Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

Busku Anita Andrea 1839. március 15-én körlevelet bocsátott ki, amely az azt kiegészítő április 22-ei instrukcióval egyetemben a vegyes házassági csatározások sokat emlegetett hivatkozásává vált;

7 ugyanis arra utasította a papságot, hogy áldást csak olyan esetben szolgáltassanak a házasulandóknak, amennyiben a protestáns fél kötelezvénnyel biztosítja a katolikus párját, illetve egyházát a közös gyermekeik katolikus hitben történő neveléséről. Ellenkező esetben a plébánosok pusztán az esketést végezhették el. Lajcsák eljárását, hasonlóan a törvényhatóságokhoz, az ország lakosságának jelentős része helytelenítette, ugyanis a nagyváradi püspök jó alkalmat szolgáltatott a liberális, szekularitást, egyenlőséget és viszonosságot hangsúlyozó gondolkodásmód; illetve a konzervatív, katolikus primátust valló szemlélet ütköztetésére. A püspök — József nádor és a megyék felszólításának dacára — nem vonta vissza körlevelét, mindvégig kitartott az elvei mellett. A hatóságok ugyanakkor egyre növekvő ellenérzéssel tekintettek a terebélyesedő ügyre, mivel francia mintára, illetve a porosz eljárással megegyező módon, a házasság intézményét függetleníteni kívánták az egyháztól. Nem lényegtelen persze, hog}

r ez utóbbi állam protestáns kormányának egyéb célja is volt az erőteljes, kitartó hozzáállással; elsősorban a katolikus egyháztól igyekezett, lehetőleg minden vonatkozásban elszakadni. Magyarország esetében ugyanakkor a szekularizáció, vagyis az állam és általában az egyház elkülönítésének eszméje lebegett — egyelőre távoli, még alig látható célként — a reformerek előtt. A nagyváradi püspök tette ellen először a közvedenül érintett Bihar emelt szót,

8 majd fokozatosan a nevezett hatóság pártját fogta a többi vármegye is. A Bihart képviselő Beöthy a liberális politikusok leginkább változtatás iránt elkötelezett képviselője volt. Irinyi József leírása nagyszerűen érzékelteti az ellenzéki követ vérmérsékletét: „Nem ismerek szónokot, ki az önérzetes 's némileg daczos magyar büszkeség, a' keleti vérünkkel még most is közös hősies kihivó bátorság prototypusát annyira magán viselné, mint Beöthy Ödön midőn szónokol, 's ha őt csak egyszer hallád is, hinni fogod, hogy ez az, ki még az eleven manóval is szembe mer szállani; ez az, kin még a' sánta ördög sem bír kifogni."

9 Nem hallgatja el ugyanakkor negatív oldalát sem: „sokan még a szabadabb gondolkozásuak is Beöthy Ödönt bár sok szép tulajdonnal biró, de türelmeden, követelő, gyakran hatalmaskodó, elrettentő modorú szónoknak 's a' czélhoz vezetni nem tudó optimistának nevezik, ki ezen tulajdonainál fogva szerintök egy political párt vezetésére különösen már csak azért sem alkalmas, mert őt az ellenpárt mint ostorát gyűlöli, sőt még saját felekezete bizalmát, szeretetét, 's gyöngéd forró vonzalmát sem bírja megnyerni."

1

0 Lajcsák rengeteg ellenérzést váltott ki nézőpontjával; még a katolikus berkeken belül is érték támadások,

1

1 azonban a támogatóktól sem volt mentes. Legfontosabb ez utóbbiak táborában Scitovszky János rozsnyói — időközben pécsi — püspök volt,

1

2 akit magatartása miatt Lajcsákhoz hasonlóan sokan kritizáltak. Hogy mennyire, abból látszik leginkább, hogy ugyanannak az eljárásnak vetették alá, miként püspöktársát: szintén kötelezni kívánta megyéje a körlevele visszavonására, ugyanúgy kezelte, és ugyanannak a bűnnek elkövetésével vá7 A vegyes házasság kérdéséhez az emiitetteken kívül ld. MAILATH, 1844. 8 Ld. erről például. FAZEKAS, 2009. 9 IRINYI, 1843. 12. 1

0 Uo. 13-14. 1

1 Ballagi idézi Horárik János önéletrajzi vallomását: „bevallja egyszersmind, hogy szégyenpír futja el arczát, midőn a püspöki körleveleket olvassa." BALLAGI, 1890. 53. 1

2 Scitovszky János (1785—1866) rozsnyói, majd pécsi püspök, később esztergomi érsek, prímás, bíboros. Egyházpolitikai tevékenységéről ld. PUSZTASZERI, 1989. 28