Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - KILÁTÓ - HOLLÓSI GÁBOR: Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai

Hollósi Gábor lévő) köziratokra vonatkozóan. A Legfőbb Levéltáros a közhivatalok iratkezelésének helyzetéről éves jelentést készít, amelyet a miniszternek a képviselőház elé kell terjesztenie.

1

1 Végül, a Legfőbb Levéltáros negyedik fontos jogosultsága, hog}' normatív erejű szabványokat (standards) bocsáthat ki a köziratok és a helyi hatóságok iratainak képzésére, kezelésére és fenntartására, illetve a velük való rendelkezési és hozzáférhetőségi intézkedések vonatkozásában. Amennyiben a szabvány kötelező erejű, úgy kibocsátása előtt az érintettekkel a konzultáció, valamint a szabvány közzététele is kötelező. Tehát nemcsak erősebb, hanem sokkal közvedenebb is a kényszerítő erő, mint a magyar jogban, ahol a felügyeleti szerv értesítését követően a levéltár részéről — immár függeden döntéshozó szerv bevonásával — szabálysértési eljárás kezdeményezhető.

1

2 Megemlítjük, hogy a Legfőbb Levéltáros jogkörét részben vag}

7 egészben Új-Zéland Levéltárának alkalmazottjára átruházhatja, de jogosultságai közül kettő, a köziratoktól és a védett iratoktól történő rendelkezés engedélyezése, valamint a delegáció jogköre átruházhatadan. Az átruházott jogkört természetesen korlátozhatja, és bármikor visszavonhatja.

1

3 4. Fékek és egyensúlyok Noha a fejezet címét adó „checks and balances" elvet nem a PRA-ból, hanem az Egyesült Államok alkotmányjogából és talán hibás értelemben vettük kölcsön, ezzel utalunk arra, hogy az új-zélandi törvényben több garanciális elem is megjelenik a Legfőbb Levéltáros korládannak tűnő hatalma mögött. Minthogy a Legfőbb Levéltáros döntései normatív erővel rendelkeznek, a jogorvoslatról való gondoskodás vele szemben elengedheteden. így a közhivatal vezetője 20 munkanapon belül a miniszterhez fellebbezhet, ha a Legfőbb Levéltáros megtagadta a közirat áthelyezésének elhalasztására irányuló kérelmet vagy a közhivatalt elektronikus köziratai 25 éven túli őrzésére utasította vagy valamely szabvány teljesítése alól a felmentést elutasította. A Legfőbb Levéltáros döntése ellen tehát nyitva áll a fellebbezési jog, ám tekintettel a fenti három esetre, az korlátozott. Amint az „ésszerűen megvalósítható" (jellemzően ez a „határidő" a fellebbezési eljárás további fázisaiban is), a miniszter értesíti a fellebbezésről a Levéltári Tanácsot és a Legfőbb Levéltárost, és másolatban rendelkezésükre bocsátja a dokumentációt. A miniszter elfogadhatja vagy elutasíthatja a fellebbezést részben vagy egészben, de döntése előtt konzultálnia kell a fellebbezést benyújtó közhivatalért felelős miniszterrel, és figyelembe kell vennie a Levéltári Tanács ajánlását is. A miniszter döntése végleges, a Legfőbb Levéltárost és a közhivatalt egyaránt köti, és döntését közölnie kell a Hivatalos Lapban is. (Megjegyezzük, hogy a magyar levéltári törvény lényegében egyeden jogorvoslati elemet tartalmaz, amely szerint a kutatási vagy a tájékoztatási kérelem megtagadása esetén a kérelmező bírósághoz fordulhat.)

1

4 A második garanciális elem, hog}

7 nem a Legfőbb Levéltároshoz tartozik Új-Zéland Levéltárának felügyelete, ennek vizsgálatát a miniszter végzi szintén 5-10 évente, és e vizsgálat kritériumait is — a későbbiekben bemutatásra kerülő Levéltári Tanács javaslatára — a miniszter határozza meg. Emlékezzünk, hog}

7 a Legfőbb Levéltáros egyben Új-Zéland Levéltárának főigazgatója is, ennél fogva az önmagát ellenőrző jogkört mindenképpen ki kellett 1

1 PRA 29, 32 versus 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rend. 8.§ (2). 1

2 PRA 28 versus Ltv. ll.§ c). 1

3 PRA 13. 1

4 PRA 51-56 versus Ltv. 29.§ (1). 6