Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - II. A magyarországi levéltárak finanszírozási helyzete

Állásfoglalás és bi11sági jele n tés 2011 kifejezetten hektikusan változva, szinte „ugráltak", míg Tatabánya Megyei jogú Városéi mindvégig rendkívül alacsony szintűek voltak. A fenntartók által nyújtott támogatások és a teljes összbevétel aránya összességében nem változott jelentősen, hiszen a 2005. évi 84,04%-ról 2010-re 81,14%-ra csökkent, viszont az egyes intézményeket tekintve nagyon eltérő adatokat regisztrálhattunk. Az intézményi bevételek másik elemét képező saját bevételek és átvett pénzeszközök összege, valamint az összes bevételek aránya természetesen ezzel mindig reciprocitásban álló tendenciát mutatott. Az utóbbi arány évente kimutatható erőteljes változása egy-egy intézmény esetében nem feltédenül jelent kiszolgáltatottságot, illetőleg függést a saját bevételek és az átvett pénzeszközök nagyságától, hanem inkább arról árulkodik, hogy az igencsak változó, olykor óhatadanul alacsonyabb összegű saját bevételek és átvett pénzeszközök egyeden egy esetben sem követelték meg több-kevesebb dolgozónak az elbocsátását, illetőleg nem teremtettek olyan helyzetet, amelyben a szóban forgó intézménynek a működésképtelenség veszélyével kellett volna szembenéznie. Másként szólva: 2005 és 2010 között a városi levéltárak számára biztosított fenntartói támogatások önmagukban is csaknem elégségesek voltak ezen intézmények alapműködéséhez, így ádagosan az összbevétel 16-19%-t kitevő saját bevételek és átvett pénzeszközök az alapfeladatok teljes körű és színvonalasabb elvégzése mellett újszerű és gyakran országos mintául szolgáló szakmai munkák elvégzését is lehetővé tették. Az öt városi levéltár 2005 és 2010 közötti kiadásai a 2009. év kivételével híven követték bevételeik főösszegének változásait, ám mindvégig azok alatt maradtak. Az egyes kiadásnemeket vizsgálva elmondható, hogy az öt város levéltári összkiadásainak 64,96%-át személyi kiadások és járulékok, 29,97%-át dologi kiadásokra, 0,80%-át egyéb kiadásokra, 4,27%-át felhalmozásra fordították. Az egyes intézmények adatai az ádagoktól, illetőleg egymáséitól kisebb-nagyobb mértékben nyilvánvalóan eltérnek, ám összességében tényként szögezhető le, hogy a városi levéltárak kiadásaik majdnem kétharmadát személyi kiadásokra, valamivel kevesebb mint egyharmadát pedig dologi kiadásokra költötték 2005 és 2010 között. Az öt intézmény által őrzött iratanyag mennyisége a vizsgált időszakban 33 191,40 folyóméterről 38 878,13 folyóméterre, azaz 5686,73 iratfolyóméterrel növekedett, melynek túlnyomó része Budapest Főváros Levéltára iratgyarapodásából adódik. A növekmény a 2005. évi szint 17,13%-át tette ki, amely több mint a két legnagyobb vidéki városi levéltár - Győr Megyei Jogú Város Levéltára és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára — 2010-ben őrzött együttes iratállománya. A magyarországi városi levéltárak munkatársi állományának 2005 és 2010 közötti adataira pillantva az az igazán örvendetes — és a megyei levéltárak által különösen irigyelt — kép tárul elénk, mely szerint ezen időszakban az öt intézményben nemhogy nem csökkent, hanem még emelkedett is - mégpedig nyolc órás álláshelyet számítva 152,75-ről 162,75-re - a dolgozók száma, mégpedig oly módon, hogy a szakmai munkatársak száma 10,5-del növekedett, a nem szakmaiaké pedig 0,5-del kevesebb lett. A négy főfoglalkozású és hat részfoglalkozású státuszt érintő pozitív irányú elmozdulás teljes egésze a Budapest Főváros Levéltárában bekövetkezett változásokból adódott, ugyanakkor nyomatékosan kell hangsúlyozni, és óriási eredményként, vagy ha úgy tetszik, a fenntartók hatalmas áldozatvállalásának jeleként kell értelmezni, hogy szöges ellentétben a megyei levéltárak döntő többségével, amelyek ez idő alatt megválni kényszerültek dolgozóik megközelítően 10%-ától - az önként vállalt feladatként működtetett négy önkormányzati levéltárban a vizsgált hat esztendő során egyeden egy munkahely megszüntetésére sem került sor. Az öt városi levéltárban az egy munkatársra, illetőleg egy szakmai munkatársra jutó költségvetési összbevétel összege — nyilvánvalóan intézményenként eltérő módon — 2007-ig enyhén emelkedett, majd pedig két egymás követő évben szintén kismértékben, majd pedig 2010-re határozottan csökkent. Az előbbi összeg 2005-ben 6223 eFt, 2010-ben 5,796 eFt, utóbbi a vizsgált