Levéltári Szemle, 59. (2009)
Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BELOVÁRI ANITA: A „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében
Be lovári Anita összeírásán. Vagyis — még ha a fent említett kötet felsorolása nem is teljességre törekvő — a kormányzat részéről nem érhető tetten a szándék, hogy az amatőr és a hivatásos színjátszást közös nevezőre hozza, és ezáltal a műkedvelők tevékenységét minőségileg magasabb szintre emelje. A szerzőkről a kevés rendelkezésre álló életrajzi adatból némileg felszínes, de érzékletes kép alakítható ki. Az írók között volt politikus: Drozdy Győző 1 9 kisgazdapárti képviselő. Iskolaigazgató-tanító volt Jósvay Gábor 2 0 és Joós Ferenc, 2 1 papköltő, Harsányi Lajos, 2 2 és zeneszerző — Murgács Kálmán. 2 3 Rajtuk kívül egy apácát, Mócsy Gabriellát' 2 4 Szociális Missziós főnöknőt is a szerzők között találjuk. Felfedezhető egy házaspár is: vitéz Pölöskey János és Pölöskeyné Sziklay-Schmidt Gitta, akik szerzői kiadásban jelentették meg műveiket. Akadt a felsorolásban néhány újságíró, publicista. Sokaknak van tehát némi köze az irodalom műveléséhez, mégis: a sokszínűség tagadhatadan. A kiadók között egyértelmű volt a budapesti, Kókai Lajos nevével fémjelzett vállalkozás dominanciája, de a számos alkalmi kiadás mellett gyakori a szerzői megjelentetés is. Stílusok, szerzők, színművek Érdekesen árnyalja a fenti képet a Somogy megyében valóban előadott művek listája. Ez egyben körvonalazza az amatőr társulatok kormányzati előírásokkal szembeni viszonyát is. Somogy megyében 1937-ben biztosan előadásra került 27 darab közül 10 szerepelt a korszak hivatásos színházainak műsorán, a szerzők közül pedig szintén 10 ott van a foglalkoztatott színházi szerzők listáján. 2 5 Túlzás lenne állítani, hogy itt tudatos minőségre törekvésre történt kísérlet. Az azonban nyilvánvaló, hogy a „társulatok" számára mérvadóbb volt a kor sikeres darabjainak vidékre is eljutó híre, ha úgy tetszik a divat, mint a kultuszkormányzat elvárásait diktáló kísérletek. Hogy ez a kormányzatnak is feltűnt és aggasztónak is találtatott, világosan bizonyítja a belügyminiszter 1934. évi 199.900. számú körrendelete, amely így fogalmaz: a „...tapasztalatok azt mutatják, hogy a műkedvelők által előadott színpadi termékek között sok olyan akad, amelyik a közművelődés és a népművelés érdekeit egyáltalában nem szolgálja, sőt egyik-másik ily előadáson színrehozott darab még közerkölcsiségi vagy más közérdekű szempontból is kifogás alá esik." A rendelet a továbbiakban úgy rendelkezik, hogy a további előadások csak úgy engedélyeztessenek, ha a kultuszminisztérium által vizsgált és véleményezett darabok listáján szerepelt az előadandó opus, vagy ha az „illetékes törvényhatósági iskolánkívüli népművelési bizottság az illető darabra vonatkozólag kedvező véleményt adott." Talán feltételezhető, hogy az utóbbi kitételnek — a helyi bizottság személyesen is ismert tagjai engedélye megszerzésének — volt könnyebb megfelelni. Ha úgy tetszik, ez még kiskaput is nyújthatott. Ugyanakkor a rendelet, hasonlóképpen a többi népművelésre vonatkozó korabeli szabályozáshoz, nem tér ki arra, hogy mi történik abban az esetben, ha a fenti feltételek nem érvényesülnek. Azaz nem tisztázott a bekövetkezendő retorzió mibenléte. 1 9 http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC03014/03549.htm (a letöltés ideje: 2009 áprilisa). 2 0 http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%B3svay.html (a letöltés ideje: 2009 áprilisa). 2 1 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06879/07087.htm (a letöltés ideje: 2009 áprilisa). 2 2 http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.10/10.html (a letöltés ideje: 2009 áprilisa). 2 3 http://www.netlexikon.hu/cimszo/murg%Elcs+k%Ellm%Eln (a letöltés ideje: 2009 áprilisa). 2 4 http://lexikon.katolikus.hU/M/M%C3%B3csy.html (a letöltés ideje: 2009 áprilisa). 2 5 Vö. Uj-Somogj napilap 1937. évi tudósításait! 58