Levéltári Szemle, 59. (2009)
Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben
Lonovics József csanádipüspök és a „váradi— rozsnyói vita" 1840-ben ban csupán Gömör megye „panaszos felírása, 's egy tiszti nyomozás töredéke" áll az azt tanulmányozni kívánók rendelkezésére, vagyis az előző gondolatmenetet követve gyakorlatilag az alperes tanúvallomása. A levél „mentő, védő, czáfoló" jellege mintegy aláhúzza az ábrázolt vádlott ártadanságát; ennek ellenpólusát képezi az akciót követelő „vagy felmenteni vagy kárhoztatni" kifejezés. A beszédhangsúly szerepe sem elhanyagolható, mert ennek az eszköznek a segítségével a szónok számára a pozitív oldalon a felsorolásból eleve adódó sodró lendület, míg az ellenkezőn a választó kötőszó miatt keletkezett apró hatásszünet válik kihasználhatóvá. Leszögezi, hogy nem áll szándékában beszédével a megyéket támadni, bár nyilvánvalóan erre sor fog kerülni, hiszen eltérő oldalt képviselnek. 2 6 Ezen a ponton már élesen kivehető Lonovics — úgymond — törvényre, igazságra és bölcsességre építő szándéka, vagyis a liberálisok ellen saját fegyvereiket kívánja felhasználni. 2 7 A (volt) rozsnyói püspök védelmében hangsúlyozza, hogy nincs adat, így bizonyíték, ami alapján tárgyalhatnák az ügyét. Ez természetesen nem fedi teljesen a valóságot. Scitovszky valóban nem adott ki — Lajcsákhoz hasonló — körlevelet, amelyben megtiltotta volna vegyes házasság kötését, azonban olyat — még 1833-ban — igen, amelyben kifejezte, mit tart a katolikus elveknek megfelelő gyakorlatnak. A házasság körülményeinek szigorításában látta a liberálisok támadásának ellenszerét, hiszen ha kevesebb a vegyes házasság, kisebb veszély fenyegeti a katolicizmust. 2 8 Lonovics részéről a rozsnyói püspök ügyének bagatellizálása ügyes technika csupán, amellyel el kívánta terelni a figyelmet arról, hogy Gömörben ugyanaz a vegyes házassági ribillió volt, ünnepélyes körlevél nélkül, mint Biharban. Gömör ítéletét azonban érthető módon nem tévesztette meg a megye szempontjából elhanyagolható apróság, ugyanúgy tiltakozását fejezte ki Scitovszky ellen, mint 1839-ben Bihar vármegye Lajcsák ellen. Lonovics biztosra veszi a Scitovszky-ügy megalapozadanságát, részben ennek jeleként értelmezi, hogy a megye elállt eredeti vádjától, a körlevél kibocsátásától, és csupán egyes, elhibázottnak vélt cselekedeteket vizsgál. Bírálja a törvényhatóság boszorkányüldözésre emlékeztető tanúkeresési technikáját, ugyanakkor azt az elvet is, amely szerint egyházi kérdésben világi törvényeknek kívánják megfeleltetni a szóban forgó esetet. Láthatóan tisztában van vele, hogy a polgárosodás szárnyát bontogató kezdeményezése próbálgatja erejét, és ez által a fennálló állapotok konzerválása vagy elmúlása forog kockán. A főpap személyét illető hiányos ismeretek apropóján kifejti: ez is alátámasztja azt az elvet, mi szerint a törvényhozást élesen el kell választani a végrehajtói funkciótól, hiszen a diétán alapvetően különböző érdekek kerülnek egymással szembe, ami lehetetlenné teszi az objektív ítélkezést. Arról nem is beszélve, hogy a gyűlésnek nem feladata a nyomozás, ami viszont legalább a rozsnyói püspök esetében elkerülheteden lenne. Nem kerüli el figyelmét az a visszásság, hogy az alapvetően liberális alsótábla — bár nem kíván dogmatikai jellegű fejtegetésbe bonyolódni és a papságtól is határozottan a hitelvek kerülését várja — maga elmélkedik a 'szentség' jelentésén. Érzékletes megállapítása szerint a katolikus egyház „soha sem határozta azt el, hogy a' házasságnak mint szentségnek a' Papok a' ministerei," e tétel ismédése révén azonban a tagadás állítássá, majd feltételes módú kijelentéssé szelídül („ha Pap volna is a' házassági minister"), érzékeltetve a kompro2 6 Lonovics tehát egyértelműsíti, hogy az eltérő célok kényszerű összetűzésekhez vezet(het)nek. Általános megítélése — a radikális véleményeket leszámítva — a középutat kereső katolikus alakjában összegezhető. Többek között Szemere Bertalant említhetjük, aki szerint a főpap „közepes úton járó politikájával mindig kiegyenlítésre törekedett." Ld. SZEMERE, 1843. 47. 2 7 Ezt az eszközt gyakorta alkalmazta, ld. LONOVICS, 1851. 41. A szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavait „ezek legnemesb értelmében" használja, természetesen nem a hagyományos jelentésükben, hanem a hit, pontosabban a katolicizmus kohéziós szerepét hangsúlyozva. 2 8 MOL P 47. 36. es. ff. 261-262. — a kéziratért Fazekas Csabának tartozom köszönettel. 31
