Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - MÉRLEG - ULRICH ATTILA-POZSONYI JÓZSEF: A jobaházi Döry család története (DOMINKOVITS PÉTER)

MÉRLEG ULRICH ATTILA-POZSONYI JÓZSEF A JOBAHÁZI DÖRY CSALÁD TÖRTÉNETE Debrecen, Tiszántúli Történész Társaság, 2008. (Régi magyar családok, 8.) 224 p. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága 2002-ben azzal a koncepcióval indította el a Régi magyar családok sorozat első, a semsei Semsey család történetét feldolgozó kötetét, hogy a genealógiai megalapozottságú feldolgozásokban oly' „híres" — azaz a magyar történelemben jelentős szerepet játszott — magyar családok története kerüljön bemutatásra, mégpedig olyanék, amelynek tagjai a 20. századot is megélték, sőt kortársaink. Olyan kötetek után, mint a németszőgyéni és bánházi Jósa, a szirmai és a szirmabesenyői — valamint a család ugocsai ágát felölelő — Szirmay, továbbá a földeáki Návay, a muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry családok történetét bemutatók, az elmúlt év végén Ulrich Attila és (a sorozatszerkesztés feladatait is ellátó) Pozsonyi József történész muzeológusok a jobaházi Döry család történetéről készült könyvet jelentették meg. A jobaházi Döry család a Sopron vármegyei Rábaközből ered, azon nemesi családok egyike, akik a középkortól (igazolhatóan a 13. századtól) a 21. századig társadalomformáló erőt jelentettek. A hosszú időtáv óhatatianul felidézi a sorozat másik kötetét, amely az e kistájhoz ugyancsak szervesen kötődő kisfaludi Kisfaludy család középkortól a jelenkorig átívelő családtörténetét dolgozta fel. E két, már feldolgozásra került eset mellett a középkortól a 20. századig a történeti Sopron vármegyében élt, ott birtokot bírt, de a különböző időszakokban eltérő jelentőséggel, jó genetikai adottságokkal rendelkező nemesi családokat még lehetne sorolni; elég, ha — a későbbi feldolgozások reményében is — csak a csernelházi Chernel, a dénesfai Cziráky vag}' az asszonyfai Ostffy családokra gondolunk. Az így kialakuló, részben egymásba fonódó, részben eltérő dinamikájú családtörténetek nem csak egy régió, de az ország múltjának a jobb megértését is szolgálják. De nézzük az előttünk álló kötetet! A család múltjának a feltárását még Döry Ferenc (1875—1960), jogtudós, jogtörténész, a Magyar Országos Levéltár 1932-1934 közötti főigazgatója kezdte el, aki a diplomatikai levéltárból, illetve a MOL-ban őrzött családi archívumból szisztematikusan gyűjtötte, cédulázta ki a családtörténeti adatokat. A Döry család nevét széles körben ismertté tevő Mikszáth Kálmán regény, a Különös házasság okán, autentikus forráskutatás alapján megírta az elhíresült Butder—Döry frigy történetét, Buttler János és gróf Döry Katalin tényleg regénybe illő házasságát (Gróf ftuttler Jakab házassága. Pécs, 1931.). A kiterjedt családban Döry Endre (1920—2000), majd fivére, Adám folytatta a gondos, legkülönbözőbb dokumentumtípusokra — azaz az írott források mellett festményekre, fényképekre kiterjedő — adatgyűjtést, míg felesége, az ugyancsak jeles történeti családból származó Jeszenszky Éva a családi fényképeket rendszerezte. Ez a családi identitás feltárására és tudatosítására generációkon keresztül szisztematikusan összegyűjtött alap az, amelyre a kötet szerzői előzményként támaszkodhattak (pl. Döry Zsolt [1942-2007] családfája), és ez az alap az, ami a kiemelkedően gazdag, magántulajdonban lévő kép- (festmény, fénykép) és dokumentumanyag bemutatását teszi lehetővé. Ennek a dokumentációnak és a napjainkig nyúló, 20. századi családtörténeti adattárnak köszönhetően valójában e munka nem csak a Döry nemzetség történetének feldolgozása, de egyben forrásértékű kötet is az elkövetkezendő generációk kutatói számára. Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. sz. 67-66.