Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MÉRLEG - UJVÁRY GÁBOR: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk társadalomban" (Ism.: KATONA CSABA)

Mérleg UJVÁRY GÁBOR A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK. POLITIKA, KULTÚRA ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNY A „NEOBAROKK TÁRSADALOMBAN" Budapest, Ráció Kiadó, 2010. (Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelyének kiadványai, 1.) 544 o. Ez évben látott napvilágot a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelyének kiadványai című új sorozat első, bemutatkozó kötete. Azt aligha szükséges külön hangoztatni, hogy a „határozott belépő" mennyire döntő fontosságú lehet egy

7 frissen életre hívott könyvfolyam esetén, hiszen lényegileg befolyásolja nem „csupán" az adott mű, de — óhatadanul is előítéletet generálva — a sorozat teljes egészének szakmai megítélését is. Mindezen tényezőket szem előtt tartva nem kérdéses tehát, hogy az itt ismertetett könyv bizony kettős érdeklődést kelt az olvasóban. Főleg, ha mindjárt egy olyan tanulmánykötettel nyit az új kezdeményezés, amelynek írásai mögött több évtizedes, folyamatos, lényegében megszakítatian kutatómunka rejlik a szerző részéről, aki egészen az 1980-as évek végétől napjainkig napvilágot látott, egy adott témához szorosabb vagy lazább szállal kötődő írásait fogta egybe e kötet révén. A téma is erőteljesen indokolja, hogy ne csupán felszínesen pillantson rá az olvasó e könyvre. Olyan tematikát ölel fel a kiadvány, amely — szerencsére — napjainkban is újabb és újabb viták állandó tárgyául szolgál, annak ellenére, hogy a divatos szóval retrónak nevezett nosztalgiahullám sokkalta inkább az 1956-1989 közötti időszakot emelte be a közgondolkodásba, és készteti újragondolásra mind a közvéleményt, mint pedig a történész szakma azon részét, amelynek figyelme középpontjában a 20. század magyar történelme áll. A két világháború közötti évek mindennek ellenére időről időre komoly, sőt néha színvonalas vitákat szülnek, ugyanakkor, mint minden olyan történeti korszak, amelynek megítélése még tapad(hat) a jelenkor egyes politikai árnyalatihoz, könnyen „esik áldozatul" az elfogultságnak. Nem nehéz tehát egyfelől diabolizálni, másfelől pedig túlzottan pozitív színekben lefesteni, már-már nosztalgikusán tekinteni rá (sajátos ellentmondás: eközben mind kevesebben vannak már, akik valóban átélték). E szélsőséges vagy azokhoz közel álló, nem kellőképp megalapozott állásfoglalásokat elkerülendő és/vagy azokat cáfolandó van szükség az olyanfajta szívós és mélyfúrásokra alapozó, forrásfeltáró kutatómunkára, mint aminek eredménye Ujváry Gábor jelen kötete. A szerző kötetének már a címe is a korszak művelődéspolitikájának elmélyült ismeretéről árulkodik: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történelemtudomány a „neobarokk társadalomban". Az idézőjelbe tett meghatározás (neobarokk társadalom) a korszak kiemelkedő hatású személyisége, Szekfű Gyula történész Három nemzedék és ami utána következik című meghatározó jelentőségű könyvére utal, másfelől pedig a közelmúltban elhunyt Kosáry Domokos eg)

7 olyan munkájára, amely ugyan soha nem látott napvilágot, ám terve szakmai berkekben ismert volt: ez a Harminchárom nemzedék. Mint az előszóból kiderül, indokolja mindezt, hogy a két háború közötti művelődéspolitikát, mondhatni a Trianon utáni Magyarország hivatalos szellemi arculatát azok a férfiak határozták meg, akik a magyar honfoglalást követő 33. nemzedéket képviselték. A szerző választott témáján belül három blokkot állított össze, a tanulmányok tehát nem megjelenési sorrendben, hanem tematikus szelekció alapján követik egymást. Ezen felül hangsúlyos tényező, hog}

7 egy történeti bevezetés áll ezen blokkok előtt, amely átfogóbb 71