Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MÉRLEG - VARSÁNYI ERIKA: A szociáldemokrata párt várospolitikája Budapesten a két világháború között (KŐVÁGÓ SAROLTA)
Mérleg VARSÁNYI ERIKA A Szociáldemokrata párt várospolitikája Budapesten a két világháború között Napvilág Kiadó, Budapest, 2011. 319 p. A Politikatörténeti Alapítvány és a Politikatörténeti Intézet Budapest-történeti műhelyében évek óta folyik a kutatás a főváros másfél évszázados politikatörténeti múltjának feltárására. A Feitl István vezette projekt több területen vizsgálódik, és eredményeik tudományos ülésszaki referátumokban, tanulmányokban és egyéb kiadványokban láttak napvilágot. Varsányi Erikának e műhelyben készül munkája 2011-ben jelent meg: A szociáldemokrata párt várospolitikája Budapesten a két világháború között címmel, a szerző ez irányú kutatásainak mintegy összegzéseként. A jelen kötet egy hosszantartó, elmélyült kutatómunka lezárásának tekinthető, amelyben a szerző megkísérli összefoglalni és elemezni a Magyar Szociáldemokrata Pártnak, majd Szociáldemokrata Pártnak a főváros vezetésében betöltött szerepét és értelmezni azt a munkát, amelyet baloldali ellenzéki pártként igyekezett elvégezni Budapest azon szegény sorsú lakosainak érdekében, akikre — különösen a világválság éveiben — egyre súlyosabb terhek nehezedtek. A kötet három nagy fejezetre oszlik, amelyekben a szerző ismerteti a két világháború közötti korszak budapesti várospolitikájának legfontosabb kérdéseit: a törvényhatósági választásokra vonatkozó törvények megalkotását, a választások révén a városvezetésben kialakult politikai erőviszonyokat az országos politika függvényében; a főváros községpolitikai irányításába bekapcsolódó szociáldemokraták alapelveit és a nemzetközi példákra való hivatkozásait. Továbbá bemutatja a szociáldemokrata frakció gyakorlati tevékenységét, törekvéseit és korlátozott lehetőségeit. Nem kis munkára vállalkozott a szerző, amikor az eddig összességükben még nem vizsgált kérdésekre keresett feleletet: milyen valós törekvései és lehetőségei voltak egy ellenzéki pártfrakciónak arra, hogy a polgári pártokkal szemben egy olyan sajátos értékrendet képviseljen, amely a főváros alsóközép és legalsóbb néprétegeinek érdekeit szem előtt tartva képes érvényesíteni egy modern európai nagyváros városigazgatási szempontjait is? A fővárosnak a 19. századvégi és az első világháborút megelőző években voltak olyan vezetői, akiknek munkásságára pozitív hagyományként tekinthettek vissza a várost irányítók a világháborút követő években. Ilyen volt az 1906-ban polgármesternek megválasztott Bárczy István, aki „központi kérdésként kezelte a lakás- és iskolaépítkezés ügyét, a közszolgáltatás és közellátó üzemek fővárosi tulajdonba vételét - községesítését — valamint a szociálpolitikát." A Bárczy-féle politika hasznos útmutatást jelentett a szociáldemokraták számára 1925-ben, amikor a törvényhatósági bizottság munkájába bekapcsolódhattak. Ugyancsak példaként tekinthettek a korabeli szociáldemokrata vezetésű Bécs szociálpolitikai, városigazgatási eredményeire is. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően az osztrák főváros vezetésében a szociáldemokraták abszolút többséget szereztek és sikeres költségvetési és adópolitikájuk révén, racionális elvek mentén jelentős szociálpolitikai intézkedéseket tudtak érvényre juttatni. Eredményeik közé tartoztak a munkáskolóniák építése, kulturális intézmények létesítése, gyermekvédelmi rendelkezések bevezetése. Volt tehát követendő példa a magyar szociáldemokrata várospolitikusok előtt, amikor az 1925-ös törvényhatósági választások eredményeként 53 fővel, bekerülve a főváros képviselőtestületébe, a legnagyobb lélekszámú ellenzéki frakciót alkották. A törvényhatósági bizottság tagjai között nyolc szocialista parlamenti képviselő volt (Farkas István, dr. Györki Imre, Kertész Miklós, Kéthly Anna, Peidl Gyula, Peyer Károly, Propper Sándor, Vanczák János). Nőpolitikusként Stern Szeréna és Knurr Pálné vett részt Kéthly Anna mellett a frakció munkájában. 83