Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

Busku Anita Andrea passziva asszisztencia alkalmazásához, ami végülis alkalmatlanná tette eredeti céljára, a kedélyek csillapítására. „Több vármegye számára újabb tiltakozásra adott lehetőséget a bullára adott kihirdetési engedély (placetum), illetve a magyar törvényekbe való »idegen«, katolikus egyház által gerjesztett beavatkozás nyilvánvaló kísérlete. Az elmérgesedő vitának végül az 1843-1844. évi országgyűlés tárgyalásai és a liberális szemléletű 3. tc. megalkotása vetett véget, amely megtiltotta a reverzáüsok követelését, visszamenőleges hatállyal érvényesnek ismerte el a protestáns lelkész előtti vegyes házasságot illetve formálissá tette a protestáns hitre való áttérést is."

1

9 Lonovics életében ugyanakkor különös jelentőséggel bírt a csaknem két esztendeig tartó római utazás; a pápával folytatott, gyakran négyszemközti, baráti beszélgetések

2

0 és hivatalos tárgyalások nem csupán hitét erősítették a római katolikus egyházban és annak irányítójában, de diplomáciai karrierjének is utat nyitottak.

2

1 Elsősorban a Főrendi napló

2

2 tanulmányozása nyújthat támpontot a jellemzően minden fontosabb témában felszólaló

2

3 Lonovics József szövegeinek értelmezéséhez a „nagyváradi s volt rozsnyói megyés Püspökök rendeletei iránt."

2

4 Az elmérgesedett helyzetet mutatja, hogy 1840 márciusában és áprilisában is foglalkozott a diéta az üggyel, mivel — mint említettük — nehezen tudott a két tábla konszenzusra jutni. Az első beszéd, amelyet a napló megörökít, 1840. március 6-án hangzott el. Nyilván nem spontán rögtönzéssel van dolgunk — ez sejthető a kimunkáltságból, a terjedelemből és az egyik legfontosabb kérdés esetében logikusan feltételezhető munkapéldány készítéséből —, sajnos azonban a szöveg kézirata nem ismeretes. Az aktuális utalások egyes szónokok elhangzott előadásaira valószínűleg improvizált és helyben beillesztett szövegegységeknek tekinthetőek. Lonovics a püspökök mellett foglal állást, ebben az alkalmazott szintagmák alapján is biztosak lehetünk: a „nagyérdemű főpásztorok", kiket „magas erényeik" jellemeznek és akiket a „haza köztisztelete" övez, és „jeles tulajdonaiknál" fogva érték el pozíciójukat. Toldy István számára is egyértelmű lehetett a főpap szándéka, hiszen a következőképpen minősíti két évtized távlatából a beszédet: „A nemzeti ébredés hajnalán a setétség jótékonyságáról értekezik." Messzemenőleg elismeri ugyanakkor a csanádi püspök érdemeit is: „Nagy hasznára lehetett volna hazájának, ha tehetségeit más irányban érvényesíti."

2

5 A szónok felhívja a hallgatósága figyelmét arra, hogy a megyék nagy hibát követnek el, midőn ugyanúgy kezelik a két inkriminált püspök ügyét, hiszen csupán a nagyváradi esetében hozzáférhető a sokat emlegetett körlevél, valamint „Ns. Bihar vármegyéhez intézett felvilágosító levele." Erezhető a rejtett neheztelés a csanádi főpap részéről, hogy ezek révén — miként egy büntetőper esetén, a bűntett ismeretében és a beismerő vallomás birtokában — a hatóságok bizonyítottnak tekintik a vádlott bűnösségét. A vád, mentség, bűn és ítélkezés fogalmaival való operálás csak erősíti ezt a képzetet. A rozsnyói püspök esetében azon1

9 Vö. FAZEKAS, 2001. 2

0 Rómában tartózkodása alatt Lonovics minden csütörtökön megjelent a pápánál audiencián, ami egyébként az egyházfő pihenőnapja volt, Id. HERMANN, 1934. 24. 2

1 Az események alakulása (elsősorban 1848—1849) kettétörte egyházi karrierjét; száműzetésbe került (1853-ig Melkben, később Bécsben), friss érseki kinevezéséről kénytelen volt lemondani, mégis elmondhatjuk, hogy a prímási pozíció kapcsán is komolyan felmerült a neve, illetve Metternich fontos kérdésekben gyakran konzultált, még a mellőzött püspökkel is. 2

2 Főrendi napló, 1840. 2

3 Ld. BUSKU, 2008. 2

4 Érdekességképpen megjegyezzük, hogy nem nevezi néven egyik püspököt sem, hasonlóan más előadókhoz vag)' eleve a tárgymegjelöléshez. Lonovics beszédét ld. (későbbi hivatkozások nélkül) Főrendi napló, 1840. 83—88. A beszéd megjelent még: TOLDY, 1866. 2

5 Uo. 1866. 3. 30