Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

Vas Gál t

an üsága zött a hallott és az átélt dolgokat. Mert Víg utcai kihallgatásán ezt adták a szájába: „ott voltam a Sztálin-szobor ledöntéséig". Ezt jól megtanulta, hiszen meg kellett ismételnie Muzserák főhadnagygyal, aki többet tudott október 23-ról, mint VIII. kerületi kollégái, ezért pontosította az időpontot (szerinte Vas tízkor, vagyis a szobor ledöntése után ment haza), és szemlélődőből cselekvővé változtatta: „ledöntöttük a téren lévő szobrot".*

4 Hogy az időpontot Muzserák korrigálta, azt az orvosi szakvélemény igazolja, amely szerint Vas képtelen elvont fogalmak meghatározására és használatára, márpedig nemcsak az idő, hanem a szám is elvont. Anyja is megírta róla, hogy „számképe nincs". Úgy használhatta a számokat, mint a kisgyerekek: konkrét tárgyakhoz kötve (emlékezett arra, hogy legutóbb két filmet látott; hogy két társával jutott fegyverhez), de önmagukban vagy olyan elvont fogalomhoz kötve, mint az idő, már nem. Kizárható tehát, hogy segítség nélkül különbséget tudott volna tenni aközött, hog}' este hétkor vagy tízkor indult-e haza a Dózsa György útról, és ez teljességgel érdektelen is volt a számára. A vallomásból tehát az a momentum került ki, amire Vas emlékezett (rádióhallgatás), és az maradt benne, amit a Víg utcában tanult (szobordöntés). Vélhetően azért, mert a szobordöntés ellenforradalmi cselekménynek minősült, Gerő beszédének meghallgatása pedig lojális magatartásnak, és Muzseráknak nem az volt a feladata és célja, hog}' megismerje a gyanúsítottat, és pontosan rekonstruálja cselekményeit, hanem hogy bűnösségét bizonyítsa, márpedig az ellenforradalmár gonosztevő karakterisztikumába nem illett a lojális Gerő-hallgatás. Számára úgy volt valószerű a történet, ahogy jegyzőkönyvbe vette. Hasonló koprodukcióban készültek az állítólagos Kertész utcai gyilkosságról a jegyzőkönyvekben fennmaradt történetek is. Az iratok szerint Vas már a Keletiben elmondta, hogy azon a környéken megöltek két ávóst. Az eset leírása Víg utcai kihallgatásán számos elemmel gazdagodott, az ott lejegyzett történetben azonban nem szerepel, hog}' Vas akár egyetlen gyilkosságban is tevőlegesen részt vett volna, mindössze az, hogy látta az áldozatokat: egy agyonvert ávóst, aki az Akácfa utcában menekülni próbált, majd később az EMKE előtt, amint két rendőrt vert agyon a tömeg. A jegyzőkönyvek további vizsgálata előtt meg kell állapítani, hogy egyik cselekmény sem nyert bizonyítást sem a Vas Gál elleni eljárásban, sem később a megtorlás idején, sem pedig a rendszerváltozás óta folyó kutatások során. Az első gyilkosság egyeden bizonyítéka (a tárgyalt eljárásban született dokumentumokon kívül) a Fehér könyv második kötetében megjelent fotó, amely az egész eljárást elindította.

4

5 A kötet két fényképet közölt. Az egyiken eg}' pinceablak előtt látható eg}' (feltehetően katonai) egyenruhás férfi holtteste, amelyet emberek (férfiak és nők, egyikük karján kisgyerekkel) állnak körül. Amennyire a zömmel takarásból látható arcokról megállapítható, inkább megrendültség, mint gyűlölködés látszik rajtuk, semmi jele annak, hog}' bárki bántalmazná, vag}' más módon gyalázná a holttestet (amit Deák Béla állított

4

6). A holttest a kötet szerint „Egy fiatal katona teteme, akit az ellenforradalmárok a Kertész utcában mint »ávós századost« agyonlőttek". De a fénykép alapján semmi több nem állítható a holttestről, mint hog}' az eg}' fiatal, egyenruhás férfié, és semmi nem állítható a halál körülményeiről. A tragédia a harcok idején bármikor és Budapest belső kerületeiben bárhol megeshetett. Az áldozatot századosnak vélhették, legalábbis ezt írta valaki fehér krétával a holttest fölé, a pinceablak fölötti falra. A másik kép közelről ábrázolja a holttestet, ennek alapján még kevésbé azonosítható a helyszín. Ezt a fotót nem lehet bizonyítéknak tekinteni arra, hog}' október 26-án a Kertész utcában bárki(k) meggyilkolt(ak) vag}- megölt(ek) volna eg}' egyenruhás katonát. Ráadásul Vas Gál jegyzőkönyvei ellentmondanak a Fehér könyvben közölt fotónak, hiszen azok mindig civil ruhásnak nevezték az(oka)t a személy(eke)t, aki(ke)t agyonvert a tömeg, míg a fénykép egyenruhás holttestet ábrázol. Az állítólag általa elbeszélt cselekmény áldozata tehát nem azonos a fotón szereplővel. Az ügyben érdektelennek tekinthető Hoffmann Leopold tanúvallomá4

4 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Vas Gál jkv., 1957. február 11/1. 4

5 Fehér könyv, 1957. 58. 4

6 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Deák Béla jkv., 1957. február 28. 13