Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 1. szám - HÍREK - Beszámoló a XXXI. Csongrád Megyei Levéltári Napok rendezvényeiről (BAGI ZOLTÁN- PRESZTÓCZKI ZOLTÁN)

Hírek halálakor, 1803-ban szentelték fel a templom új harangjait, és a család számos kegytárgy és ereklyetartó beszerzésével is segítette a plébániát. A záró előadás mindössze néhány évet ölelt fel, mert Zomborral mint megyeszékhellyel foglalkozott. Az előadó, Halmágyi Pál, a makói József Attila Múzeum igazgatója az 1918. szeptemberi balkáni offenzívától ismertette a fontosabb eseményeket, amelyek az ország összeomlásához vezettek. 1918 novemberétől Kiszombor, valamint Torontál vármegye jelentős része is a szerb, illetve átmenetileg francia katonai megszállása alá került. Nagybecskerekről a megyei tisztviselők — Jankó Ágoston főispán és Hadfy Károly főszolgabíró — Magyarországra menekültek, és 1921 augusztusában vált a település a magyar kézen maradt Torontál vármegye székhelyévé egészen 1923-ig, amikor is beolvasztották Csanád, Arad és Torontál Közigazgatásilag Egyelőre Egyesített Vármegyébe. A Csongrád Megyei Levéltári Napok harmadik, és egyben utolsó napján, a szerbiai Horgoson hallgathatták meg az érdeklődők az előadásokat. A rendezvény megtartására a Termelők Klubjában került sor, ahol először a házigazda település polgármestere, Takács József köszöntötte a jelenlévőket. Röviden bemutatta Horgos nemzetiségi viszonyait és gazdasági helyzetét. A levezető elnök, Blazovich László bevezetőjét követően Gilicze János a Kárász és a Rónay család rokoni kapcsolatait mutatta be a hallgatóságnak, amelyet gazdagon illusztrált a korabeli levél- és beszédrészletekkel, valamint korrajzokkal. A Szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója, Stevan Mackovic a szabadkai levéltári források, így 18-19. századi peres iratok, szerződések, térképvázlatok, valamint korábbi szerzők munkái alapján Szeged és Szabadka (Szent Mária) közötti évszázados határhasználati vitát ismertette, amely a Körös-ér környéki legelők birtokjogával kapcsolatban bontakozott ki. A pereskedés 1837-ben ért véget, amikor a határhasználat ügyében Szeged javára döntöttek. A harmadik előadás középpontjában a szegedi alsótanyai iskolaszerevezet kialakulása és annak az 1868. évi közoktatási törvényig tartó működése állt. Berta Tibor időrendben ismertette az alsótanyai (benne a horgosi) közoktatási szervezetrendszer igencsak vontatottan haladó kibontakozását. Rámutatott, hogy a neoabszolutizmus időszakában (1849—1867) történtek intézkedések a tanyai iskolahálózat kiépítésére, de csak az 1930-as évektől sikerült jelentős mértékben visszaszorítani az analfabetizmust a tanyavilágban. Labádi Lajos szentesi levéltár-igazgató a Szentesen kutatható, Horgost is érintő levéltári anyagot tekintette át, számos információval segítve a kutatókat. Kifejtette, hogy 1883 után, a megyeszékhely-változás folyományaként a megyei levéltár — számos horgosi vonatkozású irattal, így egyebek mellett a felekezeti anyakönyvekkel (1828-1895) együtt — Szentesre költözött. A horgosi jobbágyoknak kiosztott földek jegyzéke és más összeírások, valamint több horgosi egyesület alapszabályai is kutathatók a levéltárban. A levéltári nap utolsó előadását Nagygyörgy Zoltán, horgosi régiótörténész, a rendezvény házigazdája tartotta. О Kárász Benjámin (1792—1874) Csongrád megyei politikus életútját ismertette, ezen belül részletesen beszélt hazafiúi tevékenységéről. Kárász az 18481849. évi forradalom és szabadságharc idején aktívan közreműködött a déli védelem megszervezésében. A Bach-rendszer bukása után ismét bekapcsolódott a közéletbe, és 1867— 1871 között ismét Csongrád vármegye főispánja lett. Az előadásokat követően a Csongrád Megyei Levéltár nevében Biernacki Karol igazgató és Georgiádes Ildikó fólevéltáros, a Csongrádi Levéltár igazgatója megkoszorúzta a Kárász család síremlékét. Bagi Zoltán-Pres%tóc%ki Zoltán 83