Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

\/as Gál tanúsága vallotta volna a csoportot, mint amely „nagyon türelmetlenkedik, és alig várták, bog/ egy autó jöjjön arrafelé, amelyből barikádot létesítsenek". A központi, lényegi kérdésben Hoffmann visszafogott vallomást tett, megvédte történetét a beavatkozási (kibővítési és fokozási) kísérletekkel szemben, az általa lényegtelennek tartott pontokon azonban, együttműködési hajlandóságának bizonyítása érdekében, engedett. Nem látta a csoportot harcolni, tehát számára súlytalan volt, hogy volt-e fegyverük, és ha igen, milyen és mennyi, illetve hogy céltalanul tébláboltak-e a Wesselényi utcában, vagy torlaszt emelni mentek oda. (Vallomása az eljárás egy későbbi szakában alkalmas lehetett volna a vádak jelentős súlyosítására.) Deák Béla február 4-ei és 28-ai történetében eltértek az elemek és azok sorrendje is. Az elsőben az általa Vas Gállal azonosított, postásruhás vezette fiatalokból álló csoport a Wesselényi utcában leállította az 5-ös buszt, és eltorlaszolta vele az utcát. Másfél é>ra múlva látta Vast az egyenruhás férfi holtteste mellett a Kertész utcában, majd újabb félóra múltán azt, hogy a Wesselényi és a Kertész utca kereszteződésében Vasék leállítottak egy Pobedát, amelynek két civil ruhás utasa a Dohány utca felé menekült. Öt perc múlva Vas és társai azzal tértek vissza (vélhetően a torlaszhoz), hogy „e^t a kettőt is sikerült kinyírni". Ekkor jött egy szovjet harckocsi, amely szétugrasztotta a csoportot. Még aznap, de „későbbi időpontban" ismét látta Vast, amint hat társával meg akart lincselni egy rendőrt, akit egy katonai járőrkocsi mentett meg. A február 28-án felvett jegyzőkönyv is az autóbusz megállításával kezdi a történetet, utána azonban az első verzió utolsó eleme következik: a rendőr meglincselésének kísérlete (akit a katonai járőrkocsi mentett meg). A jegyzőkönyv innen egy darabig pontosan köved az elsőt (a Pobeda megállítása, menekülni próbáló utasainak meggyilkolása és a csoportot szétugrasztó szovjet páncélos megjelenése), az azonban a történet legvégére került, az addig elbeszéltektől időben elszakítva (miután Deák hazament, majd kenyérért ismét elindult), hog}' látta Vas Gált a Kertész utcai egyenruhás holttest mellett. Két momentum cserélt helyet: az, amikor a Kertész utcában holttestet látott, de erőszakos cselekményt nem, és az, amikor a Wesselényi utcában olyan erőszakos cselekménynek volt tanúja, amelynek nem lett áldozata. Az eljárás legfontosabb, központi eleme az állítólagos Kertész utcai gyilkosság volt, tehát annak bizonyítása volt az elsődleges feladat. A Víg utcában Deák Béla (miután a busz megállítását megemlítette) ezzel kezdte a történetet. Az időközben kihallgatott Hoffmann Leopold azonban nem igazolta, hogy Deákkal együtt ő is látta volna Vas Gált a Kertész utcai holttest mellett, sőt azt sem, hog)' a hullát látta volna. Vallomása tehát egyértelműen cáfolta Deák történetének azt az elemét, hogy együtt látták a holttestet. Annak érdekében, hogy Deák vallomása továbbra is alkalmas legyen a Vas Gál terhére rótt bűncselekmény bizonyítására, azt úgy kellett megváltoztatni, hogy összeegyeztethető legyen Hoffmann jegyzőkönyvével. A február 28-ai megoldás erre tökéletesen alkalmasnak tűnt, hiszen akkor Deák két külön dologról beszélt: a Hoffmann-nal közösen látott eseményekről a szovjet harckocsi megjelenésével bezárólag, majd arról, amit egyedül látott később, délután, amikor kenyérért indult: a Kertész utcai holttest körüli csoportosulást, benne Vassal, akit a nála lévő fegyver miatt az elkövetőnek tartott. A vizsgálati osztályon tanúvallomást tevő Deák Béla és kihallgatója, Veréb István hadnagy összedolgozása a jegyzőkönyv más pontjain is tetten érhető. Deák második jegyzőkönyvében ugyanis szerepel egy olyan történet, amelyre első tanúkihallgatásakor még nem emlékezett, de Vas Gál — jegyzőkönyve szerint — beszélt róla Muzserák főhadnagynak. Eszerint a Wesselényi utcában torlaszt emelő fiatalok nem önállóan akcióztak, és nem véledenszerűen ellenőrizték a közlekedőket, hanem egy ellenforradalmi szervezet részeként. Vas utolsóként keletkezett jegyzőkönyvében ugyanis az áll, hogy egy ismeretlen motoros szólította fel őket, hogy igazoltassák azt a Pobedát, amelyben két civil ruhás fog ülni, még a kocsi rendszámát is közölte. A dologból vélhetően annyi igaz, hogy a járművek iránt különösen érdeklődő Vas említette: látott a Wesselényi utcában egy motorbiciklist, és talán azt is, hog)' az rövid időre megállt a torlasznál. A történetnek ez az eleme nem szerepel Deák Víg utcában felvett jegyzőkönyvében, nem beszélt róla 15