Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - MÉRLEG - ULRICH ATTILA-POZSONYI JÓZSEF: A jobaházi Döry család története (DOMINKOVITS PÉTER)

Mérleg A 13. század utolsó harmadáig (1277) visszavezetett Döry família középkori története leginkább a birtokszerzések, jogbiztosítások vonalán írható le. E folyamatban nagy jelentőséggel bírt I. Lajos király 1360. évi azon oklevele, amelyben Szécsi Miklós országbíró kérésére az itáliai háborúkban részt vett György fia Domokos mestert, valamint a Döry család más tagjait szolgálataikra való tekintettel a várjobbágyságból az országos nemesség soraiba emelte. A 14—15. századi oklevelek még nem rögzült családnévre utalnak (Csáfordi, Jobaházi, Döry), emiatt az 1526 előtti leszármazás némi bizonytalanságot is hordoz magában. A család korai kiterjedtségét csak illusztrálhatja, hogy egy 1451. évi, a csornai premontrei konvent előtt megtett osztályos egyezségben 27, egy őstől leszármazott személy jelent meg. Későbbi fogalomhasználattal az ún. Alsó-Rábaközben (Sopron vármegye), Dör, Jobaháza és a vele szomszédos Csáford településeken törzsbirtokkal rendelkező Döryek a 16—17. század során a térség nagyszámú kisnemességének az életét élték, társadalomtörténetükről máig kevés információval rendelkezünk. Valószínű, hogy a kiterjedt család egyes tagjai már a 16-17. század fordulóján a Királyi Magyarország másik felébe, Borsod vármegyébe migráltak, és ott 1625-től datáltan jelentős vagyoni, hivatali karriert futottak be. (Ez óhatadan analógiaként felidézi az I. Rákóczi György szolgálatába álló, és Borsod, Abaúj vármegyékben karriert csináló Sopron vármegyei kisnemes, Chernel György esetét.) Ehhez a Borsodba költözött ághoz (Döry Ferenc), illetve Miskolc mezővároshoz kötődik a család jelentős vagyongyarapodása, a migrált ágból származó családtagok középbirtokos nemességbe történő emelkedése. A 17. század végén élt Döry András, a kor politikatörténetéből is ismert borsodi alispán — súlyos konfliktusoktól sem mentesen — a família nagy birtokszerzője volt. A 17. század során egyértelművé vált: míg a kiterjedt család nyugat-dunántúlon élt tagjai továbbra is kisnemesi sorban éltek, a Kelet-Magyarországra migráltak a helyi nemesi elitbe emelkedtek. A kiterjedt család dunántúli (Sopron vármegyei) tagjai a 17-18. század fordulóján lesznek ismét jelentősek; helyesebben közülük is a bécsi udvarban ágensként tevékenykedett Döry László (1696), aki kapcsolati tőkéjét felhasználva, a visszafoglaló háborúk után a reorganizálódó Tolna vármegyében szerzett jelentős birtokokat (1699-től). Miképpen egy évszázaddal korábbi ősei, úgy ő is jó érzékkel kapcsolódott be egy más irányú nemesi migrációba, és több más nyugat-dunántúli nemesi családdal együtt (pl. Bezerédy, Fiáth) birtokot szerezve vettek részt a Dél-Dunántúl közigazgatási, társadalmi, gazdasági újjászervezésében. A szerzők ez utóbbi tématerületekre külön figyelmet szentelnek (pl. a 18. századi telepítés, a zombai uradalom gazdálkodása), miképpen a bárói, grófi rangemeléseket nyert — és emellett kisnemesi ágában is megmaradt — kiterjedt család különböző ágainak egymás közötti kitűnő kommunikációjára, sőt, az azok között kialakult házassági kapcsolatokra is részletesen ldtérnek. A 18—19. századi katonatiszti, királyi, állami, illetve vármegyei hivatalviselő férfiúk portréjának felvillantásán keresztül jut el a családtörténet fonala a reformkor és a dualizmus időszakának, illetve a polgárosodás korának a problémáihoz (a gazdálkodás, a pénz- és hitelviszonyok, a reprezentáció, a jelentős gyerekszám, a birtokaprózódás, a vagyoni hanyatlás akut kérdésköréhez). Külön kiemelik a szerzők a férjük mellett ügyesen gazdálkodó hű társakat (pl. a 18—19. század fordulóján Döry Ádám királyi tanácsos özvegye, Polányi Klára). Emellett jelentős teret szentelnek a dualizmus- és Horthy-korszak polgári értékrendet is ápoló nemes családtagjainak (pl. Dör}' Hugó). Az agrárgazdaság (mintagazdaságok, ló- és ügetőlótenyésztés), a vidéki társasági élet (a korban híres, ún. Döry falka) családtagokon, azok életútján keresztül történő bemutatása során a modern kor társadalom- és mentalitás68