Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

Busku Anita Andrea misszumkeresésre való — kényszerű — hajlandóságát. A matrimonia cleandestina

2

9 esetével kívánja demonstrálni igazát, hiszen az ilyen típusú házasságoknál nem beszélhetünk áldásról, ráadásul annak hiánylása nem is merül fel az érintettekben. Úgy véli, ez kétségeket ébreszt a liberálisok által vallott elmélet iránt (hogy áldás nélkül nem létezhetne érvényes és nyugodt frigy), hiszen sem az özvegyek házasságkötése, sem a protestánsok egymás közötti házasodása esetében nem érvelnek az áldás hiányának káros hatásairól. ,,A' cathoüca vallás nem árosa, hanem sáfárja a' szentségeknek": e következő kinyilatkoztatása alapján az egyház az áldást csak az arra érdemesnek szolgáltatja ki, amely feltételnek nem felel meg az az áttért protestáns, aki nem kívánja abszolút mértékben követni új vallása elveit. Az eszmei irányzatokhoz, különösen a liberalizmushoz való hűtlenség érzetének elhintése mellett Lonovics a törvényhozók hithű keresztény mivoltját is megkérdőjelezi. Erezhetően szűkítést alkalmaz a megszólítottak körében; a reformerekre, az áldást erőitetőkre céloz kritikája során. Láthatóan hathatós érvekkel képes igazolni a konzervatív, katolikus álláspont védelmét, ugyanakkor mégis elzárkózik attól, hogy „valamelly bő theologiai dissertatiót" tartson, ahogy nemcsak mondandója tárgyát, de retorikai eszközeit is az országgyűlésnek megfelelően választotta meg, figyelembe véve a dogmatikai kérdések vitatásához nem megfelelő kereteket. A nagyváradi püspök — olvashatjuk a Főrendi naplóban — „a hiveihez egy körlevelet, Papjaihoz egy rendeletet bocsátott," amelyekben a katolikus egyház vegyes házasságokat illető, elítélő tanítását közölte.

3

0 Lonovics úgy véli, bármely egyháznak joga van tájékoztatást nyújtania hívei számára a saját elveire vonatkozóan, különösen, hogy a diétán már elhangzott a vonatkozó tétel; ráadásul a protestánsokat illetően is, és akkor nem szült semmiféle ellenérzést. A főpásztor a passziva asszisztencia eljárását rendelte papjainak a reverzális nélküli frigyek esetében, az üzenet ezt a felszólítást kárhoztatja, elméleti és gyakorlati szabályokba ütközőnek minősítve. A vegyes házasság kérdésköre kapcsán leginkább az 1791: 26. tc. került elő az újkori, modern értelemben vett hitviták során: érvek és ellenérvek széles tárházát képezve a szónokok előadásaiban, a vitairatírók stb. műveiben. A nevezett törvény II. József uralkodásához köthető, az ún. jozefinista egyházpolitika jellemző etapjaként. Lonovics igyekezett előadásában objektív maradni (a „részrehajlatian hisztoria" nevében írni

3

1), azonban a katolicizmus bástyáit védelmezve gyakran nehéz dolga volt. Ebből a viszonylagos önellentmondásból fakad, hogy a katolicizmus primátusát hirdető gondolataival tökéletesen megfér az is, mi szerint igyekszik tőle telhetően a vallási egyenlőség eszméjét pártolni.

3

2 Nem tekinti az elmúlt évek gyakorlatát (az „ötven éves divatot") annak igazolásának, hogy törvénytelen és helytelen lenne a gyermekek vallásáról

3

3 előzetesen biztosítékot kérni, ahogy azt is tagadja, hogy a kötelezvény és az által a gyermekek hitének fontosságát az egyház az elmúlt öt évtizedben kevésbé lényegesnek találta volna. Egyik felszólalásában kiemeli: 2

9 A házasságjog megkülönbözteti a matrimonia cleadestina esetét, amely az özvegyekre és az áttért protestánsokra (pontosabban egyrészt az özvegy és özvegy/nem özvegy, valamint a protestáns vőlegény és protestáns menyaszszony között köttetett házasságra), míg a matrimonum mixtum egyszerűen a katolikusok és protestánsok között létrejövő frigyre, tehát a vegyes házasságra vonatkozik. 3

0 Egykorúan megjelent nyomtatásban: MAILÁTH, 1844. 100-108; R.OSKOVÁNY, 1842. 655-663. 3

1 LONOVICS, 1851. 16. Törekvése az önkényuralom időszakában, ráadásul száműzetésből eleve kudarcra volt ítélve, azonban kevéssé elvárhatóan éppen ellenkező előjellel értékelhető írásainak java része, hiszen I. Ferenc Józsefet idealizálja, a „kalapos királyt" pedig gyenge, befolyásolható uralkodóként mutatja be. 3

2 BUSKU, 2009. A jozefinizmushoz való viszonyához ld. LONOVICS, 1851; OSzK Kt. Fol. Hung. 1917. LONOVICS, 1855. 3

3 A gyermekek vallásának tárgyában többször felszólalt a folyó diéta során, részben saját pedagógiai érdekeltségei okán. Ld. pédául. kéziratát: OSzK Kt Fol. Hung. 1920 II. 100

r"

v. 32