Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - HÍREK - KÖRMENDY LAJOS: Az EAG és az EHC budapesti ülése. 2011. május 11-13

Hírek. Sebastian Barteleit, a német kolléga, az ottani levéltárépítészetben alkalmazott ún. passzív hátakról beszélt. Németországban nagy hagyománya van az organikus, illetve gyakorlatias építészetnek, a tervezők már évtizedek óta törekszenek arra, hogy kevéssé technicizált, a természetnekkörnyezetnek jobban megfelelő épületeket emeljenek. A passzív ház koncepció az épület energetikai mérlegét állítja a középpontba, és törekvése, hogy az épület energiafogyasztása nulla vagy minimális legyen. Ezt különféle tervezési-építészeti megoldásokkal érik el: például az épület tájolásával, megfelelő ablakokkal (hogy a hideg időszakokban a napfény melegítse), árnyékolással (hogy nyáron ne legyen túl meleg), szigeteléssel, kettős vagy még több rétegű falakkal (ami egyben a szellőzést is szolgálhatja) stb. A levéltárakban (raktárakban) természetesen speciális igények is vannak, ilyen a megfelelő és stabil páratartalom, azonban erre is lehet találni környezetbarát és olcsón fenntartható megoldást, például vastag, nagytömegű és nagyfelületű belső téglafal alkalmazásával, amely jól szabályozza a klímát. Az első, ebbe az irányiba mutató levéltári példa egyébként a Kölni Városi Levéltár 1971ben emelt épülete volt, az amelyik pár éve hibás metróépítés miatt összeomlott. A passzív házakra a kilencvenes években szigorú szabványokat dolgoztak ki, melyek meghatározzák például, hogy a fűtési igény egy évben négyzetméterenként nem lehet több 15 kw-nál (egy átiagos épületnél ez az érték 150-300 kw), a teljes energiaigény (fűtés, melegvíz, elektromos igények) pedig 120 kw/m

2/év. Az elmúlt években több, a szabványos értékeket megközelítő vagy elérő levéltári épületet emeltek, illetve terveztek, így például Drezdában és Berlinben. Napjaink energiaínséges idejében könnyebb meggyőzni a döntéshozókat, hogy egy „zöld épületre" biztosítsanak forrást — legalábbis Németországban. Az elmúlt években több európai országban is átfogó felméréseket végeitek a levéltár anyag őrlési körülményeire vonatkozóan, ezekről számolt be Kecskeméti István (Finnország), Michal Durovic (Csehország) és Jedert Vodopivec (Szlovénia). Finnországban még 2008—2009-ben mérték fel a Nemzeti Levéltár és a tartományi levéltárak raktárait, illetve a bennük őrzött iratokat. A fő céljuk az volt, hogy az így birtokukba jutott adatok alapján a kritikus pontokon - ha tehetik — beavatkozhassanak, illetve kialakítsák a hoszszú távú állományvédelmi stratégiájukat. A felmérés komplex volt, azaz nemcsak a raktárakat és az őrzési körülményeket térképezték fel alaposan, hanem mintavételi eljárással megvizsgálták az iratokat is. A mintákon egyrészt szemrevételezéssel megállapították az esedeges károkat, majd azokat besorolták egy előre kialakított károsodási kategóriarendszerbe, másrészt alapvető kémiai és fizikai vizsgálatokat (lignin, savasság, rostok, törési szilárdság) végeztek. A raktárakat (épületeket) egy átfogó kockázati felmérés szerint elemezték. Végül az összes adatot egy adatbázisba vitték, amit összekötöttek a Nemzeti Levéltár központi adatbázisával. Nem felejtkeznek meg az adatok karbantartásáról sem, a következő adatfelmérést 2012-ben fogják elvégezni. A cseh kolléga először a cseh állami levéltárakban alkalmazott állományvédelmi szabványokról beszélt. Alapvetően az ISO-szabványokat ismerik el és igyekeznek az ott meghatározott értékeket biztosítani, ami nem lehet könnyű feladat, mert a Cseh Nemzeti Levéltárban 153 raktározóba) van. Szorosan együttműködnek a cseh EMBA céggel, amely dobozokat és palliumokat szállít a levéltárnak. 2009-ben a Cseh Nemzeti Levéltár szakembereinek vezetésével légszennyezettségi méréseket végeztek az állami levéltárak raktáraiban, illetve a levéltárak környezetében. A fő együttműködő partner itt az amerikai Purafil cég volt, amely a technológiát és az eszközöket szállította. 300-300 korróziós kupont helyeztek ki nyáron és ősszel 30-30 napig. A kuponok korróziójából következtettek a szennyezettség mértékére. Ugyancsak mérték a porterhelést. Mindezeket az adatokat előre kialakított szempontrendszer szerint kategorizálták, végül összevetették a cseh környezetvédelmi hatóságok által mért országos légszennyezettségi adatokkal. Az adatok különböző csoportosításával fontos következtetéseket tudnak levonni, és az eredményeket a jövőbeni levéltárépítéseknél is fel tudják használni. Idén egy új, ötéves projektet indítanak a Cseh 106