. Annak ellenére, hogy a szervezők az e-levéltári szekció keretében kerítettek sort az előadásra, itt lényegében egy Archival Information System (AIS), azaz levéltári információs rendszerről van szó, amely magában foglalja a levéltári leírást, a feldolgozó munkát segítő modulok mellett a levéltári workflowt lefedő modulokat is: kutatóterem.

management, kutatók, ügyfelek nyilvántartása, raktárkataszter, naplók, szervnyilvántartás stb. A rendszer 2009-ben díjat kapott az EU-tól best practices kategóriában. Az ArchiNet olyan modulokra épülő, központilag menedzselt rendszer, ami képes kiszolgálni több tucat intézményt és levéltárost egyidejűleg (200 intézmény 600 levéltáros). A rendszerben jelenleg 500 ezer leírási egység adatai érhetők el, köztük 15 ezer fondé, mintegy 6000 dokumentum digitális képe is elérhető. Az adatok bevitelére/módosítására WEB 88