Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - HÍREK - Széchenyi István és kora a levéltári források tükrében. Konferencia a Magyar Országos Levéltárban (KOCSIS PIROSKA)

Hírek Szemle hasábjain, 1856-ban Széchenyi démonaként leginkább a bűn és a fogadalom, a vezeklés vonulatát domborította ki. Viszota Gyula az 1930-as években úgy látta, hogy 1848-ban Széchenyi végleg elborul, de némileg árnyalta a képet azzal, hogy Széchenyi halálát lelki zavar idézte elő, nem pedig az a bizonyos házkutatás. Viszota szerint Széchenyi 1848 előtt mindig tudott uralkodni lelki izgatottságán, célszerűen, következetesen cselekedett és ebben lelki hullámverései sem gátolták. 1857-1860 között azonban a lelki izgalmak uralkodtak el rajta, gyakran célszerűtíenül, következedenül és irreálisan cselekedett. A másik elmélet szerint Széchenyi 1848-ban megőrült, 1857-től pedig egy feltisztulási folyamat volt tapasztalható nála. Ezt képviselte Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél. Az előadó megemlítette, hogy a Széchenyi-irodalomban nagy előrelépés volt, amikor 1978-ban kiadták naplóit. Sőtér István a Napló elé írt előszavában sokat foglalkozott Széchenyi „démonaival", Kosáry Domokos pedig azt szögezte le, hogy a döblingi tébolyda valószínűleg megszűnt menedékhelynek maradni, és Széchenyi, miután megtudta, hogy titkáránál megtalálták a Szatírát, feladta a küzdelmet. A harmadik vonulat legérdekesebb felvetései szerint Széchenyi már fiatal korától elmebeteg volt. Grünwald Béla 1890-ben kiadott munkájában azt álHtotta, hogy Széchenyi diagnózisa egyfajta melancolia activatus, valamiféle búskomorság volt. (Ezt később a 20. században megcáfolták.) Kézdi Balázs 1814-től egészen 1860-ig kísérte végig a naplók szövegét, és egy új fogalmat alkotott, a patológiás nárcizmust. Laczkó Mihály nem diagnosztizált, pusztán Széchenyi „kétlelkűségét" vizsgálta. Schaffer Károly már körülírta a bipoláris zavart, és megállapította, hogy Széchenyi összességében mániás depressziós volt, ami apjának lelki gyengeségére, ideges alkatára visszavezethetően már gyermekkorától érzékelhető volt. 1983ban jelent meg Környei István tanulmánya, amely — az előadó szerint — legjobban összefoglalta Széchenyi betegségét, a negatív és a pozitív gondolatok váltakozását. Tuza Csilla, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa Széchenyi Döblingben eltöltött bő tíz évét mutatta be, főként ott készült írásainak alapján. Hangsúlyozta, hogy a Habsburgok rendszerét, és magát Ferenc József császárt is bíráló — röviden Ein Blick címen emlegetett — kötete után, amely kimerítette a felségsértés vádját, Széchenyi olyan nyomás alá került, hogy nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot. Az előadó beszámolt Széchenyi első döblingi éveiről, amikor Széchenyi annak elemzésével foglalkozott, hog}' mit rontott el, mit kellett volna másképpen tennie. 1856-ig szinte semmit sem tudott a világ Széchenyiről, elzárkózott, megszűnt számára a külvilág, és ő is megszűnt létezni a külvilág számára. Az '50-es évek közepére „feléledt" a döblingi remete, és 1856-tól ismét írni kezdett. 1857 fordulópont volt: ismét látogatókat fogadott és tájékozódott az európai helyzetről. Ekkor már nem a megtört, elborult elméjű Széchenyit látjuk, inkább az éles szemmel ismét lehetőségeket kereső Széchenyit. Az 1857. október 27-én megjelenő, az udvar ösztönzésére kiadott Rückblick című röpiratot Széchenyi nem hagyhatta szó nélkül, és a röpiratra adott válasza Ein Blick címen jelent meg Angliában, ami döblingi irodalmi tevékenységének a csúcspontját jelentette. Az 1858—1859. években írásain keresztül ismét aktív részese volt a politikának, és 1859 júliusában visszatért a naplóíráshoz is, ami állapotának további javulását jelentette. Ekkor meglátogatta Deák Ferenc is. Külföldi politikusoknak írt leveleiben feltárta Magyarország helyzetét, a brit sajtóban Ignotus álnéven jelentek meg írásai. Béla fia Londonba költözött, hogy segítse cikkeinek megjelentetését, Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél pedig az iratok külföldre csempészésében segítettek. Az 1860. év kedveződen fordulatot hozott Széchenyi életében: állandó megfigyelés alá helyezték, még ápolói között is akadtak 72