Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - HÍREK - A Fiatal Levéltárosok Egyesületének 2009. évi szakmai rendezvényei (BÉNYEI BALÁZS-SZENDE LÁSZLÓ)

Hírek informatika és az internet levéltárban betöltött szerepének megvitatását tűzte ki, tavaly pedig a gyűjtőterület aktuális kérdéseit vették górcső alá a szervezők által felkért szakértők. Idén az előadások témáját a Jog a levéltárban, levéltár a jogban cím fémjelezte. Décsey Sándor, az FLE elnöke bevezetőjében kiemelte, hogy az egyesület ismét egy ak­tuális kérdéskört kívánt a konferencia középpontjába állítani. Napjainkban különösen indo­kolt a két szó összekapcsolása, mivel az információs társadalom rengeteg adatra kíváncsi, ami komoly kihívás elé állítja a szakembereket. Az FLE az ilyen típusú előadásaival fórumot kíván teremteni a párbeszédnek, az előadásokat a szervezők úgy állították össze, hogy szere­peljenek benne általános problémák és konkrét esetek. Décsey Sándor végül megköszönte, hogy Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója már a kezdetektől támogatja az Egyesületet. Gecsényi Lajos főigazgató köszöntőjében jelezte, hogy mindig örömmel tesz eleget a kérésének, nagyon fontosnak tartja a generációs alapon szervezett egyesület működését. A levéltárügy jövője a fiatalokon múlik, éppen ezért fontos, hogy milyen indítással kezdik el a munkájukat, milyen problémákat látnak. Kiemelte, hogy a jog szerepe mindig is megkerülhe­tetien volt a levéltárak működésében. A korábbi egyetemi oktatásban kötelező volt áthall­gatni a jogi karra, szerencsére a mostani stúdiumok is komoly hangsúlyt fektetnek a jogi ismeretek megszerzésére. A levéltáros számára nélkülözheteden az igazgatási tapasztalat. A mai előadások ehhez komoly támpontokat fognak adni, az itt szerzett ismereteket fel lehet használni — mondta a főigazgató. Kifejezte abbeli reményét, hogy a jövőben az egyesület folytatja a megkezdett utat. Lakos János vezető szakfelügyelő, aki a konferencia levezető elnöki tisztét is ellátta, be­vezető előadásában — Jogszabályok a levéltári mindennapokban — az „ádáthatadan jogszabály­dzsungelbe" kívánt ösvényt vágni. Mondanivalóját három részre osztotta: az alapvető jog­szabályokat, a fontos kapcsolódó jogszabályokat és az egyes munkaterületekre vonatkozó jogszabályokat kívánta csokorba szedni. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a szak- és a jogszerűség alapja a hatályosság, éppen ezért a törvényeket gyakori változásaik miatt állan­dóan figyelni kell. Éppen ezért praktikus, hog}' a levéltáros közelében mindig ott legyen az aktuális törvény. Lakos János továbbá nyomatékosította, hogy az értelmező rendelkezéseket és a kormányrendeletek mellékleteit is át kell tanulmányozni. Ezeknek az illusztrálására számos példát hozott. Különösen értékes volt az a rész, amelyben a levéltáros mindennapja­ihoz szükséges 15 munkaterület jogi vonatkozásait mutatta be. Szatucsek Zoltán, a MOL Elektronikus Iratok Főosztályának osztályvezetője a levéltári munkában bekövetkezett paradigmaváltást emelte ki fSzabályozás: hangsúlyeltolódások a levéltári munkában az elektronikus iratok korában). Előadását érzékletes felütéssel kezdte: mennyi in­formáció keletkezik napjainkban? Erre az exabájt kifejezést használta, amelyből egyet az Amerikai Kongresszusi Könyvtárban található információk 100-szorosa tesz ki. A kutatók kimutatása szerint a világban található információk mennyisége 2010-ben 988 exabájt lesz (ez a szám 2001-ben még három volt). A levéltárosoknak választ kell adni a kihívásokra, és ki kell alakítaniuk a megőrzési stratégiát. Fontos feladatnak tartotta az iratértékelés kérdését, amely szerinte elhanyagolt terület. A társadalom részéről ugyanis erős a nyomás, hogy min­dent meg kell őrizni, és óriási a felháborodás (ld. az OSZK ún. Pokol-gyűjteményének ese­te), ha nem ez történik. Szatucsek szkeptikusan nyilatkozott az irattári tervek elkészítésének módjairól, a levéltáros gyakran nem találkozik az iratokkal, a maradandó iratok értékelése labilis alapokon áll. Az elektronikus iratoknál nem a mennyiség, hanem a sokféleség jelenti a problémát, a jelenleg használatos megőrzési technikák (nyomtatás, szabványosítás, számító­gép-múzeum, migráció, emuláció) egyike sem tökéletes. El kell gondolkodni az életciklus­77

Next

/
Thumbnails
Contents