Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MÉRLEG - UJVÁRY GÁBOR: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk társadalomban" (Ism.: KATONA CSABA)

Mérleg keretbe ágyazza a szűkebben vett témát, tömören megrajzolva azt a hátteret, amelynek ismerete nélkül az értelmezés sokkal döcögősebbé válna. Az első fejezetben (ez összesen két vaskosabb tanulmányt tesz ki) a szerző a két világháború közötti korszak két jeles kultuszminiszteréről, Klebelsberg Kunóról és Hóman Bálintról értekezik részletesebben. Klebelsberg 1922-től majdnem haláláig (1931-ig volt miniszter, egy évvel később hunyt el) vezette a tárcát, és az évek során új, korszerű, hatékony kultúrpolitikai rendszert alakított ki és irányított a miniszterelnök Bethlen István gróf hathatós támogatásával. Ahogy ő fogalmazott: „A politikai Trianonba bepe] kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne." Ezt folytatta aztán — némi megszakítással — Hóman Bálint 1942-ig, ám kétségtelen, hogy Hóman politikai álláspontja, miközben az ország mind közelebb sodródott a náci Németországhoz, negatív irányban árnyalja utóbbi megítélését. Ugyanakkor pl. ő is megszavazott két zsidótörvényt, másfelől több zsidó származású embernek nyújtott segítséget. Ez azonban nem volt elégséges ahhoz, elkerülje a háború utáni megtorlást. Hogy miképp fizette meg annak árát, merre vitte el őt a politizálás, az közismert: a váci börtönben hunyt el fogolyként. Ujváry Gábort idézve (97.): „Kétségtelen: komoly, megbocsáthatatian politikai hibákat vétett. Bűnöző azonban politikai értelemben sem volt." A kötet második blokkja öt írást foglal magába. Ez a fejezet a magyar kulturális külpolitikával, azon belül pedig például a három Collegium Hungaricummal, a bécsivel, a berlinivel és a rómaival foglalkozik. Az intézetek nem csupán a magyar kultúrát képviselték az adott országban, de túlzás nélkül elmondható, hogy az elitképzésben is komoly szerepet vállaltak, az ezekben ösztöndíjat kapott fiatalok nagyon nagy arányszámban jutottak a későbbiekben komoly tudományos szerephez. Sajnosl947 után megtorpant ez a tevékenység, a korábban mintaszerűen működő magyar intézetek lényegében megszűntek működni. Ezt a tetszhalott állapotot a kádári konszolidáció éveiben feléledő kulturális együttműködés kezdte felszámolni, de igazán a rendszerváltás után kerültek közel az intézetek ismét eredeti rendeltetésükhöz, missziójukhoz. (Ujváry Gábor, részben személyes tapasztalatai alapján, erre is kitér kötetében.) Szerencsére az elmúlt húsz évben ez a folyamat tovább erősödött, ami pedig az intézetek fénykorát, a két háború közötti időszakot illeti, arról igen sokat megtudhat a kötetet lapozgató érdeklődő. Az e fejezetben olvasható tanulmányok témája azonban nem meríti ki a három CH múltjának feltárását, hanem szó esik pl. a többi bécsi magyar tudományos intézetről is stb. Ujváry Gábor a kötet harmadik nagy blokkjában négy tanulmányt helyezett egymás mellé. Ezek központi témája a két sokat vitatott, ám kétségkívül óriási formátumú és nagyhatású történész, Hóman Bálint és Szekfű Gyula életpályája, amelyek hol párhuzamosan, hol egymástól elválva „futottak". Emberi, szakmai, politikai viszonyuk tárul fel, illetve az ezekben bekövetkezett változások, amelyek a két életút végén óriási eltérést mutattak. A fejezet első tanulmánya viszont Hóman és Angyal Dávid viszonyát feszegeti, a harmadik pedig a Foederatio Emericanáról, a korszak talán legismertebb egyetemi ifjúsági egyesületéről mond sokat. Ujváry Gábor itt ismertetett kötetének egyik legnagyobb erénye, hogy bizonyos mértékig monográfiaként is használható. (Bár óhatadanul is akadnak ismédődések a gondolatiság szintjén, sőt esetenként már-már mondatonként — pl.: 97./406. —, amire viszont a szerző rövid előszavában maga is felhívja a figyelmet.) Az összeválogatott tanulmányok sora egyfajta monolittá, egységes, szilárd tömbbé áll össze. Ennek oka nem a szeszélyes véletlenben keresendő, hanem abban, a már említett tényezőben, hogy szisztematikus, több országra kiterjedő, egyes témák újabb és újabb szálait összefogó kutatás húzódik meg a háttérben. Ez 72