Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 1. szám - GARADNAI ZOLTÁN: A magyarországi rendszerváltozás dokumentumai a francia Külügyminisztérium levéltárában

Garadnai Zoltán Kelet-Közép-Európa értékelése francia szemmel A kelet-európai rendszerváltozás története egyre inkább a kutatások fókuszába kerül. A Magyarországon eddig megjelent munkák egyik fő sajátossága, hogy elsősorban az angolszász és német, valamint a szovjet szempontokat mutatják be, miközben az Európában a meghatározó szerepet magának tulajdonító francia külpolitikának nem szentelnek kiemelt figyelmet. Párizsban a keleti politika célja a '60-as évek elejétől kezdve az volt, hogy francia részről túllépjenek az európai nemzetek közötti kapcsolatokat meghatározó ideológiai totalitarizmusokon,

1

2 és a kapcsolatokat új alapokra helyezzék. A francia keleti nyitási politikát alapvetően egy kettős dilemma határozta meg. A franciák nyitási politikája egyrészt függött attól, hogy a kelet-európai szatellita államok vezetői milyen belső rendszereket vezettek be történelmi hagyományaik és vezetőik képességei alapján, és milyen kapcsolatokat építettek ki a nyugati országokkal. Másrészt francia aspektusból egyre inkább különbséget tettek a korábban egységesnek látott és értékelt kelet-közép-európai térség országai között abban a vonatkozásban, hogy az egyes államok vezetői milyen belpolitikai mozgásteret engedtek a társadalom számára. Francia részről a keleti politika egyik legfőbb fogyatékosságát ezen rendszerek diktatórikus jellegében (vagyis a demokratikus és történelmi legitimáció hiányában) látták.

1

3 A francia diplomácia a '80-as évek elején három alapelvet fogalmazott meg a keletközép-európai államokkal kialakítandó kapcsolatokra vonatkozóan: 1. A kelet-közép-európai államok között különbséget (différenáation) kell tenni nemcsak politikai értelemben (a Franciaországhoz fűződő kapcsolatok hagyományai) és a kommunista kormányokkal kialakított párbeszéd lehetősége alapján, hanem a tekintetben is, hogy az egyes kelet-európai országok kommunista elitje milyen konszenzust alakított ki a társadalommal. Ennek megfelelően a '80-as évek elején a két „hagyományos" kelet-közép- és dél-keleteurópai francia partner (Lengyelország és Románia) szerepe leértékelődött. Lengyelországgal a rendkívüli állapot bevezetése, Romániával a Ceausescu-rezsim nacionalizmusa tette nehézzé a szalonképtelen kormányokkal való együttműködést. A politikai nehézségeket ráadásul egyik ország esetében sem lehetett érdemi gazdasági kapcsolatokkal ellensúlyozni. 2. Más kelet-európai államokhoz viszonyítva Magyarország egy sajátos példát jelentett, mivel a kommunista elit konszenzust hozott létre a társadalommal, miközben francia részről értékelték azt is, hogy Budapesttel intellektuális párbeszédre is lehetőség nyílt, vagyis a franciák számára fontos kulturális kapcsolatok is viszonylag szabadon fejlődhettek. Ráadásul magyar részről már a '60-as évektől kezdve érdeklődtek az európai gondolat iránt, amit Kádár János 1978. évi párizsi hivatalos útja is № 3517 AR/GE/ge, Paris, le 13 Septembre 2006 számú engedélyével végezhettem. A kutatási engedély megszerzéséért Mireille Musso igazgató asszonynak, (jelenleg Franciaország nagykövete Minszkben) tartozom köszönettel. A témával foglalkozó feldolgozásunk: GARADNAI-SCHREIBER, 2008, illetve www.kulugyiintezet/Külügyi Szemle (a letöltés ideje: 2009 januárja). 1

2 AMAE SE SsH Pé Carton 5281. Hongrie et politique ä Test de la France. 1

3 Uo. 6