Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

BUSKU ANITA ANDREA LONOVICS JÓZSEF CSANÁDI PÜSPÖK ÉS A „VÁRADI-ROZSNYÓI VITA" 1840-BEN Az alábbiakban részletezett ügy, hasonlóan más 19. századi egyháztörténeti kérdésekhez, nem ismerhető meg, ha csupán a magyar vonatkozásokat vizsgáljuk. Ebben az esetben viszont teljes mértékben külföldi, konkrétan porosz kiindulást kell keresnünk a hazai történések előzményének megértéséhez. A röviden „kölni események"

1 néven elhíresült helyzet első epizódjai még az előző évtizedben kezdődtek, azonban végső felvonásai az 1839-1840. évi magyar diéta idején is aktualitással bírtak. „III. Frigyes Vilmos porosz király 1825-ben a rajnai tartományokra is kiterjesztette ama rendeletet, amely a keleti porosz tartományokban már 1803 óta alkalmazásban volt s amely szerint vegyes házasságok eseteiben a gyermekek mindenkor az apa vallását tartoztak követni."

2 A porosz papság vonakodott elfogadni a rendeletet, s csupán reverzális ellenében volt hajlandó áldást adni az efféle házasságok esetében. A kormány — nemtetszése jeléül — VIII. Pius pápához fordult. A katolikus egyház feje a Litteris altero abhinc anno kezdetű brévével válaszolt a világi uralkodónak, amellyel hoszszú konfliktust irányozott elő. Nem támogatta ugyanis a vegyes házasságok számának növekedését, sőt eleve elutasította az eltérő felekezetűek között létrejövő frigyek beteljesülését. Az időt azonban nem állíthatta meg, így a passzíva asszisztencia bevezetését, tehát az áldás nélküli celebrálást találta a mindkét fél — a protestáns kormány és a katolikus papság — közötti kompromisszum ideális megoldásának. A bonyodalom 1834-ben fokozódott, amikor az ún. berlini konvenció értelmében a kormánynak sikerült a saját céljainak megfelelő engedményt kicsikarnia Spiegel kölni érsek révén: a polgári házasság gyakorlatának érvénytelenítéséért cserébe a nemzeti egyház vezetője eltekintett a reverzális igényétől. A titkos egyezség azonban az új érsek, Droste-Vischering tudomására jutván 1837-ben felbontatott. A kormány az újonnan előállt helyzetről ismét konzultálni kívánt — már — XVI. Gergely pápával, aki ellenben nem kárhoztatta a hivatalába épphogy belépett érseket a tettéért, sőt a polgári kormány ellene irányuló megtorlásáért — amely a főpapot felfüggesztette, majd másfél évre Minden várába záratta — „allocutióban részesítette".

3 Hasonlóan támogatta Martin von Dunin gnesen-poseni érseket,

4 aki szintén várfogságban sínylődött Droste eljárásának követése miatt, bár mindössze hat hónapig. A példádan eljárás, az állam drasztikus beavatkozása az egyház ügyeibe, óriási felzúdulást keltett katolikus körökben. Olyannyira, hogy a kormány végül kénytelen volt felülbírálni álláspontját.

5 Természetes, hogy magyarországi következménye is lett a tárgyalt eseménysornak, hiszen a földrajzi közelség, valamint a katolikus papság nemzetközi jellege és azonos érdekeltsége maga után vonta a honi reakciók szükségességét. Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök

6 1 A kölni eseményekről érzékletes leírást ad: VARADY, 1924. 47-49. 2 Uo. 47. 3 Uo. 49. 4 Martin von Dunin (1774—1842) 1831-től érsek. A bűnvádi eljárás eredményeképpen a poseni törvényszék megfosztotta egyházi méltóságától és hathavi várfogságra ítélte; amit végül enyhítettek, azonban a trónváltásig (IV. Frigyes Vilmos [1840-1858] uralkodásának kezdetéig) nem kerülhetett vissza egyházmegyéje élére. 5 Ld. például: ADRIÁNYI, 2001.367. 6 Lajcsák Ferenc (1772-1848) 1825-től rozsnyói, 1827-től (1842-ig) nagyváradi megyéspüspök. Gondolkodására nézve ld. a Szentszék számára készített jelentését: „A püspök jogai gyakorlásának, amihez a hazai törvények elégséges védelmet nyújtanak, nincs nagyobb akadálya, kivéve az egyházmegyében lévő civil joghatóságokat, amelyben A számra és gazdagságra nézve erósebb katolikusok vezető szerepet játszanak." VANYÓ, 1993. 291-305. Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. sz. 27-26.