Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - PORTRÉ - Szekeres József (BREINICH GÁBOR)

PORTRÉ SZEKERES JÓZSEF 1929-2008 „Köszönöm levelét, jólesett — csendes, maliciózus megjegyzései is. Meg lettem volna döbbenve, ha hiányoztak volna." A fenti mondatok a befolyásos főnökasszony—elvtársnő nyugat-európai tartózkodása idején, az 1970-es évek elején íródtak Budapest Főváros Levéltára osztályvezetőjének. A levél szavai elismerés és visszavágás, a rivalizálás ambivalens viszonyára utalnak. Nem volt véleden ez a finom pengeváltás. Szekeres József életében az ilyen típusú konfliktusok szívós elviselése személyiségének vállalt részéhez tartozott, nem tért ki előlük, és szabadulni sem tudott tőlük. Milyen előzmények, milyen események formálták személyiségét, pályáját? Szekeres József 1929-ben született Budapesten. Iskoláit Óbudán végezte, és 1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara történelem szakán, majd 1950-től felvette a levéltár szakot is. A korszak káderlapjainak egyik gyönyörű példányát mondhatta magáénak. Édesapja fizikai munkás, lakatos az újpesti hajógyárban, majd a folyamőrség hajógyárában, katonai állományban, ami rosszpont is lehetett volna, ám ezt bőséggel ellensúlyozza az 1918—1919. évi munkásmozgalmi szerepvállalás ténye. Édesanyja egyszerű asszony, kézimunkákat varr. Első generációs értelmiségi tehát, aki az '50-es évek légkörében válik felnőtté és szerzi meg első élettapasztalatait. A marxizmus-leninizmus-sztálinizmus által meghatározott eszmerendszerben végzi tanulmányait, kapja meg szakmai alapjait. A Történettudományi Intézet munkaközösségében Andics Erzsébet és Nemes Dezső részére végez egyetemistaként munkát. 1952-ben fejezi be egyetemi tanulmányait, és kerül be egy évre, gyakornokként a Magyar Országos Levéltárba. 1953 júliusától a Központi Gazdasági Levéltár segédlevéltárosa, majd pedig 1954 augusztusától az 1. számú Állami Levéltár, a mai Budapest Főváros Levéltára levéltárosa. Fiatal, kezdő, ám lelkes és ambiciózus levéltáros. Új munkahelyén szinte azon nyomban bekapcsolódik a levéltár teljes állományára kiterjedő, akkoriban megkezdődött átfogó nyilvántartásba-véteü munkálatokba. Az Ort Jánossal közösen készített alapleltár (Budapest főváros törvényhatósági és tanácsköztársasági szerveinek levéltára. Bp., 1959.) szinte máig nélkülözhetetlen segédlet a polgári kori fővárosi szervek iratainak kutatásához. Ugybuzgalmára, lelkesedésére utal, hogy ekkoriban feljegyzést készített a Központi Gazdasági Levéltár felszámolásával kapcsolatosan, hangsúlyozva az 1945. év mint korszakhatár szakszerűdenségét. Ösztöndíjra pályázik a magyar bányászokkal foglalkozó dokumentumkötet összeállítására, mind levéltárosként, mind történészként igyekszik elismerést szerezni. Megjelennek első publikációi, amelyek munkásmozgalmi témájúak, a 20. századi bányászsztrájkok szervezésével és lezajlásával foglalkoznak, majd hamarosan a Ganz hajógyár történetét tárgyaló tanulmánya nyer akadémiai pályadíjat, mutatva gazdaságtörténeti érdeklődését. Úgy tűnik, hogy akadálytalan lesz előtte a pálya, ám Szekeres József mégsem elégedett helyzetével, úgy érzi, hogy nem kap elég elismerést és érvényesülési lehetőséget, vezetői gáncsolják előbbre jutását. Hangot is ad ennek, feljegyzésben sorolva elő érveit, sérelmeit. Bár politikai magatartása a róla készült jellemzések szerint természetesen lojális volt — egyetemistaként DISZ-évfolyamszervező, munkahelyén szakszervezeti vezetőségi tagként tevékenykedik, és 1956 októberében sem volt semmiféle később felróható megnyilvánulása —, mégis, ki tudja miért, politikai hátteret sejt a mellőzésben. Egy 1957. évi prágai tanulLevéltári Szemle, 60. (2010) 2. sz. 58-50.