Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

Lonovics József csanádipüspök és a „váradi— rozsnyói vita" 1840-ben dolta a hamarosan összeülő diéta szónokainak többsége. A diéta,

1

3 amelyet a kompromiszszumkeresés igénye jellemzett, alig törődött a ténnyel, hogy a rozsnyói püspök nem adott ki körlevelet (pontosabban nem körlevelet adott ki, tehát eltérő formában, de hasonló tartalmú hitelveinek rögzítését megtette); mindössze kihirdette saját egyházmegyéjében, illetve hasonló eljárásra bírta papjait. A lényegen ez persze nem változtat, hiszen nyilván egyetértett annak tartalmával, így csupán technikai kérdés, hogy ő maga alkotta vagy más munkáját tette magáévá; esedeg más eszközzel bírta papjait hasonló elvek követésére. Remekül mutatja azonban a reformerek mindenek, ha kell, tények fölötti elkötelezettségét, amitől más esetben világosan elhatárolódtak. Az 1839-1840. évi országgyűlés során, több üzenetváltás eredményeként, végül megegyezés született az alsó- és a felsőtábla között (ez utóbbiba nem tartoztak bele a püspöki kar tagjai, köztük Lonovics József

1

4), amelynek értelmében a házasságot a férj plébánosának kell megkötnie, a gyermekek pedig apjuk vallását tartoznak követni. A diéta hosszú és vérmes vitákat követően megoldotta a rábízott feladatot, viszont V. Ferdinánd szentesítésének hiányában a megszövegezett törvényjavaslat nem léphetett életbe, tovább növelve a liberális érzületűek ellenérzését. A magyarországi püspöki kar az egyre inkább ellehetedenedő helyzetben — egyik oldalon a magyar vármegyéknek és az országgyűlésnek való megfelelés kényszere, másikon a római katolikus elvek, illetve az egyházi méltóságok iránti engedelmesség szorítása — végső lehetőségként pápai útmutatásért folyamodott. Nem merült fel kétség a tárgyalások vezetőjének személye iránt, a választás egyöntetűen a diéta konzervatív szemléletű, a katolikus egyház álláspontját hivatalból képviselő Lonovics Józsefre esett.

1

5 A liberális megyék mindeközben hevesen tiltakoztak a pápai tekintély fennhatósága ellen a magyarnak tekintett ügy kapcsán. A konzervatív, katolikus Mailáth János a következő szavakkal írja le a helyzetet: „A csanádi püspöknek Romába utazása Borsod vármegye által roszaltatott, s a törvényekbe ütközőnek mondatott. Borsod vármegye illy értelemben a többi vármegyéknek is irt, de inditványa viszhangra nem talált."

1

6 Lonovics József 1840-ben Rómába utazott XVI. Gergelyhez, ahonnan másfél évnyi tárgyalássorozatot követően megegyezéssel tért vissza a vegyes házasságok ügyében kialakult konfliktus rendezésével kapcsolatban. A főpap biográfiájának ez az intervallum a leginkább kutatott szegmense, nyilvánvaló összefüggésben azzal, hogy csanádi püspökként szűkebb értelemben a magyar katolikus egyház, tágabban azonban a teljes Habsburg Birodalom érdekeit képviselte.

1

7 Eletének legfontosabb küldetése korszakos jelentősége ellenére gyakorlatilag visszhangtalan maradt, sőt nemhogy segítette volna az érzékeny szituáció megoldását, további kényelmedenségeket okozott.

1

8 A Lonovics által kieszközölt Quas vestro kezdetű bulla értelmében — amely több ponton is ütközésbe került a hatályos magyar törvényekkel — érvényesnek minősült ugyan a protestáns lelkész előtt kötött házasság, azonban ellenkező esetben, ti. katolikus pap általi celebrálásnál ragaszkodott a kötelezvényhez vagy legalább a 1

3 Az 1839-40. évi országgyűlés egykorú irodalmához ld. SZERENCS, 1878; SZÉCSEN, 1882; PAJKOSSY, 1998; PAJKOSSY, 2006. 1

4 Lonovics József (1793—1867) csanádi püspök (1834—1848), majd egri, később kalocsai érsek, amely utóbbi posztokat azonban a szabadságharc kitörése, illetve betegsége és halála miatt sohasem sikerült elfoglalnia. 1

5 Metternich szándékainak megfelelően történt Lonovics személyének kiválasztása, hiszen ő maga győzte meg V. Ferdinándot a főpap alkalmasságát illetően. A csanádi püspököt képesnek vélte a passziv asszisztencián túl a protestáns lelkész előtt kötött frig)' elismertetésére is, ahogy meg is történt. Ld. HERMANN, 1973. 391. 1

6 MAILÁTH, 1844. 168. A valóságban a Lonovics elutazásához fűzött remények és tiltakozások sokkal jelentősebbek voltak. 1

7 A püspök küldetéséhez ld. MARCZALI, 1890; VÁRADY 1924; HERMANN, 1934. 1

8 Nem beszélve a római utazással kapcsolatos jelentős anyagi ráfordításról, amelyet a püspök a személyes vagyonából finanszírozott, ráadásul nemhogy utólagosan, de sohasem térült meg. 29