Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - II. A magyarországi levéltárak finanszírozási helyzete

Levéltári Ko llégiu m formációval szolgál. így, bár intézményenként eltérő módon, de összességében és tendenciáját tekintve 2005-től 2008-ig némileg emelkedett, majd 2010-re jóval a kiinduló szint alá csökkent az egységnyi munkatársra, illetőleg az egységnyi szakmai munkatársra jutó költségvetési bevétel főösszege. Mindez arra utal, hogy az intézmények túlnyomó része bevételei elapadásának mértékétől elmaradó arányban csökkentette összmunkatársi, illetőleg szakmai feladatokat ellátó dolgozóinak számát, másként szólva: lehetőleg vagy inkább dologi és egyéb kiadásaikat igyekeztek visszafogni, semmint munkatársi állományukból leépíteni. A fentiekből következőleg 2005 és 2010 között a magyarországi levéltárakban számottevően, 381 folyóméterről 454-re, illetőleg 509 folyóméterről 571-re emelkedett az egységnyi dolgozóra, illetőleg az egységnyi szakmai dolgozóra jutó iratanyag mennyisége. E tekintetben jelentős eltérések mutathatók ki az egyes intézmények között, de vitathatadan, hogy e különbségek már a vizsgált időszak elején is fennálltak, tény azonban, hogy azok lényegében nem csökkentek. Az egységnyi iratanyagra jutó költségvetési összbevétel összege 2008-ig enyhén (2005-ben 11 192 Ft, 2008-ban 10 735 Ft), majd pedig nagyon határozottan, mondhatni drámaian visszaesett, és 2010-ben már csak 8926 Ft volt. Mindez nyilvánvaló következménye egyrészt a költségvetési főösszeg csökkenésének és az őrzött iratanyag azzal párhuzamosan végbement gyarapodásának. Mindössze egyeden olyan intézményt találtunk, amelynél 2010-ben nagyobb volt az egységnyi folyóméterre eső költségvetési összbevétel összege, mint 2005-ben. Ez természetesen az a megyei levéltár, amelynek — szintúgy egyetlenként — 2010-ben nagyobb volt a költségvetési főösszege, mint 2005-ben. Esetükben a két időpont közötti költségvetés nagyobb arányban emelkedett, mint a 2005 és 2010 között átvett iratoknak a teljes iratanyaghoz viszonyított aránya. Fontos hangsúlyozni, hogy e területen még az előzőeknél is nagyobb, olykor érthetetlen nagyságú eltérések tapasztalhatók az intézmények között. Az igen jelentős különbségek már a vizsgált időszak kezdetén is léteztek, ám az utóbbi hat év ezeket nem „csupán" konzerválta, hanem fel is nagyította. Röviden szólva: 2005 és 2010 köpött miközben a magyarországi területi általános levéltárak költségvetési összbevétele három átlagos intézmény költségvetési bevételével lett kevesebb, és ennek nyomán az intézmények két átlagos területi általános levéltár munkatársi állományától voltak kénytelenek megválni, az általuk őrzött iratanyag másfél átlagos megyei levéltárnyi irattal gyarapodott. Adataink és az azokból levonható kimutatható összefüggések egyértelműen arra utalnak, hogy az elmúlt években folytatódott, és a gazdasági feltételek megszigorodása következtében felgyorsult az 1969-ben, a levéltárak „tanácsosításával" megkezdődött folyamat, amelyben az adott intézmény költségvetési támogatásának összegét és személyi állományának nagyságát kizárólag az határozta meg, hogy egy adott levéltár fenntartójának e tekintetben döntő szóval rendelkező képviselője mit gondol, mit tud az intézményről, vagy milyen a személyes viszonya annak vezetőjével vagy vezetőivel. Tagadhatatlan, hogy a jelzett folyamat során és következtében a területi általános levéltárak egy részében jelentős fejlődés és gyarapodás történt, ám tény az is, hogy jó néhány levéltárnak az ádagosnál jóval kevesebb pénz, figyelem, támogatás stb. jutott. Ennek egyenes következménye az a sokféle és nagy financiális és kondicionális különbség, olykor szakadék, amely az intézmények egy része között 2010 végére kialakult. Mindezeket pedig tetézi, hogy a különbségek 2011. január 1. után tovább növekednek, hiszen — miközben a területi általános levéltárak többségének a 2010. évi szinthez viszonyítva drámai mértékű, olykor 30, sőt 50%-os költségvetési támogatáscsökkentéssel kell szembenéznie, addig szerencsére van - igaz csupán egy-kettő -, ahol az elvonás mértéke 4-5%. A fentiek ismételten és sürgetően vetik fel a területi általános levéltárak finanszírozásának alapvető újragondolását és radikális megváltoztatását. Erre attól függedenül lenne égető szükség, hogy az állami feladatokat ellátó, mai területi általános levéltárakat a kormány a jövőben közvedenül, vagy a megyei önkormányzatokon keresztül finanszírozza majd. Egy, a jelenlegitől 32