Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - HÍREK - KÖRMENDY LAJOS: Az EAG és az EHC budapesti ülése. 2011. május 11-13

Hírek. lenedése az Europeana-tól nem kockázat nélküli —, hogy a jövőben a digitalizálásra szánt pénzek nagy részét ez a projekt fogja megkapni. Most engedtessék meg nekem, hogy néhány kritikai megjegyzést tegyek a tanulmányról (egy részüket az ülésen is elmondtam). Alapvetően tévesnek tartom azt a kiindulási pontot, hogy a teljes levéltári, könyvtári stb. anyagot digitalizálni kell. Gyakorlatból tudjuk, hogy a képernyőn sokkal nehezebb kutatni levéltári anyagot, mint kutatóteremben, egyszerűen azért, mert a digitális megjelenítés két-, a valós világ pedig háromdimenziós. A kutatóteremben az iratokat egymás mellé tehetjük, összehasonlíthatunk akár négy oldalt is ilyen módon stb., míg ezt képernyőn sokkal nehézkesebb csinálni. A hátrányt a számítógépes világban meta adatokkal ellensúlyozzák, ami a felhasználó számára könnyen kezelhető és jól működő adatbázisként, keresőfelületként, böngészési lehetőségként jelentkezik. A levéltáros számára mindez azt jelenti, hogy részletes, legalább ügyiratszintű segédleteket (adatbázisokat) kell készítenie a szkennelendő iratokhoz, ami — tekintetbe véve a már évtizedek óta beömlő iratmennyiséget — teljesen reménytelen dolog. A levéltári digitalizálásnál mindig a szakmai feladatok (rendezés, számozás, előkészítés, adatbázis építés) jelentik a szűk kapacitást. A tanulmányíró

3 úgy becsüli, hogy a nemzeti levéltárakban 10,45 milliárd oldalt kellene szkennelni. (A részletes táblázatban az Országos Levéltárnál 71 km iratanyag van feltüntetve, ez egy korábbi adat lehet, a mai 81 km.) Az idézett összoldalszám mindenképpen hamis adat, mert ádagban 6000 oldalt számol a szerző iratfolyóméterenként, ami — figyelembe véve, hogy az őrzött iratanyag nagyobb része 20—21. századi — erősen alulbecsült. De az egész program Achilles-sarkát az európai szerzői jogi szabályok jelentik. A tanulmányírók érzik ezt, mert sokat foglalkoznak az árva művekkel, és bátortalan javaslatot (regisztráció) tesznek ennek orvoslására. (Csak érdekességként: az európai könyvtárakban számos 19. században kiadott, de még mindig szerzői jogi védelem alá tartozó könyvet őriznek.) Az európai jogfelfogás és -gyakorlat szélsőségesen individualista ebben a tekintetben (is), és irreálisan hosszú (a szerző halála után 70 év) védettséget biztosít — főleg az örökösök számára. Más szemszögből nézve: egyéneket preferál a közösség kárára, ugyanis a közösség tagjainak megnehezíti vagy egyenesen megakadályozza a kulturális javakhoz való hozzáférést. Mint ismeretes, a kulturális javak komoly társadalomformáló és gazdasági erőt képviselnek, tehát ha az Unió ragaszkodik az abszurd szerzői jogi szabályokhoz, akkor akadályozza a fejlődést, esetünkben úgy, hogy lehetetlenné teszi több millió értékes mű digitalizálását, azaz széleskörű megismerését. European Heads of Conservation - Európai állományvédelmi vezetők Az európai nemzeti levéltárak állományvédelmi vezetőinek fóruma két évvel ezelőtt finn kezdeményezésre jött létre, most harmadszor találkoztak az érintett vezetők.

4 Amint a fentiekben említettem, az EHC „bemutatkozott" az EBNA-EAG közös ülésén, amikor a levéltári raktárakkal kapcsolatosan tartottak előadásokat. Az Országos Levéltár kezdeményezte ezt, ugyanis az a véleményünk, hogy a nemzetközi levéltári élet kissé egysíkúvá vált, a tanácskozásokon főleg az informatikával kapcsolatos kérdések szerepelnek, egyéb, fontos témák, mint például az állományvédelem, erősen háttérbe szorultak. A raktárakkal kapcsolatos témaválasztást pedig az indokolja, hogy az állományvédelemnek talán ez a legfontosabb szegmense, a megfelelő körülmények között őrzött iratoknál lehet a legjobb hatásfokkal megelőzni a károsodást. A találkozón egy sor érdekes és nagyon tanulságos referátum hangzott el. 3 NlCK POOLE: The Cost of Digitising Europe's Cultural Heritage, A Reportfor the Comité des Sages of the European Commission, November 2010. Ez az említett Új reneszánsz tanulmány kiegészítő dokumentumának tekinthető. 4 A korábbi, hágai tanácskozásról készült beszámolót lásd a Levéltári Szemle 2010. 4. számában (52—54.). 105