Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához
S^akolcs^ai Attila sa nem igazolta, hogy gyilkosság történt. Az EMKE előtt meglincselt két rendőr történetének pedig a tárgyalt eljáráson kívül sehol nincs nyoma. Sem a Néphadsereg, sem a belügyi alakulatok azonosított áldozatai között nincs olyan, akire illenének a jegyzőkönyvben írtak. Nem tekintem tehát bizonyítottnak, hogy a Fehér könyvben közölt gyilkosság, amelyről Deák Béla (és Vas Gál) többször vallomást tett, egyáltalán megtörtént. Azt pedig teljességgel valószerűtlennek tartom, hogy a környezete által is üldözött fiú akár csak szemlélőként is részt vett volna ilyen cselekményben. A fotón nem látható (ellenkező esetben lenne felismerési jegyzőkönyv az iratok között), ez azonban mindössze azt bizonyítja, hogy akkor nem volt ott, amikor a fénykép készült. Nem zárható ki, hog)' látta a holttestet, de az sem, hogy anélkül tett vallomást róla, mint ahogy nem láthatta a két, valójában soha meg nem lincselt rendőr lincselését az EMKE előtt. Vallomásának ezt a részletét a szó átvitt és konkrét értelmében is az 1957. február l-jén rendőrré lett kihallgató és tanú, Deák Béla verte a fejébe. (Az akkor hatályos büntető perrendtartás szerint nem lehetett tanú az, akinek bármi egyéb szerepe volt az eljárásban. 4 7 A Vas Gált őrizetbe vevő és kihallgató Deák tehát nem tanúskodhatott volna az ügyében.) Deák volt az, aki — talán október 26-án, de ez sem bizonyított — látott egy holttestet a Kertész utcában vag)' a környékén, és három hónap múlva Vas Gálban felismerni vélte az egyik fiatalt, akit a holttestet körülálló tömegben látott. A Fehér könyvbő 1 tudta meg, hogy a férfi ellenforradalmárok áldozata lett (noha a fotó alapján inkább tűnik a harcok áldozatának). Vállalkozott a gyilkossággal kapcsolatba hozható személy felderítésére. Kísérlete eredményes volt, a Keletiben felismerte a fiút, aki beismerő vallomást tett. A Fehér könyvből megismert bűncselekményhez sikerült bűnöst keríteni. Tanúvallomása alapján Deák nem tűnik sem képzett detektívnek, sem pontos megfigyelőnek és/vagy elbeszélőnek. Első vallomása szerint Vas Gál „a Kertész utcában kivégzett áv. szds. (állítólagos) holtteste mellett dicsekedett [kiemelés — Sz. A.]". A második szerint viszont a holttestet körülálló csoport szélén (értelemszerűen a holttesttől viszonylag távol) látta állni, és azért vette biztosra, hogy ő volt az elkövető, mert pisztolyt látott nála. Első vallomása még azt tartalmazta, hogy Vasnál nem volt fegyver, és nem az egyenruhás férfi gyilkosának, mindössze a fiatalokból álló csoport vezetőjének mondta. A két vallomásból tehát csak annyi azonos, hogy október 26án látta Vast a holttest közelében. Ám a szellemi fogyatékos fiú bizonyosan nem volt a gépjárműveket megállító csoport vezetője, sem pedig a holttestet körülálló csoportosulás hangadója. Nem kizárt, hog)' Deák összetévesztette valakivel. Első vallomása szerint ugyanis Vas „postás egyenruhát viselt, oldalán vállszíjon aktatáska volt". Mivel Vas a postán dolgozott, a rendőrök igazoltnak tekinthették Deák állítását, hogy őt látta október 26-án a bűntett helyszínén. A kézbesítők valóban egyenruhát viseltek és válltáskájuk volt, Vas azonban a Verseny utcai postahivatal csomagelosztójában dolgozott, így nem szükségszerűen volt egyenruhája, és bizonyosan nem volt postástáskája, ám ha lett volna, akkor sem lett volna nála október 26-án, amikor nem ment be munkahelyére, vagyis Deák személyleírása nem illik rá. Hoffmann Leopold jegyzőkönyve nem tartalmazza, hogy a Wesselényi utcai csoportban látott volna postást. Ezt a hiányt nemleges válasznak kell tekinteni, hiszen ha Veréb hadnagy Deák február 4-i jegyzőkönyvéből úgy tudta, hogy Vas postásegyenruhában volt a Wesselényi utcában, nyilván megkérdezte a tanútól, hog)' látott-e ott valakit ilyen ruhában. Ha Hoffmann emlékezett volna ilyenre, az nyilván szerepelne a jegyzőkönyvben. O azonban nem emlékezett, ezért ezt a — Vas bűnösségét nem bizonyító — választ nem jegyzőkönyvezték. Pedig a tanú jegyzőkönyve nem kizárólag azt tartalmazta, amire Hoffmann emlékezett. Kizárt ugyanis, hogy olyan pontosan megfigyelte és megjegyezte volna a Wesselényi utcai csoportosulás fegyvereit — melynek tagjainál Deák nem látott fegyvert —, ahogy azokról a jegyzőkönyv szerint számot adott: „4 főnél szpyet mintájú géppisztoly, 2-3 db pisztoly, 1 db kispuska, 3 db hadipuska" volt. 4 S Kizárt az is, hog)' magától olyannak látta és olyannak 4 7 MOLNÁR, 1957.181. 4 8 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Hoffmann Leopold jkv., 1957. február 27. 14
