Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtő területi munkában. Kerekasztal-beszélgetés. Lejegyezte: HORVÁTH J. ANDRÁS

Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtőterületi munkában későbbiekben a kormányzati gerincvezetéken keresztül majd az összes megyei levéltár rácsadakozik. Az a lényeg, hogy elektronikusan is képződnek maradandó iratok, minimum 15 éve. Szóval szerintem nem lehet ezzel nem foglalkozni. SARUSI: Attól még bölcsészek maradhatunk, hogy elektronikus iratokat is olvasunk és abból csinálunk segédleteket. CSÓTI: Amúgy nem az a fontos szempont, hogy milyen anyag hordozza az adatot, nem erről van szó. A fő kérés az, hog}' mi arra szerződtünk-e, hogy azokat az iratanyagokat gyűjtsük és kívánjuk megőrizni elsősorban az utódaink számára, amelyeknek akár a helyi, akár a nemzeti múlt, akár a kulturális örökség szempontjából jelentősége van, vagy arra szerződünk, hog}' adott esetben beszállunk közszolgálati feladatok ellátásába. SARUSI: S ha adott a technikai háttér, hogy mindkettőt megvalósítsuk... CSÓTI: De nem adott a technikai háttér... FEHÉR: De hát most is átveszed a bíróságoktól a jogbiztosító iratokat... CSÓTI: De csak 25 év után. Abból egy önkormányzati levéltár esetében az éves ügyfélszolgálati megkeresés nem tesz ki 20-30 ügyet. MlKÓ: Azért azt nem árt tudni, hogy az elektronikus levéltári projekt feltételezi a jelenlegi jogszabályi környezet fenntartását. Aztán majd lehet, hog}' lesz próbálkozás a projekt keretében bizonyos jogszabály módosításokra, de az nem szempont, hog}' az arányok eltolódjanak a selejtezhető iratok levéltári átvétele irányába. Egyelőre arról van szó, hog}' a maradandó értékű iratokat veszi át az elektronikus levéltár, tehát ugyanazokat, mint amiket papír alapon. Az egy nehezebb kérdés, hog}

7 majd később a tárhelyek hol lesznek. Merthogy egyelőre diszponálunk a raktáraink fölött, de, hogy mit hoz a jövő, azt nem tudjuk... FEHÉR: EZ eg}' próbálkozás annak érdekében, hogy a levéltárak ne veszítsék el A jelentőségüket és az elektronikus iratok is megmaradjanak. GOTTFRIED: Nos, az mindenesetre elgondolkodtató számomra, hog}

7 1991-ben kerültem a levéltárba és azóta nem döntöttük el, hog}' hogyan is definiáljuk önmagunkat. A nemzeti kincs őrzését szolgáljuk-e, illetve jogbiztosító iratokat őrzünk-e? Lehet, hogy úgy megyek nyugdíjba, hog}' eljövünk ide ismét és még mindig arról beszélgetünk, hogy kik is vagyunk és mit akarunk... Ami a kérdés érdemi részét illeti, valójában mindig is láttunk el ügyviteli jellegű feladatokat, a levéltár ettől nem mentesülhet, bizonyos határok között ez szükségszerű, nincs is ezzel kapcsolatban semmi probléma. A mi esetünkben viszonylag harmonikusnak mondható az együttműködés a közigazgatási hivatallal a levéltári egyetértési jog gyakorlása tekintetében pl. Annak is van veszélye, ha kizárólagos jelleggel a nemzeti kincs őrzőhelyeiként határozzuk meg magunkat, mert hiszen ez a feladat egy korlátozottabb infrastruktúrával is megoldható, illetve sérülnének az állampolgári jogok. Személyes magániratok, köziratok... HORVÁTH: Ejtsünk talán néhány szót a személyes magániratok területéről is, amivel régen kevesebbet foglalkoztak, pedig fontos feladatkörről van szó, azt tekintve is, hogy mik a levéltárak elképzelései jövőbeni szerepüket illetően. Mik az ezzel kapcsolatos törekvések, igények a MOL-ban és a megyei levéltárakban? MlKÓ: Az adattartalommal összefüggő ismert helyzet egyébként, hog}' személyes adatok sűrített jelleggel persze bizonyos fajta köziratokban is jócskán fellelhetők. A szocialista rendszerben bizonyos hivatalokban külön osztály volt erre, s talán ma is van, hogy az állampolgárok elmondhassák bújukat-bajukat a jó királynak, vagy a miniszterelnöknek, s ezeken a 10