Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BELOVÁRI ANITA: A „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében

Be lovári Anita fogalmaz: „...a népszínművek mellett társadalmi drámák, kacagtató vígjátékok, operettek, kabaré előadások is szerepelnek szép számmal a falusi színpadok műsorán."

9 Többségében elmondható róluk, hogy könnyen emészthető, gyakran vidám, inkább a tömeg- mint az elitkultúra elvárásaira építő, a közönségigényt messzemenően kielégítő alkotásokról van szó. A visszaemlékezésekből kitűnik,

1

0 hogy ha a rendezőség néha fel is lépett ennél messzebb mutató igénnyel, az a játszók és a közönség ellenállásán egyaránt megbukott. A műkedvelőben így vagy úgy résztvevő emberek nem a tudatos önművelés szépen hangzó célkitűzései mentén mozogtak, csupán szórakozni és kikapcsolódni vágytak. A színművek rövid meghatározásában gyakran szerepel a kellemes hangulat további fokozásának záloga, a „zenés" jelző is. Történt ez annak ellenére, hogy a hivatalos elvárást így fogalmazták meg: „első követelmény a „tartalom" és csak ez után jöhet számba a „szórakoztatás", mert csakis így válik a színjátszás a népművelésnek igazi barátjává..." (kiemelés: Rózsa József).

1

1 A vallásos, keresztény orientációjú témakör nyomatékos jelenléte a korszak neobarokk légkörére való tekintettel természetesnek tekinthető. A jelenség azonban ennél érdekesebb, hiszen a vallási élet számos ponton kapcsolódott a műkedvelőhöz. A valláskövető szempont részben befolyásolta az előadások évközi eloszlását is, a bemutatók ürügyét nagyon sok esetben a jelentős egyházi ünnepek szolgáltatták. A korszak közhangulatához igazodva, az ezekről való megemlékezés nem maradhatott el, és az ünnep fényét nagyban emelte egy-egy jól megválasztott, a hívők által előadott, tematikusan kapcsolódó színmű, amelynek bemutatása ráadásul az állami szándékkal is találkozott. Ugyanakkor volt az évnek olyan időszaka is, amely éppen vallási okokból számított a műkedvelő előadások szempontjából tabunak — ilyenek voltak a böjti hónapok.

1

2 Az egyház szervezeti szinten is nagyon gyakran részese volt a műkedvelő mozgalomnak. A színjátszó körök vezetésében, a darabok betanítói között, ha a plébános nem is, de legalábbis a kántor rendre ott szerepelt. Egyes csoportok direkt módon is kötődtek az egyházközségekhez. Kiemelkedően jó példa erre a MIR kaposvári Cukorgyára műkedvelő munkásainak esete, akik a sajtóban általában a gyárhoz helyileg közel eső Jézus Szíve Egyházközség csoportjaként jelentek meg.

1

3 A korszak másik kiemelten kezelt témáját jelenítik meg az úgynevezett irredenta színművek. Bár mind az állami ajánló listán, mint a gyakorlatban kisebb mennyiségben voltak jelen, mégis divatos tematikát követtek, különösen a militáns jelleggel is rendelkező levente egyesületeknél. Előszeretettel — és nyilván didaktikus szándékkal — írtak hasonló műveket 9 TAR, 1980. 191. 1

0 Kovalcsík például Szabó Lajos a taktaszadai műkedvelő színjátszást bemutató tanulmányát idézi, amely kitér egy esetre: Kodolányi János Földindulás című darabjának amatőr bemutatókára. „...a darabnak nem volt sikere, sőt a közönség közül többen rosszallták, hog}' miért játszottak ilyen »erkölcstelen szerepet«. A Földindulás testvérdarabját, a Végrendeletet nem is lehetett előadni [...] mert a színjátszó gárda sztrájkba lépett ellene és nem vállalta." KOVALCSÍK, 1986. 360. 1

1 TAR, 1980. 193. 1

2 Az előadások időpontját behatároló másik tényező természetesen a mezőgazdasági munkák ideje volt. A falvakban nyáron elenyésző esetben találunk példát ilyenfajta szórakozásra. 1

3 Az Uj-Somogy című napilap 1937-ben kétféle módon is említi a cukorgyáriak műkedvelő tevékenységét: március 25-én a „cukorgyár környéki cserkészcsapat" ad elő, január 13-án a Jézus Szíve Egyházközség Legényegyesülete. Valójában mindkettő a cukorgyári munkásokat és családjaikat apolitikus céllal, egyházi segítséggel a gyári vezetés részéről indított népművelési tevékenység része volt. Vö. U-S., 19. (1937) január 13. 4.; U-S., 19. (1937) március 25. 3. Ld. még: SlMONNÉ, 1985. 194-195. 56