Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - HÍREK - KÖRMENDY LAJOS: Az EAG és az EHC budapesti ülése. 2011. május 11-13

Hírek adatait ingyen, míg a vonatkozó iratok fakszimile képeit díj ellenében adják ki. A jelek szerint a levéltáros még sokáig nélkülözheteden lesz, már csak a tipikus levéltári anyag nehezen érthető, bonyolult struktúrája miatt is. Nem véleden, hogy a felmérés szerint leggyakrabban családkutatásra használják az internetet, amire túlnyomórészt egyszerű struktúrájú levéltári iratok (pl. anyakönyvek, összeírások) szolgálnak forrásként. Arányaiban még mindenképpen a helybeni kutatások vannak túlsúlyban, de az on-line kutatás aránya fokozatosan növekszik. Az EAG budapesti ülésének legfontosabb, mondhatni központi témája egy olyan munkaterven kívüli tanulmány volt, amit az Európai Bizottság felkérésére írt három „bölcs" Új reneszánsz (The New Renaissance) címen.

2 Ebben a szerzők leírják, hogy milyen feltételek mellett lehetne digitalizálni és interneten hozzáférhetővé tenni az európai kulturális örökséget, ami értelemszerűen a nagy állami kulturális intézményekben őrzött javakat jelenti elsősorban. De mielőtt rátérnénk a tanulmány fontosabb részeire, érdemes az előzményekről is szót ejteni. Amikor 2004-ben az amerikai Google cég meghirdette a Google Book Search (akkor még Google Print) néven futó programját, majd hozzá is kezdett sok millió könyv szkenneléséhez, feldolgozásához és internetes publikálásához, az élénk és nem mindig pozitív reakciókat váltott ki. Arra lehetett számítani, hogy a kiadók, illetve a szerzőket képviselő szervezetek nem lelkesednek, mert a projekt fenyegette a piacaikat, illetve a jogdíjakat, azonban az európai kultúra prominenseinek ellenállása valószínűleg meglepte a Google vezetőit, hiszen a projektnek köszönhetően milliószám váltak/válnak ingyenesen hozzáférhetővé főleg könyvtári könyvek. (A legutóbbi újsághírek szerint eddig 13 millió könyvet digitalizáltak.) Röviden összefoglalva: az európai entellektüelek és bürokraták attól félnek, hogy háttérbe szorul az európai kultúra általában, illetve sokszínűsége konkrétan azáltal, hogy a világhálóra nagyrészt majd amerikai vagy egyéb angolszász könyvek kerülnek, mivel vélhető, hogy főleg ezeket fogják digitalizálni. A Google-ra adott „európai válasz" a fentebb már említett Europeana projekt volt. A verseny nagyon erős a két fél között, és mivel Európa nem akar lemaradni, megszületett Brüsszelben a döntés, hogy fel kell gyorsítani és ki kell terjeszteni a digitalizálási projektet - ehhez illeszkedik az „új reneszánsz". 1. Nincs hely a részletesebb ismertetésre, csak néhány, fontosabb megállapítást emelnék ki a tanulmányból: 2. A teljes projekt költsége 100 milliárd euró, a fenntartásra évről évre további milliókat kell költeni. 3. A meta adatokhoz (adatbázis adatok) való hozzáférést ingyenessé kell tenni. A fakszimile képek már díjkötelesek lehetnek. 4. Bármely tagállamban minden, közpénzzel finanszírozott digitalizált anyagot ingyenesen kell hozzáférhetővé tenni az Europeana-n. (Ez hasonlítana a kötelespéldány rendszerre.) 5. Az Europeana-t tovább kell fejleszteni, és lehetővé kell tenni, hogy minden fontosabb digitalizált anyagot megkapjon. 6. Jogi, nyilvántartási és pénzügyi megoldást kell találni az árva művek (orphan works — olyan, a szerzői jog védelme alatt lévő alkotások, melyek szerzője vagy annak jogutódja föllelhetetlen) problémájára. A jövőbeni árva művek keletkezésének megelőzésére be kell vezetni egy regisztrációs rendszert, és ezt követően csak az a szerző tarthat igényt teljes jogra, aki regisztráltatta magát. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a tanulmány készítői — és várhatóan a brüsszeli döntéshozók — az Europeana-t teszik meg az új reneszánszot jelentő digitalizálás letéteményesévé. Ez pedig azt jelenti — és itt utalnék a fentebb tett megjegyzésemre, mely szerint az APEnet függet2 ELISABETH NLGGEMANN, JACQUES DE DECKER, MAURICE LÉVY: The New Kenaissance. Brussels, 2011. 104