Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - HÍREK - KENYERES ISTVÁN: Beszámoló a 80. Német Levéltári Kongresszusról

H íre k ában a társadalmi relevancia keresésében) azt a ma Hollandiában kibontakozó szakmai vitát mutatta be, amelynek fó kérdésköre, hogy mennyire lehetnek a levéltárak a múzeumok riválisai, azaz van-e értelme, haszna, társadalmi relevanciája a látványraktáraknak (pl. Utrecht), vagy nagyobb történeti kiállításoknak. Egyesek szerint ugyanis a levéltárak nem képesek versenyre kelni a múzeumokkal, túl sok időt, energiát és pénzt ölnek ezekbe a hiábavalónak tűnő, ám mégis értékes projektekbe (kiállítások, rendezvények), míg mások szerint ezeknek ma már alapfeladataik közé kell tartozniuk. Hollandiában már a '80-as évektől - amikor kibontakozott egy szakmai vita a levéltárak társadalmi szerepvállalásának kérdésköréről — elindult a „vadászat" a látogatókért. Egyes levéltárak szabályos, múzeumi tárgyakkal kiegészített kiállításokkal küzdenek a látogatók kegyeiért, míg mások az internetet használják fel erre a célra. Az előadó ezeket a kérdéseket tágabb kontextusba helyezte és általában az „örökségjavak" átpolitizálásnak, felhasználásának lehetőségeiről és következményeiről beszélt, számos hollandiai példával illusztrálva mondanivalóját (pl. Utrecht, Twente levéltárai). Az ülésszak végén kapott szót a szerencsédenül járt Kölni Városi Levéltár igazgatónője, Dr. Bettina Schmidt-Czaia: Konsequenzen aus dem Einsturz des Historischen Archivs für seine Weiterentwicklung zum Bürgerarchiv (Az összedőlt történelmi levéltár polgári levéltárrá alakításából adódó következtetések. A levéltár a katasztrófa előtt saját magát elsősorban kutatóhelynek tekintette. A katasztrófa azonban alaposan megváltoztatta a levéltár társadalmi megítélését és magának a levéltárnak is átalakult a szemlélete. A kölniek felismerték, hogy az összedőlt levéltár identitásuk fontos része, így ami megmaradt az iratanyagból, azt meg kell menteni. Ennek érdekében példádan társadalmi összefogás alakult ki. A levéltár volt dolgozói, kutatók és lelkes amatőrök is bekapcsolódtak a levéltár mai munkájába. Ugyan a 20 ezer ifm-nyi iratanyag döntő részét (90%-át) valószínűleg meg lehet menteni több évtizednyi kitartó és igen költséges restaurálási munkával, a létező legnagyobb probléma a levéltári anyag kontextusának szétesése. Több milliónyi oldal anyag maradt meg, ám az akták szétestek, nem tudni, mi hova tartozik. Szerencse a szerencsédenségben, hogy a levéltár anyagát gyakorlatilag 1815-ig teljes egészében mikrofilmezték, így a régi anyag információs bázisa ma is kutatható, és segítséget nyújt a levéltári anyag kontextusának helyreállításához. A kölni levéltár létrehozott egy speciális informatikai rendszert, amely elősegíti ezt a gyakorlatilag puzzle-összerakáshoz hasonlító levéltárrekonstrukciót. Összességében hasznosnak bizonyult a részvétel. Számos előadást lehetett hallani a levéltár-építési szempontokról, főként az adaptációs lehetőségekről. A kiállításhoz kapcsolódó szakmai vásáron, az érdeklődők szoftvergyártók, állományvédelemmel, pl. savtalanítással foglalkozó cégek standjait tekinthették meg. Kenyeres István Fiumei kikötőtörténet kötetbe rendezve A Somogy Megyei és a Fiumei Levéltár együttműködésének eredményeképpen jelent meg a közelmúltban a fiumei kikötő történetét feldolgozó kötet. A Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság iratai 1870 — 1918 című kiadvány hét éves együttműködésnek az eredménye. Évente két-két hetet töltöttünk kint a fiumei levéltárban — mondta Bős%e Sándor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója —, s tanulmányoztuk, rendeztük a javarészt magyar nyelvű iratokat. 2008-ban fejeztük be a munkát, s a horvát kollégákkal közösen adtuk ki 800 példányban a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóságnak, mint a magyar kereskedelmi hajózás meghatározó szervének az iratait tartalmazó könyvet. 101