Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

S^akolc s^ai Attila zőkönyve is: „aktív tevékenységet fejtettem ki az ellenforradalom idején", 3 8 Azonnal elfogadta a számára kijelölt helyet: a bűnös pozícióját. Vas Gál jegyzökönyveiről azonban a szerkesztésen és a történtek általános értékelésén túl is megállapítható, hogy nem vallomásait, hanem azok meghamisítását tartalmazzák. Szellemi fo­gyatékos volt, nem voltak barátai. „Lakhelyén baráti köre nincs.„Zárkózott és tartózkodó volt, az utcai csavargó gyerekek nem nagyon érdekelték. Toronyi Jánosné vallomása szerint betegsége miatt rengeteg durva élcelődést kellett elviselnie. Nyilván félt az emberektől akkor is, ha nem volt ve­szélyes helyzet. Erre vall a nőkről alkotott véleménye, akik szerinte „isznak, kirabolják a férfit és meggyilkolják" 4 I A férfiakról még rosszabb véleménye lehetett, hiszen azok általában kíméletle­nebbek a nőknél, nem beszélve arról, hogy az iratok szerint két nő állt hozzá leginkább közel, akik segítették és védték: anyja és keresztanyja. (Vas Gál apa nélkül nőtt fel, hatéves volt, ami­kor szülei elváltak, apja nem Budapesten lakott, így nem is nagyon tarthatott kapcsolatot fiával. Egyeden utalás sincs rá az iratokban.) Valószínűden, hogy október zavaros, pusztán csak verbá­lisan vagy tettekben megnyilvánulóan is veszélyes napjaiban kereste volna az alkalmat, hogy kü­lönböző alkalmi vagy szervezett csoportokhoz csatlakozzon. A jegyzőkönyvekbe foglalt eseményeknek tehát inkább lehetett szemtanúja, semmint cse­lekvő részese. Legföljebb az október 23-ai felszabadult, a fényképek tanúsága szerint vidám tüntetéshez csadakozott, de csak szemlélődő, a cselekvőktől óvatos távolságot tartó kívülálló­ként lehetett jelen azoknál a cselekményeknél, amelyekről beszámolt. A vonatok és autók iránt szenvedélyesen érdeklődő fiú a kihallgatásán feltehetően valóban beszélt arról, hogy a Wesselé­nyi utcában valakik feltartóztattak egy gépkocsit. Vallomását kihallgatói a VIII. kerületi kapi­tányságon azzal a feltételezéssel egészítették ki, hogy a kocsi utasait bántalmazták, sőt meggyil­kolták. Ezt vette át Muzserák főhadnagy, aki egyelőre megelégedett annak dokumentálásával, hog}' Vas az események szemtanúja volt, és a további kihallgatásokon kerített volna sort annak bizonyítására, bevallatására, hogy nem szemlélője, hanem cselekvő résztvevője volt a gyilkos­ságnak. 1957 elején hasonlóan készültek a jegyzőkönyvek, mint az ötvenes években: „Egyesek ezt az eljárást kiszjnezésnek, kiélezésnek mondják, de a valóság az hogy való adatokhoz valótlan adatokat fűz­tek, helyesebben feltételezéseket úgy állítottak be, mintha azpk valóban megtörténtek volna. " > 2 Ráadásul a jegyzőkönyvek szerint Vas Gál több cselekményben vett részt, mint amennyi­nek szemtanúja lehetett. Bizonyára ott volt az október 23-ai tüntetésen, és nem kizárt, hogy el­jutott a Dózsa György útra, ahol látta, amint próbálták ledönteni a Sztálin-szobrot. Annak le­döntésekor azonban már nem volt ott. A Víg utcában felvett jegyzőkönyvben ugyanis az áll, hogy este hazament, és anyjával a szomszéd lakónál meghallgatta a rádióban Nag} 7 Imre beszé­dét. 4 3 Azt ugyan sem egyedül, sem másokkal nem hallgathatta, Gerő Emőét azonban közvetítet­ték, azt valóban sokan hallgatták, akik hírét vették annak, hogy valami történik a városban. Any­ja pedig hiheteden dolgokat hallott a fiától, okkal volt kíváncsi az első titkár szavaira. Vas, aki az elmeorvosi szakvélemény szerint nem volt képes a szovjeteket megnevezni („a régiek kimentek az országból"), ezúttal nyilván arról beszélt, ami a jegyzőkönyvbe került: este meghallgatták valaki­nek a beszédét. Nem dönthető el, hogy magától nevezte meg Nagy Imrét (akinek nevét megta­nulhatta október 23-a után), vagy kihallgatója „pontosította" a vallomást. Az azonban biztos, hogy ha a szomszéd lakásban hallotta a beszédet, akkor nem lehetett ott a Sztálin-szobor ledön­tésénél, hiszen az jóval Gerő nyolc órától sugárzott beszéde után, fél tíz tájban történt. De Vas az őt megvizsgáló orvosok szerint is azt mondta, hogy „a Sztálin-szobor ledöntését vé­gignézte". Feltehetően azért, mert egy szellemi fogyatékos nem tudja elkülöníteni emlékképei kö­3 8 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Vas Gál jkv., 1957. február 11/1. 3 9 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Vas Gál környezettanulmánya, 1957. február 18. 4 0 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Gubik Sándorné jkv., 1957. február 28. 4 1 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Elmeorvosi szakvélemény Vas Gálról, 1957. március 14. 4 2 Szántó György egykori államvédelmi százados 1956. októberi tanúvallomását idézi Szabó, 2001. 27. 4 3 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Vas Gál jkv., 1957. február 4. 12

Next

/
Thumbnails
Contents