Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - II. A magyarországi levéltárak finanszírozási helyzete

Állásfoglalás és bi ^o 11sági je le n tés 2011 mint 2005-ben, ám ezt az első látásra kedvezőnek látszó képet erősen lerontja, és egyben a mindennapokhoz közelíti az a tény, hogy a szóban forgó intézmények mindegyike a többi esz­tendőkben — kivéve persze a 2005. évet - szinte kivétel nélkül magasabb összegű fenntartói tá­mogatásban részesült, mint 2010-ben. Ugyanakkor akad olyan levéltár is, amelynek a hat év alatt kapott legnagyobb összegű támogatása 31,12%-kal, de olyan is, amelynek 49,71%-kal ha­ladta meg a 2010. évit. A teljes költségvetés, valamint a fenntartói támogatás összegében kimu­tatható jelentős hasonlóság nyilvánvalóan annak következménye, hogy a területi levéltárak költ­ségvetési bevételeinek döntő részét a megyéktől kapott pénzösszegek teszik ki, ám e tekintet­ben jelentkező fokozott felelősségükre a területi általános levéltárak finanszírozását végző me­gyék egyáltalán nincsenek tekintettel. A megyei levéltárak saját bevételeit és átvett pénzeszközeit vizsgálva óriási eltérések mu­tathatók ki az egyes intézmények között. A többség általában költségvetésének számottevő ré­szét, akár 12-15%-kát külső forrásokból szerezte meg, és miközben néhány levéltár „ésszerűt­lenül" magas, olykor 20-30%-ot jelentő saját bevétellel és átvett pénzeszközzel működött, akad­tak olyan intézmények is, amelyekben e szám a hat év átiagát tekintve 5, sőt olyan is amelyben 2,2% alatt maradt. A magyarországi területi általános levéltárak saját bevételei és átvett pénzeszközei a 2005 és 2010 közötti időszakban összesítve 2008-ban voltak a legalacsonyabbak, ám tendenciájukat tekintve mindvégig ütemes csökkenést mutatnak, ami arra a súlyos helyzetre világít rá, hogy a megyéktől kapott támogatások elapadását a levéltárak egyike sem volt képes kompenzálni saját bevételei és átvett pénzeszközei összegének növelésével. Az intézmények kiadási főösszegei a bevételek főösszegeit pontosan követve, mindig azok alatt maradtak. Az egyes kiadás-nemeket tekintve az összesített adatok szerint a hat év alatt a megyei levéltárak összkiadásaik 74,45%-át személyi kiadásokra és járulékokra, 21,19%-át a do­logi kiadásokra, 1,46%-át egyéb kiadásokra fordították, míg felhalmozásra 2,88% maradt. A kö­zölt ádagszámoktól az egyes intézmények adatai természetesen kisebb-nagyobb mértékben el­térnek, ám tény, hogy miután az intézmények kiadásaik minden négy forintjából hármat szemé­lyi kiadásokra és járulékokra költöttek, tekintettel a mindenképpen kifizetendő működési költ­ségekre (közüzemi díjak, egyéb kiadások stb.), gyakorlatilag alig-alig maradt pénzük a levéltári szakmai feladatokra. A megyei levéltárakban őrzött iratanyag mennyisége 2005 és 2010 között 195 634,61 fo­lyóméterről 211 113,55 folyóméterre, azaz 15 478,94 folyóméterrel (7,91%) gyarapodott, ami nagyjából 11/2 átlagos területi általános levéltár iratanyagának felel meg. A 2005 óta a megyéktől érkezett támogatás, és ennek következtében a költségvetés bevé­teli főösszegének jelentős mérséklődése, továbbá az igen jelentős, a hat év alatt legalább 35%-ot elérő, ám egyáltalán nem kompenzált infláció miatt az intézmények számottevő része kisebb­nagyobb létszámcsökkentést volt kénytelen végrehajtani. Csupán három olyan intézmény akadt, ahol e hat év alatt valamelyest növekedett a munkatársi állomány, és a kényszerű létszámleépí­tések mértéke is nagy eltérésekkel valósult meg. Van olyan intézmény, ahol ez hat év alatt ösz­szesen alig lépte túl a 3%-ot, ám akad olyan is, ahol elérte 33,60 vagy éppen a 37,50%-ot. Míg 2005-ben - nyolc órás álláshelyeket tekintve — 513,30, addig 2010-ben 465,25 személy dolgo­zott a megyei levéltárakban, és e két szám különbségét jelentő 48,05 fő nagyjából megfelel két átlagos területi általános levéltárban dolgozó munkatárs számának. Jóllehet a végrehajtott lét­számcsökkentések túlnyomó része az intézmények főfoglalkozású, nem szakmai állományát érintette, amely részben azzal függ össze, hogy a vizsgált időszakban több levéltár esetében gazdasági integrációra került sor, ám a leépítések nem kímélték az intézmények szakmai munkát végző dolgozóit sem. A megyei levéltárak költségvetési bevételeinek összegéről, az általuk őrzött iratanyag mennyiségéről és munkatársi állományukról közölt adatok egymásra vetítése, több érdekes in­31

Next

/
Thumbnails
Contents