Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BELOVÁRI ANITA: A „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében

Л „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében gyermekek számára is. Bár e darabok többsége — aktualitása és politikai közege múltán — feledésbe merült, elveszett, néhány példányban egyes darabok ma is elérhetőek.

1

4 Az ajánlott és bemutatott színdarabok között mennyiségileg is egyértelműen a népszínművek vezettek. A műfaj példátlan népszerűségét kétség kívül a könnyen emészthető tartalomnak, az ismerős közegnek, a gyakori zenés betéteknek és a többnyire boldog végkifejletnek köszönhette. A korszak tömegkultúráját ismerve talán csak az operettek vehették volna fel vele a versenyt velük, azok betanulását azonban az amatőr színjátszó csoportok esetében az előadói képességek korlátai erősen megnehezítették. A népi(es) stílusú darabokat több más elnevezéssel is illették. Előfordult a falusi életkép, falusi komédia, parasztvígjáték, parasztbohózat, tréfás falusi jelenet, néprege műfaji meghatározás is.

1

5 A tartalomban és a formában azonban ezek az árnyalatbeü különbségek nem jelenthettek lényeges változást. A vidám műfaj némileg városiasabb megközelítését tették lehetővé a komédiák, kabarétréfák, színpadi tréfák és hasonlók. Az az eset is előfordult, hogy a darabot kifejezetten „csak városokban adható elő"

1

6 figyelmeztetéssel ajánlották a műkedvelők figyelmébe. A könnyű műfaj további jelenlétét jelezte a daljátékok, zenés színművek szerepeltetése a darabok között. Ahogy fentebb azonban már említettem, ezek előadását nagyban hátráltatta — és számszerűleg csökkentette — a képzett hangok hiánya. Kis számban szerepeltek a „történelmi" jelzővel illetett művek, amelyek hagyományosan jelen voltak a nacionalista irányzat identitás formáló politikai eszköztárában. Az eddig említett műfajok teljes keveredése, sok esetben egyidejű jelenléte volt jellemző a gyermekeknek ajánlott színművek esetében, amelyek meglepően nagy számban képviseltették magukat az ajánlólistán. Ez az arány sokkal jelentősebb volt annál, mint amit a megvalósult darabok tükröztek. A gyerek-műkedvelő talán csak a városokban jelent meg említhető mértékben. A játszott-ajánlott műfajok számát ezzel tulajdonképpen ki is merítettük. Ugyanakkor az ajánlott és megvalósult előadásokból összeállított listák számos egyéb megközelítésre is lehetőséget adnak.

1

7 Érdemes például vizsgálni a szerzők személyét, és még tanulságosabb, ha a két listát egymástól elválasztva szemléljük. A következtetések levonása előtt azonban feltétienül előre kell bocsátanunk, hogy sok szerző személye mára feledésbe merült és nem áll rendelkezésre sem bibliográfiájuk, sem biográfiájuk. Ez persze magában is sokatmondó tény, további vizsgálatokhoz azonban meg kell elégednünk az írók azon részével, akikről némi adat rendelkezésre áll. A magyar színháztörténet korszakba vágó kötetének

1

8 az időszak gyakran játszott színházi szerzőit is feltüntető névjegyzékét vizsgálva rögvest szembetűnik, hogy az állami ajánlólistán szereplő írók és a fenti jegyzék között elenyésző az egyezés. Az ajánló listán 57 név szerepel, és ezek közül csupán 4 lelhető fel a Horthy-korszakban a hivatalos színházakban említhető mértékben játszott szerzők között. Név szerint: Gyula diák (vitéz Somogyváry Gyula), Géczy István, Zágon István és Zilahy Lajos. Az ő esetükben is elmondható azonban, hogy az ajánlólistán szereplő darabjaik a hivatásos színházak műsorán nem képviseltették magukat. Az ajánlólistán szereplő 90 színműből (némely szerző esetében több darabot is feltüntettek) egy sem található meg a színháztörténeti kötet játszott darabokat feltüntető 1

4 Karola néni: Mikulás-esti álom. Erdélyi kis leány Mikulás-estéje Szabad Magyarországon (1927). ZEIDLER, 2003. 369-373. 1

5 SML Lymbus. 1

6 Uo. 19. sz. pótjegyzék. GYULA DIÁK: A tánc nő. 1

7 Ld. az 1936—1937. évi Uj-Somogy című megyei napilap tudósításait és SML Lymbus. 1

8 BÉCSY-SZÉKELY, é. n. 1321-1467. 57