Levéltári Szemle, 60. (2010)
Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között
Л gödöllői koronauradalom igazgatása a két világhábortí között illetve ellenőrizni. A hatékonyságot a szakigazgatásban és a magángazdaságban egyaránt valló és ennek érdekében az állami beavatkozást támogató Magyary Zoltán megfogalmazásában a „hosszútávra beállítás egyeden kormányzati ágban sem kényszerítőbb, mint a mezőgazdasági tervezésben. A nemesítésben a természetes fejlődési ritmushoz kell igazodni, az állattenyésztésben 1-5 éves, az erdőgazdaságban 40-80 éves periódus van. A tervezés adatgyűjtésen, számításokon alapszik." 7 A centralizáció és az állami ellenőrzés a koronauradalom életének valamennyi területére kiterjedt. A minisztérium rendelte el a jövedelmezőség növelése érdekében a különböző ipari növények (a dohány, len, komló, ricinus és a cirok), valamint a homoki takarmányok termelését, miként a „közérdekre való figyelemmel" az előnyösebb értékesítést célzó búza-, rozs- és babvetőmag-kísérleteket is. О döntött a terményeladásokról és a vásárlásokról, a beruházásokról (pl. az eszközbeszerzésekről), és hagyta jóvá vagy módosította az előirányzott költségvetéseket (a kiadásokat és a bevételeket), valamint az uradalom által kötött szerződéseket. 8 A központi irányítás a tisztviselők „személyi ügyeit" is magába foglalta. A földművelésügyi miniszter rendelte el — a szolgálati idő teljesülése és üresedés esetén — az előléptetéseket, valamint a nyugdíjaztatásokat és az áthelyezéseket, a gyakornokok az ő engedélyével tartózkodhattak az uradalomban. (A jószágigazgatókat, a minisztertanács hozzájárulásával, a kormányzó nevezte ki.) A költségvetésben nem rendszeresített állásokról: az ideiglenes és kisegítő, napszám- vag}' hetibéres minőségben alkalmazott „szak- és irodai munkaerő" felvételéről ugyancsak a minisztérium döntött. Az állami felügyelet a tisztviselők magánéletére is kiterjedt, és a személyes autonómia korlátozásával járt. A kormány nemcsak az alkalmazottak házasságkötésének engedélyezésére formált jogot (így volt ez a magántisztviselők világában is 9), hanem kötelezte őket a '30-as évek eleji névmagyarosítási mozgalomban való részvételre (annak a „látszatnak az elkerülésével, mintha az idegen nevű közalkalmazottaknak hivatali kényszer hatása alatt, illetve bizonyos szolgálati hátrányok elkerülése végett" kellene névmagyarosítást kérniük). Vagy az évtized végétől a birtokot csupán a központ engedélyével lehetett elhagyni. 1 0 A centralizált igazgatás és a tervezés bürokratikus eszköze a gazdálkodás és a pénzügyek pontosan szabályozott adminisztrációja, amelynek kodifikációja még a dualizmus időszakában lezajlott. Az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. tc. fogalmazta meg a kezelés éves eredményeit, a vagyonkészletet, a bevételeket és a kiadásokat, a pénztári eredményt rögzítő adatok (tárcanaplók, rovatszámadások, leltárak, főkönyvek) összeállítását, megkülönböztetve az egyszerű (kincstári) számvitelt, amely a gazdaság összes jövedelmének, valamint a kettős (kereskedelmi) könyvelést, amely az egyes termelési ágak jövedelmeinek kimutatására is alkalmas volt. Az ellenőrzést — a törvény szerint — az önálló minisztériumi számvevőségek végzik, ami a pénztárak és az anyagkezelés rovancsolására, az utalványozás érvényesítésére, továbbá az igazgatáshoz szükséges nyilvántartások és statisztikák készítésére terjedt ki. 1 1 Az állam a saját birtokainak adminisztrációját az I. világháború után ennél jóval részletesebben szabályozta. 1924-ben, az üzemesítéssel egyidejűleg rendelte el a minisztérium a majoronkénti termény- és állatszámadások készítését, a rendelkezésre álló készletek napi 7 Idézi: PATAKY, 1970. 159. 8 MOL К 184. 3322. cs. 5. tét. 14 157/1929.; 3612. cs. 5. tét. 54 006/1931.; 3614. cs. 5. tét. 54 100/1931.; 3928. cs. 5. tét. 39 459/1933.; 6599. cs. 5. tét. 153 480/1941.; ERDÉSZ, 1986. 35. 9 BÓDY, 2003. 259-260. 1 0 MOL К 184. 4132. cs. 5. tét. 49 190/1934.; 4929. cs. 5. tét. 16 886/1938.; 6603. cs. 5. tét. 14 115/1943.; 6606. cs. 5. tét. 525 507/1943. 1 1 1897:XX. tc. 70., 71., 76., 77., 84., 95., 96. §; ERDÉSZ, 1986. 37. 29