Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - MÉRLEG - ULRICH ATTILA-POZSONYI JÓZSEF: A jobaházi Döry család története (DOMINKOVITS PÉTER)

Mérleg története is megjelenik. Vitathatatlan, hogy ez utóbbi részek dokumentáltsága a leggazdagabb, túlmegy a vállalt genealógiai vonalú családtörténeten. A recenzió készítője tudja, és el is fogadja e jelzett szerzői szempontot, azt, hogy e kötet elsősorban genealógiai szemléletű, kevésbé foglalkozik a közigazgatás-, a társadalom-, avagy a lokális politikatörténetet taglaló tanulmányokkal. Ám e tény tudomásul vétele mellett engedtessék meg egy kritikai észrevétel. A szerzők a fő tartalmi szempontra, a Döry család genealógiájára koncentrálva a dél-dunántúli, főleg tolnai (kisebb részben baranyai) történetkutatás országosan is nagyon fontos, 19. századra vonatkozó eredményeire a Döry család szemszögéből nem tértek ki, azoknak a Döry család szempontjából hasznosítható eredményeit a kötetükbe nem építették be. Itt, most, csak Csapó Mária reformkori Tolna vármegye politikatörténetére, Glósz József ugyancsak reformkori nemességtörténetére utalnék, avagy Gaál Zsuzsanna tolnai dzsentrikutatásainak hiányát jelezném. Természetes, e munkák a kötet fő sodorvonalát nem változtatnák, de eredményeik integrációjának hiánya sajnálatos. A kötet a könyvsorozat szerkesztési gyakorlatának megfelelően — Nagy Iván családtörténeti kézikönyvének adataira reflektáló, kommentárokkal ellátott — genealógiai táblákat tartalmaz (146-162.). Ezt követően két függelék kapott helyet. Az 1. számú függelék (Kis családi arcképcsarnok) valójában egy, Döry Ádám és fiai által összeállított, a 20. századra, illetve korunkra fókuszáló családtörténeti fénykép- és adattár. Ennek révén a 20. században sok viszontagságon átesett Döry család napjainkig tartó történetébe nyerhetünk bepillantást (163—178.). A 2. számú függelék pont ezzel ellenkező irányai. A szerzők 1292—1583 közötti, döntően publikációkból ismert, oklevél- és iratregesztákat — így közöttük Döry Ferenc több regesztáját is illetve az azokhoz tartozó oklevelek és iratok szövegeit vagy szövegrészleteit tették közzé (179—194.). Ezzel a szerzők kitűnően érzékeltetették, hogy az egy-egy korszakra koncentráló társadalom-, közigazgatás-, birtoklás- avagy politikatörténeti kutatások számára igen gazdag közép- és kora újkori dokumentáció, valamint a reformkorra és a polgárosodás korára vonatkozóan is gazdag forrásbázis áll az érdeklődők rendelkezésére. A forráskutatás folytatásánál a Magyar Országos Levéltár szerzők által is használt Diplomatikai Levéltárában, illetve a P szekcióban (P 105.) található dokumentumok mellett cseppet sem szabad megfeledkezni a kiterjedt család olyan nagyobb archívumairól, mint a tolnai ág Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában őrzött levéltáráról! A kötetet (sajnos szerényre sikerült) irodalom- és forrásjegyzék, a genealógiai táblákra is visszautaló személy-, illetve helynévmutató, valamint a külföldi recepciót is segítő angol nyelvű összefoglaló zárja. A jobaházi Döry család évszázadok során Magyarország több régiójában (Nyoigat- és Dél-Dunántúl, Északkelet-Magyarország) játszott jelentős társadalom- és település formáló szerepet, vett részt köztörténeti szempontból is fontos eseményekben és volt meghatározó tagja térségek gazdasági életének, kultúrájának, társasági életének. E kötet nem csak méltó emléket álh't e napjainkban is kiterjedt, erős, szoros kapcsolatokat ápoló család múltjának, de egyben megkerülhetetlen olvasmányba is mindazon korok és régiók kutatóinak, amelyek történetében a Döryek megjelentek, szerepet játszottak. Dominkovits Péter BLAZOVICH LÁSZLÓ egyetemi tanárnak, a Csongrád Megyei Levéltár ny. igazgatójának 2010. október 28-án német jogtörténeti munkásságáért és a középkori német jogi kultúra magyarországi terjesztéséért, valamint a S%ás% tükör SCHMIDT JÓZSEFfel közösen végzett magyar nyelvű kiadásáért Magdeburg város és a magdeburgi Otto von Guericke Egyetem Eike von Kepgow-á^at adományozott. 69